09 Jun 2022
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Örökségünk méltó megünneplése
Az 1930-ban közadakozásból felépített központi ingatlant, a temesvári Magyar Házat a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával vásárolta vissza a Várbástya Egyesület és az idei Nemzeti Összetartozás napja tiszteletére avatták újra méltóságteljes ünnepség keretében. A Szentlélek kitöl- tetésének ünnepén, 2022. június 5-én megszervezett avató ünnepségen legalább fél ezer személy vett részt, közöttük Potápi Árpád János, a magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Szilágyi Péter, az államtitkárság kabinetfőnöke, Tőkés László, az 1989-es temesvári forradalom hőse, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, Molnár András a Temes megyei RMDSZ elnöke, Kása Zsolt az EMNP megyei elnöke, Dominic Fritz temesvári polgármester, konzulok, intézményvezetők, egyházi és világi méltóságok.
Megidézve az 1930-ban megtartott avatót, az épület előtt felállított emelvényről mondtak ünnepi beszédet a rendezvény szónokai, a résztvevők pedig szó szerint a ház- és közösségépítő elődök nyomdokaiban állva, ünneplőbe öltözött lélekkel vettek részt a házavatón. A résztvevőket Tamás Péter tiszteletbeli konzul, a Várbástya Egyesület elnöke köszöntötte hangsúlyozva, hogy valóságos csodaként értékelhető a ház visszatérése, hiszen a magyar közösség alig tizenegynéhány esztendeig használhatta, majd az állam kisajátította azt. De az elmúlt évtizedek alatt soha sem szűnt meg a közösség jogos tulajdona visszaszerzésének igénye – emelte ki az elnök. Tamás Péter felelevenítette beszédében a Magyar Ház visszaszerzése érdekében folyatott, sikertelen küzdelmeket, majd ismertette az utóbbi három esztendő fontosabb eseményeit, amelyeknek végén a Nemzetpolitikai Államtitkárság és személy szerint Potápi Árpád János és Szilágyi Péter urak jóvoltából sikerült visszaszerezni a Magyar Házat. „Ez a magyarok háza, de nyitottak vagyunk bárki felé, aki kulturális eseményeket akar itt szervezni, nem akarunk elszigetelődést, hanem nyitottak vagyunk mások felé is” – mondta befejezésül Tamás Péter, aki a magyar közösséghez is felhívást intézett: „Óriási munka vár itt ránk, nagyon rossz állapotban kaptuk vissza ezt az épületet. Tataroznunk kell, mindent felújítani, átfesteni, újratervezni, mindenkit hívok, hogy segítsenek, szimbolikusan, lélekben is építsük ezt a Magyar Házat, építsünk jövőt itt Temesváron!”
„Nagy ünnep ez a mai nap a magyar közösség, de egész Temesvár számára is – fogalmazta meg beszédében Dominic Fritz polgármester. – Önöknek sikerült elszakadni a múlttól, és sikerül újra jövőképet álmodni, és nemcsak a magyar közösség számára, hanem az egész temesvári közösség számára is. Én két fontos tanulságot vonnék le a Magyar Ház története kapcsán. Vannak szép és fontos dolgok, amelyeket felépítettünk, de el is veszíthetünk, ha nem vigyázunk rájuk. Őrizzük meg Temesvár értékrendjét, az európai értékeket, mert nagyon könnyű őket elveszíteni, mint ahogy az ezzel az épülettel is történt. A másik az, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket végleg elveszettnek hittünk, de mégis újra elnyerhetjük. A kitartás, ami jellemző a magyarokra, az a temesváriak számára példaértékű. Szükségünk lesz az értékeitekre, a kitartásotokra, az összefogásotokra, a közösségi összetartozásra. Tárjátok az épület ajtóit szélesre, fogadjátok el az itteniek együttműködését, mert meggyőződésem, hogy még lesznek újabb szép fejezetek Temesvár multikulturális fejlődésében” – zárta beszédét a polgármester.
A Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága nevében Potápi Árpád János államtitkár köszöntötte a vendégeket és a rendezvény résztvevőit. „Ennek a Magyar Háznak a története szimbolizálja az összmagyarság XX. és XXI. századi történetét is” – mondta Potápi Árpád János. „Az önök nagyszülei, dédszülei úgy döntöttek, hogy újraszervezik itt a magyar életet. 1922. április 26-án született meg a Magyar Ház létesítésének gondolata. Az önök nagyszülei összeadták a pénzt, amiből megépült, és átadták 1930-ban ezt az épületet. Ahol erős magyar közösség van, ott egy cseppnyi Magyarország él tovább – mondta az államtitkár. – Támogattuk a Magyar Ház visszavásárlását azért is, hogy mindazt a helytállást, a küzdelmet, a munkát, amit önök az elmúlt évtizedekben végeztek, elismerjük. A magyar kormány minden segítséget megadott és a következő években is mindent megtesz azért, hogy a temesvári magyar közösség megmaradjon, és megerősödjön. Kívánom Önöknek, hogy tudják ezt a házat felújítani, tudják a magyar civil szervezetek ezt belakni, töltsék meg olyan pezsgő élettel, amilyen itt az 1930-as években volt, és neveljenek büszke temesvári gyerekeket, magyar gyerekeket. Magyar fiatalok nélkül nincsen magyar jövő!” Ünnepi köszöntője végén Potápi Árpád János díszoklevelet nyújtott át Gál Abigélnek, a Bartók Béla Elméleti Líceum VI. osztályos tanulójának, aki a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny erdélyi szakaszának győztese és a Kárpát-medencei döntő 15. helyezését érte el.
