Interjú Borbély Anitával

Borbély Anita úszóedző és úszó nevével már többször lehetett találkozni a sportrovatban, általában egy-egy rövidebb hírt közöltünk róla a versenyei után. Szeptember elején, Rómában állt rajthoz, és már akkor eldőlt, hogy néhány hónapon belül egy hosszabb interjút készítek vele, mivel számos hasznos információt oszt­hat meg az olvasókkal. Például azt, hogy van-e sajátos tanítási stílusa, illetve miért ajánlja az úszást már gyerekkor­tól; egyebek között ezekre a kérdésekre is válaszolt néhány napja.

– „Részt vettem a római szenior Európa-bajnokságon. 100 méter mellúszásban tudtam csak indulni különböző okok miatt, valójában nem is ez az erősebb versenyszámom. A kor­csoportomban (40 és 45 év közöttiek) a 9. lettem, a futamomat viszont sikerült meg­nyernem, még az is egy élmény volt. Róma lenyű­göző város, nem először és nem utoljára jártam itt” – ezt a bejegyzést tetted közzé szep­tember 6-án a Facebook-oldaladon. Egy hónap távlatából hogyan gondolsz vissza erre a versenyre, a római élményekre?
– Nagyon jól éreztem magam Rómában, tudott adni egy pluszmotivációt. Fantasztikus volt látni a különböző korcsoportokat, hogyan versenyeznek. A legidősebb versenyzők kilencven év felett voltak. Maradt egy pici hi­ány­érzet bennem, mert az erősebb szá­momban nem állhattam rajtkőhöz. (A gyulai országos bajnokságon úszott időmmel 200 mellen 6. lettem volna.) Az elmúlt évek abszurditásai miatt nem volt hivatalos időm az adott távon, így nem nevezhettem.
– Idén több szenior versenyen is részt vettél, nemcsak a medencében, hanem a nyílt vízben is. Hogyan jellemeznéd külön-külön a kettőt? Miért szereted az egyiket, és miért a másikat?
– Tényleg külön kell választani a nyílt vízi úszást és a medencés úszást, mert teljesen más. A nyílt vízi úszás általában hosszabb táv, jó állóképességet igényel, és más technikával kell úszni, mint mondjuk egy 50 méteres gyors­úszást. Közben pedig folyamatosan tá­jékozódni kell, nem lehet úgy úszni, mint egy medencében, mert ha nem figyelünk, köny­nyen leúszunk az ideális ívről, és hosszabb lesz a versenytáv. Nagyon szeretem ezt is, jó érzés szabad levegőn nagy térben úszni. A medencés úszás pedig nagyon változatos, van négy úszásnem és a vegyesúszás, sprint­szá­mok és hosszabb távok. Én a vegyes fel­készítés híve vagyok, mindent szoktam úszni, de van, amiben jobb vagyok.
– Melyik volt a legeredményesebb ver­senyed 2022-ben?
– Egyértelműen a római versenyt mondanám, mert mégiscsak ott volt a legerősebb mezőny, bár a 9. helyezés még messze van a dobogótól, tulajdonképpen az élmezőnytől is, azonban, ha azt veszem, hogy az utolsó nem­zetközi versenyemen 21. lettem, akkor ez min­denképpen egy jó eredmény. Az elért idő szempontjából is ezt emelném ki, mert az elmúlt öt évben nem sikerült ennyire gyorsan úsznom sehol. Nagyon örülök az idei 3 km-es nyílt vízi bajnoki címnek, és annak is, hogy Gyulán, az országos bajnokságon nyerni tud­tam 200 méteres mellúszásban. A Budapesti Delfinek színeiben indultam.
– Mit ad neked a versenyzés? Mit adott mondjuk 18 éves korodig? És mit ad most?
– Ez nagyon érdekes kérdés, mert valóban teljesen más most és régen. Most úgy érzem, szükségem van erre, hogy megőrizzem azt a fizikai állapotot, amiben jól érzem magam. Közhely, de jó érzés fittnek lenni. A ver­seny­zés mellé társul a tudatos táplálkozás is, amit nem lehet megkerülni. Jó érzés látni, hogy negy­ven év felett is lehet javítani az időkön. A víz nem tudja, hogy hány éves vagyok. Gyer­mekkoromban is nagyon szerettem ver­senyezni, megtanultam küzdeni a céljaimért, feldolgozni a sikerélményt és adott esetben a kudarcot is, ez utóbbiból is akadt elég.
– Az sem mellékes, hogy a gyerekeid is úsznak, sőt olyan versenyek is vannak, amelyeken te is indulsz, illetve ők is rajthoz állnak, persze más-más korosztályban és ver­senyszámban. Ilyenkor viaskodik-e benned a megmérettetés előtt álló sportoló, illetve a gye­re­keinek szurkoló édesanya? Hogyan élsz meg egy-egy ilyen versenyt?
