Beszélgetés Herczeg Andrással, a művészetek  pártolójával

A kiváló gazdasági teljesítmény mellett, a művészetek iránti elkötelezettségéről is ismert Herczeg András, az Egeria Kft. vezetője. Az üzleti sikerek tárgyi bizonyítékai az irodája falain elhelyezett oklevelek, díjak és kitüntetések, amelyek teljes harmóniában férnek el neves temesvári képzőművészek alkotásaival. Ugyanakkor, az utóbbi évek alatt több, magas művészti szinvonalú, fajsúlyos rendezvény – az Andezit szabadtéri monumentális szobrászati szimpózium három kiadása, a Barrique Art kiállítások, amelyek külföldön is sikert arattak, több festészeti alkotótábor és kiállítás – megszervezésében vállalt szerepet Herczeg András.

– Honnan származik a sikeres üzeltember képzőművészetek iránti érdeklődése?

– Úgy gondolom, hogy az ember ezzel születik, nem tudnám időben meghatározni, de mindig érdekelt a képzőművészet. Mégis mérnöknek tanultam, építkezési-, később építőanyagokat forgalmazó céget vezetek, de a művészetek iránti kötődés megmaradt. Lakóházamat is építőművésszel terveztettem meg és építtettem fel, 2000-ben elnyerte országos szinten a legszebb építészeti munkának járó díjat, a velencei biennálén, Szalonikiben, New Yorkban és másutt mutatták be szakkiállításokon, szaklapokban foglalkoztak vele. Lassan elkezdtem műtárgyakkal benépesíteni a belső tereket, és egyre közelebb kerülni a képzőművészekhez, ezzel a mindennapok része lett a művészet.

– A képzőművészet melyik ágát tartja vonzóbbnak?

– Nem határolódnék el egyértelműen egyiktől sem, de inkább a szobrászat felé hajlok. Ezért is találtuk ki az Andezit szimpóziumot 2010-ben, amelynek idén volt a harmadik kiadása. De az elsőt megelőző esztendőben a Hunyadi-kastély melletti parkban szabadtéri fafaragó alkotóműhelyt szerveztünk, melynek termékeit ma is megcsodálhatják az arra sétálók. Az említett rendezvényekkel párhuzamosan vagy kiegészítésükként szerveztünk Szörényordason (Gărâna) két alkalommal is festészeti alkotótábort, ahol a hazai festőművészek mellett, több külföldi alkotó is részt vett. A harmadik táborra idén augusztus 14-24. között kerül sor, három temesvári, egy bukaresti festőművész illetve, három  franciországi és egy azerbajdzsáni művész részvételével.

– Miért esett választásuk a monumentális szobrászatra?

– Nagyon szeretem a kisplasztikákat is, számtalan példával illusztrálható a művész zsenialitása ebben a műfajban is, minimális anyagmennyiségből is megformázható lenyűgöző műalkotás. A nagyszabású alkotások viszont kitűnnek környezetükből, a néző figyelmét magukra irányítják, ezért is választottuk a társszervezőinkkel, a 360’ Alapítvány képviselőivel a monumentális szobrászatot. Emellett rendkívüli élmény a művészek számára is életet lehelni az amorf andezittömbökbe, mivel ez a kőzet az egyik legdurvább, legnehezebben megmunkálható anyag, de amint a Falumúzeumban őszig még megtekinthető kiállításon látható, igazi művészeti érték teremthető ezekből is. Elmondhatom, hogy minden alkalommal az alkotási folyamat során születnek kisebb alkotások is, amelyek szintén gazdagítják az alkotások sorát. Lassan egy éve indítottuk el a Temesvári Szépművészeti Múzeummal közösen a geamMAT címet viselő projektet, amelynek keretében az épület Mercy utcai oldalán kialakítottunk egy kis galériát, amelyben idén több kortárs képzőművész számára biztosítottunk kiállítási lehetőséget, legutóbb éppen az Andezit szimpóziumon résztvevő japán Yoshin Ogata kisplasztikáit csodálhatták meg az érdeklődők a geamMAT-ban.

– A kivülálló számára úgy tűnik, hogy az elhúzódó válság  hatásai kevésbé érzékelhetők a művészetek világában, ugyanis számtalan kiállítás, bemutató, kortárs művészeteket és művészeket népszerűsítő rendezvényre kerül sor mostanában is Temesváron, illetve nevüket az egyetemes művészettörténet lapjaira beírt alkotók munkáit is láthattuk a Szépművészeti Múzeumban. Hogyan látja e kérdést az, aki alakítója és részese a helyi művészvilágnak?

