A német ajkú közösség tömeges kivándorlását követően, hosszú ideig csak szűk körben emlékeztek meg az Égi Édesanya oltalmába ajánlott római katolikus templom felszentelésének évfordulójáról Máriaföldén. Esetleg az új hazában nosztalgiával emlékeztek meg, ilyenkor ősz legelején az egykori „otthoni” temp­lom­búcsúkról az idősebb nemzedékek tagjai… Néhány éve, a katolikus és református közösség maroknyi lelkes tagjának köszönhetően, ismét a teljes közösség ünnepévé nemesedett a templombúcsú napja.

Kaszta Árpád tanácsos, aki a máriaföldi közösségi élet felpezsdítésén munkálkodik immár több mint egy évtize­de, hangsúlyozza, hogy beérőben a hosszú évek mun­kájá- nak gyümölcse, az esztendő során több magyar vonatkozású rendezvényt szerveznek, amelyek egyben a teljes má­ria­földi közösség kiemelkedő eseményei is, de közülük a templombúcsú a legnagyobb. “Örömmel vesszük tudomásul, hogy évről évre többen vesznek részt a búcsúi ünnepen, közösségünk ünneplésén néhány esztendeje szeretettel fogadhatjuk a zsombói testvér­településünk küldöttségét, és bebizonyosodott e jeles ünnepek közösségmegtartó és meg­erősítő szerepe. Elmond­ha- tom, hogy a viszonylag kevés számú magyar közösség tagjai, felekezeti hovatartozástól függetlenül, egyházzal és a Polgármesteri Hivatallal és a Helyi Tanáccsal együtt példás összefogással segítenek a templombúcsú és más rendezvények szervezésében.” Az 1787-ben épült és többször tel­jesen felújított templomban Ft. Andó Attila helyi plébános, Ft. Kopasz István és Ft. Kalapis Mátyás celebrálásával tartották meg a szentmisét és fohászkodtak közösségben a résztvevők az Égi Édesanyához a további oltalomért. Igehirdetésében Ft. Kopasz István zsombói plébános a Boldogságos Szűz Mária, az istenanya születésnapján az elévülhetetlen keresztényi értékekre hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy Mária példáján elindulva és a szeretet, a szilárd hit, a család, a hűség, az áldozatvállalás, az állhatatosság „terhének” felvállalásával élhet mindenki teljes életet. Énekkel dicsérve Istent, rendkívüli élményt biztosítottak a Zsombói Ifjúsági Énekkar tagjai, a zene egyetemes nyelvén tolmácsolva a keresztényi szeretet és a hétköznapokban is megtartó hit üzeneteit. A község egykori lakóinak hagyományköréhez tartozó rozmaring-koszorú meg­szentelését követően, mondott köszönetet Ft. Andó Attila helyi plébános Kaszta Árpád és Enyed András helyi tanácsosoknak, Gui Cornel polgármesternek az ünnepi rendezvény szervezésében részt vállalóknak. A templomi szertartást követően, a felújított központi parkban – az egykori közösségi ünneplések helyszínén –, az 1809-ben felállított, jelenleg felújítás alatt álló Szentháromság-szobor szomszédságában – tartalmas előadás során mutatkozott be több hagyományápoló együttes. Máriafölde egykori felvirágoztatóira, a Vesztfáliából, Elzászból és Lotaringiából ide telepedett német ajkú lakóira, meg a hajdani templombúcsúkra emlékezve különböző német táncokkal léptek fel a Hansi Müller által vezetett zsombolyai Hatzfelder Pipat­sche, a billédi Billeder Heiderose és a varjasi Warjascher Spatzen hagyományápoló csoportok, akiket a méltán népszerű fúvós zenekar a Banater Musikanten kísért. A ma­gyar hagyományokat a Tóthné Döme Erzsébet irányításával sikerrel tevékenykedő makói Maros Táncegyüttes mutatta be, felcsíki és palócföldi táncaikkal fergeteges sikert aratva. Miután hat évvel ezelőtt Máriaföldén lépett közönség elé először az akkor fris­sen alakult nagyszentmiklósi Kékibolya magyar néptánccsoport, az idei búcsúi ünnepen a Bartók Béla és Lepus Enikő helyi oktatók, illetve Adorjányi Szabó Dóra művészeti irányító által vezetett tánccsoport dél-alföldi tán­cot mutatott be. Az új koreográfiával együtt, a Csoóri Sándor Alapítvány támogatásának köszönhetően a tánccsoport vadonatúj autentikus viseletét is megcsodálhatták a nézők. A térség román néphagyományait a Calin Cojocaru nagykomlósi lelkipásztor által alapított és vezetett Iorgovanul Comlosan néptánccsoport mutatta be, akik saját zenekarukkal és fiatal egyéni előadókkal vettek részt Mária­- földén a Kisboldogasszony-napi templombúcsún.
Makkai Zoltán