– A gyerekeim sajnos kiestek most a ver­senyzésből, ami a medencét illeti, bár nem biztos, hogy végleg lezárult ez a korszak számukra. Már több éve járok velük nyílt vízi versenyekre, amit nagyon szeretnek. Amikor egyszerre indulunk, akkor nem igazán a saját tempómra figyelek, inkább hozzájuk igazo­dom, ha kell, vezetem őket. Az idén azt t­a­pasztaltam, hogy már nincs is szükségük rám, mert nagyon jó tempóban úsztak és ügyesen tájékozódtak. Réka lányom kérte csak, hogy ússzak velük, mert jobb érzés neki, ha nem a partról nézem a versenyt, hanem én is ott va­gyok velük. Nagyon szeretném velük átúszni a Balatont, de az idén még hosszú lett volna azt hiszem, talán jövőre.
– Mikor dőlt el, hogy a gyerekeid is úszni kezdenek? Más sportokat is kipróbáltak, vagy fel sem merült bennük, hogy az úszáson kívül mást is teszteljenek?
– Azt hiszem, a lányok négyévesek voltak, mikor úszni tanítottam őket, Apor másfél évvel idősebb. Számomra nem volt kérdés sosem, természetesen az uszodába vittem le őket először. A fiam járt barantázni is, mikor kisebb volt, de az úszás maradt végül.
– Ha jól tudom, az úszáson kívül a néptánc is jelen van az életetekben. Milyen szin­ten?
– A néptánc jelenleg nem, de mindhárom gyermek citerázik a Bokréta néptánccsoportban. Apor zongorázik is, körülbelül két éve.
– Nemcsak úszol, hanem úszást is oktatsz… Milyen korosztálynak? Van-e egy sajátos tanítási stílusod, amely csak rád jellemző?
– A legkisebb tanítványom három és fél éves, míg a legnagyobb 11. osztályos. Talán az, hogy addig nem tanítok újat, amíg nem hibátlan vagy közel hibátlan egy mozdulat. Egy dolgot nagyon sokat gyakorolunk. Ha nem várnám meg, hogy a gyermek elsajátítsa – mondjuk – a helyes levegővételt, annak a végeredménye egy csapkodás lenne, rossz fej­tartással, előre kiemelt fejjel, mert valójában könnyebb, de teljesen rossz. Sokszor találkozom gyermekekkel, akik máshonnan jönnek, és nem tudnak helyesen levegőt venni. A leg­jobban azt szeretem, amikor teljesen az ele­jéről indulunk, a vízhez szoktatással, amihez hozzátartozik a víz alá merülés is. A gyerekek moz­gástanulási képessége teljesen külön­bö­ző. Van, aki a második alkalommal már egye­dül siklik a vízen, és van, aki ezt a mozdulatot hetekig tanulja.
– Tegyük fel, hogy van egy harmincas nő, aki önerőből megtanult úszni, de még messze van az ideálistól, emellett fél a mély víztől… Hogyan képzelnéd el az első órát, ha hozzád fordulna?
– Azt hiszem, ha fél a mély víztől, még nem tanult meg úszni. Ha van, akkor először olyan medencébe vinném, ahol leér a lába, és mindenképpen bemennék mellé a vízbe, nem kintről mutogatnék. Ugyanúgy a merüléssel és a helyes lábtempóval kezdeném.
– Te hogyan tanultál meg úszni? Mi veze­tett az uszodába?
– Én elég későn tanultam úszni, 2. osztályos koromban. Volt valami gyermekkori szív­ritmuszavarom, ami miatt az úszást javasolták, így kerültem másodszor is az uszo­dába. Azért mondom, hogy másodszor, mert óvodáskoromban a magasságom miatt javasolták ezt a sportágat, de ekkor nem szerettem járni még, és meg sem tanultam. Utána volt pár év szünet.
– És hogyan kerültél Temesvárra? Ma­gyarországon születtél, de jó pár éve itt élsz.
– A férjemet, Borbély Szilárdot Budapes­ten ismertem meg egy borkóstolón. Nem volt kérdés, hogy ki fog költözni, így kerültem Temesvárra.
– Megtaláltad a helyed ebben a közösségben?
– Azt hiszem, igen. Jól érzem magam itt. Magyar gyerekeket tanítok úszni, a gyere­keim természetesen magyar iskolába járnak, így igen, jó itt is, bár még mindig vannak fur­csa dolgok, amiket nehéz megszokni.
– Az utolsó két kérdéssel visszatérnék az úszáshoz… Miért ajánlod ezt a sportot már gyerekkortól?
– Egyrészt ez egy alapsportág, mindenki­nek meg kellene tanulni úszni, hogy bárhol biztonságban legyen, és gyermekkorban könnyeb­b. Fejleszti a légző- és keringési rend­szert, minden izmot megmozgat. Erős koncentrációt igényel, mert sok mindenre kell egyszerre figyelni, ezért is nagyon jó már kicsi gyermekkorban úszni járni.
– El tudnád-e képzelni az életedet az úszás nélkül?
– Nem, egyértelműen nem. Az idén a nya­ralási úti célt is úgy választottuk, hogy lehes­sen úszni is. Szoktak cukkolni, hogy van-e már kopoltyúm, vagy úszóhártyák az ujjaim közt. Az egyik tanítványom pedig halnak nevezett. A vízben jól érzem magam.
Kérdezett: Farkas-Ráduly Melánia