Az avató ünnepségen felléptek az Eszterlánc néptáncegyüttes táncosai legényes tánccal, majd Borbély Emília, Molnos András Csaba színművészek, Tamás Sándor gitárkíséretével adtak elő egy tartásos zenés műsort.
Makkai Zoltán
Potápi Árpád János a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárát számos alkalommal köszönthettük városunkban a temesvári magyar közösség jeles ünnepei alkalmával is. Most a Magyar Ház avató ünnepségére a nemzeti összetartozás rendezvényei keretében egy hosszabb erdélyi látogatás után érkezett. Adódik a kérdés, hogy a Székelyföld tömbmagyar vidéke után miként látja a Bánság, nagy szórványában élő magyarságának küzdelmét és kitartását a nemzeti önazonosságuk megőrzéséért.
Gyakorlatilag ez a mai temesvári ünnepség is a nemzeti összetartozás napjához köthető. Nyilván a szórványban élő magyarságnak, amely abszolút kisebbségben van gondjai hatványozottabban jelentkeznek mint a tömbmagyarság esetében. Itt jóval többet kell dolgozni azért, hogy megőrizhessék nemzeti identitásukat. Jóllehet Temesvár most a jelenlegi polgármestere – elfogadó, támogató magatartásának köszönhetően – szerencsésebb helyzetben van. Ezt, illetve azt, hogy az RMDSZ kormányon van, ki kell használni. Mindezeket össze kell tenni, cselekedni kell, és akkor minden nehéz helyzetből ki lehet lábalni. Mellesleg megítélésm szerint Temesváron – ha arányaiban alacsony is – erős a magyar közösség. Az elmúlt években számos nagyszerű projektet megvalósítottak. A Magyar Ház esete is ennek a munkának a következő állomása. A Magyar Ház története szimbolizálja az összmagyarság huszadik századának történetét is, mert az itteni magyarság Trianon után nem megfutamodott, hanem építkezett és a rendszerváltás után sem adták fel a küzdelmet az eltulajdonított hagyatékuk visszaszerzéséért, s most – immár a huszonegyedik században – a magyar kormány segítségével visszavásárolhatták, újra átvehették örökségüket.
Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke, az 1989-es temesvári események meghatározó személyisége – aki a Magyar Ház visszaszerzésének hosszas küzdelmét is nyomon követte – a beteljesülés örömében is velünk osztozott a vasárnapi avató ünnepségen.
A Trianon utáni itteni magyarság a Kós Károly Kiáltó Szó szellemét magáénak téve nem süllyedt apátiába, sőt adekvát választ adva a trianoni csapásra, ereje szerint megteremtette talpraállás létkörülményeit, felépítette a Magyar Házat. Ugyanilyen értelemben gondolok a mi hajléktalanná vált Királyhágómelléki anyaszentegyházunk székházának felépítésére, amely manapság is státusszimbóluma a nagyváradi és biharországi magyarságnak és reformátusságnak. Most, amikor sikerült visszaszerezni és újra felavathattuk a temesvári Magyar Házat, akkor az az egykor jól működő életigenlés, életösztön tükröződik. Egyébként az évek során kezdettől fogva követtem azokat az erőfeszítéseket, amelyek a Magyar Ház visszaszerzésére irányultak és – ha csak távolról is – tanúja voltam annak a kálváriajárásnak, amely ennek irányában történt. Az elégtétel és az örömöm annál nagyobb minél keményebb erőfeszítést kellett kifejteni ennek az eredménynek az elérése érdekében. Természetesen nem felejthetjük el, hogy miénk a HÁZ, de élettel kell megtölteni. Most – az ÚJ EZREDÉV Református Központot is ideszámítva – a bőség zavarába került, a lélekszámában megcsappant magyarság. Ilyen szempontból nagy erőpróba előtt állunk, hogy sikerül-e megtölteni ezeket az intézményeinket, de ezúttal is megelőlegezzük a jövőt. Látnivaló, hogy az ÚJ EZREDÉV elnevezés is ezt a hitet foglalja magában, ennek a hitnek a szelleme hatotta át a ma itt jelenlevő embereket is. Ehhez még társul az is, hogy magyar jövőről beszélt Dominic Fritz, Temesvár polgármestere. Csodák csodája elértük, hogy erről egyáltalán szó eshetett az igencsak elidegenedett Bánság fővárosában. Következésképpen minden okunk megvan, hogy cselekvő reménységgel tekintsünk a jövőre.
(Graur János)