– A látszat ellenére, a válság alaposan beszűkítette a lehetőségeinket. Az építőipar leállásával a beszállító cégek, természetesen mi is komoly anyagi gondokkal voltunk kénytelenek megküzdeni, ugyanis mi térségünk legnagyobb kivitelező vállalataival együttműködve, az építkezéshez szükséges minden anyaggal elláttuk őket. Az építkezések megszűnte, nyilván bennünket is érintett. Az elmúlt években a művészetek mellett  nagyobb elégtételt, sikerélményt biztosított a Savoyai Borházban szervezett tevékenységek és maga a borkereskedelem.

– Visszatérve az Andezit-re, mikorra tervezik a következőt?

– Az Andezit szobrászati szimpóziummal kapcsolatban elmondhatom, hogy két-három év múlva szeretnénk megismételni. Nem tartom szerencsésnek azt, hogy évente kerüljön sor monumentális szobrászati rendezvényre, amint azt láthatták a kiállításon résztvevők idén már „bevitték” a fémeket is az alkotási folyamatba. Elképzelhető, hogy az elkövetkező rendezvényeinken más, könnyebben megmunkálható alapanyagot fogunk használni, amely nagyobb hatékonysággal tükrözheti a művészek elképzelését. Másik vetülete ennek a kérdésnek az, hogy igazán akkor lenne teljes a rendezvény sikere, ha az alkotások közterekre kerülnének, gyarapítva a város művészeti kincseit. Ez további munkát igényel, mi ugyan felajánlottuk a városnak a tavalyi „termést”, de eddig nem jártunk sikerrel. Szörényordason is tárgyaltunk a polgármesterrel annak érdekében, hogy a falu utcáján közszemlére helyezhessük ezeket az alkotásokat. Mi hiszünk abban, hogy ezek az értékes műalkotások végül is valahol kiállításra kerülnek, még akkor is, ha pillanatnyilag csak kevesen láthatják ezeket.

– Mennyire művészlélek Herczeg András?

– Egyáltalán nem tartom magam művészléleknek, szeretem és értékelem a szépet, bármilyen formában mutatkozik az meg. Én művészetpártoló vagyok. Főképpen a kortárs művészet érdekel, az új, sokszor lenyűgöző irányzatok, mert véleményem szerint kortárs művésznek lenni a legnehezebb. Legutóbb áprilisban, egy párizsi kortárs művészeti kiállításon vettem részt, ahol nagy siker övezte Bogdan Rata temesvári szobrászművész alkotását, és amelyen a legnagyobb galériák képviselői vettek részt. Ezeken a rendezvényeken látható teljességében, hogy hol tart a kortárs művészet. Rendkívül kedvelem a modern képzőművészetet az absztrakttól a figuratív megjelenítésig minden érdekel. Meglátásom szerint, bár nem vagyok e terület szakavatott ismerője, a temesvári képzőművészeti műhely országos szinten egyike a legdinamikusabban fejlődőknek, nagyon sok kiváló képzőművész dolgozik ma Temesváron a legváltozatosabb területeken. Sajnos, a hazai műtárgykereskedelem, főleg a kortárs művészetek vonatkozásában, még igencsak gyermekcipőben jár, egyszerűen nincs ebben a vonatkozásban műértő potenciális vásárlóközönség, ezért elsősorban  a külföldi piacok meghódításával érhetnek el sikert az itteni képzőművészek. A válság negatív hatása, a művészetek iránti csökkent érdeklődésben is tettenérhető. Pillanatnyilag Temesváron működnek komoly galériák, amelyek egymástól teljesen eltérő irányzatot képviselnek, de a közreműködésükkel juthatnak megnyilvánulási lehetőséghez a helyi képzőművészek. Ezek szerepe nagyon fontos úgy az értékrend, mint a művészetekhez értő közönség kialakulásában. Mi idén azzal járultunk hozzá a helyi művészek népszerűsítéséhez, hogy a Képzőművészeti Egyetemen az idén végzett évfolyam számára kiállítási lehetőséget biztosítottunk a geamMAT-ban.

Makkai Zoltán