Varga Sándor:
Végvár tánckultúrája a változó időben

A Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszé­ké- nek kiadványsorozatában (alapító szerkesztő: Juhász Antal, sorozatszerkesztő: Mód László és Simon András, lektorálta: Gatti Beáta) a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap támogatásával jelent meg Dr. Varga Sándor néprajzkutató, táncfolklorista, a Szegedi Tudományegyetem ta­nárának Végvár tánckultúrája a változó időben című könyve.
Noha a kiadvány címe csupán Végvár tánckultúrájára utal, Dr. Varga Sándor valójában a község hely- és kultúrtörténeti monográfiáját, vagy annak egy lehetséges fejezetét tartalmazó könyvvel örven­dezteti meg a település mai és elszármazott lakóit, értékes adatok feltárásával gazdagítva a Bánság magyar ha­gyományainak értéktárát. A falu bemutatása után, interjúalanyai emlékezései és feljegyzései alapján számba veszi a tizennyolcadik században telepített község első telepesei mellett a további számos ki­bocsájtó vidékről érkezettek hagyományait, szo­kásait és azok ötvöződéseit. A beszélgetésekből ki­bon­takozik – amit a tartalomjegyzék is ígér – a helyi zenei élet, táncalkalmak (bá­lok, lakodalmak, névnapok, társasmunkához kapcsolódó spontán mulatságok) szokásainak összképe a XVIII. századtól napjainkig. Az adatközlőkkel folytatott beszélgetések alkalmat nyújtanak a táncfolklorista szakember számára, hogy fel­tárja és elemezze Végvár tánckultúráját – amint a könyv címe is jelzi – a változó időben. Különösen a csárdás sajátosan helyi koreográfiáját járja körül, összehasonlítva azt más vidékeken ismert formákkal. Az eredeti, keresetlen szavakkal elbeszélt visszaemlékezések nyomán a könyv mai olvasói előtt megelevenednek ennek a gazdag kultú­rájú közösségnek az életében jelentős szerepet betöltő né­hai és mai személyiségek.
A szerző felfigyelt arra is, hogy – általában a többségi lakosság a kisebbségre gyakorolt asszimilációs hatása és a hatalom ilyen irányú nyomása ellenére – Végváron intézményes szinten irányított sokszínű ha­gyományőrző tevékenység folyt és folyik. Ennek eredménye a tiszta forrást követő táncegyüttesek által elért sikerek, amelyek – ha gyökerei nem is őrződtek meg helyi autentikus néprajzi hagyományokban és csak külső beavatkozással lehetett, azokat újra felszínre hozni – rövid idő alatt határon is átnyúló minőségi szintre emelkedtek. Ehhez, a szerző el­- ismerő megállapítása szerint, hozzájárult a lakosság tudatossága a falu múltjára vonatkozó dokumentumok felkutatá­sára és megőrzésére, példá­ul fényképek gyűjtése a régi úgynevezett „kiurasodás” előtti viselet­ről, szórakozási alkalmakról, egyhá­zi, oktatá­si, sportolási hagyo­mány­ok­ról, a tanyai életről és kü­lön­böző paraszti munkákhoz kap­cso­lódó eseményekről.
Amikor 2012-2013-ban a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke által szervezett kutatótábor tanárai és diákjai „megszállták” Végvárt, és adatokat gyűjtöttek, a lakosság soraiban elterjedt a hír, hogy készül a község új monográfiája, amelyhez kiváló alapul szolgál a Szmida Lajos történész és Nikolényi István néhai helyi tanító által 1901-ben megjelentetett Vég­vár (Rittberg) Nagyközség múlt­ja és jelene című falu­történeti kiadvány. A község lakói az eltelt években csalódásként élték meg, hogy nem valósult meg akkori elvárásuk. Ezért is kárpótol a most megjelent, hiánypótló ki­advány, amely emléket állít a község legkiválóbb hagyományápolóinak, zenészeinek, zenekarainak, tanítóinak, tánc­oktatóinak. A nagy érdeklődéssel várt kiadvány bemutatójára ép­pen nemzeti ünne­- pünk alkalmával, március 15-én délután három órakor kerül sor a végvári könyv­tárban, ahol a szerző kézjegyével látja el a sokak által várt könyvet.
Graur János