Esztendők múltával elmond­hat­juk, hogy sok karácsonyi emléket őrizgetünk. Volt gazdag és volt szűkölködő karácsonyunk, volt bé­kés, csendes és volt félelemkeltő, fegyverektől hangos, de Isten kegyelméből megéltük a jót és túléltük a rosszat is. Számunkra az idei ünnepvárás azért is jelentős, mert 15 éve álljuk körül közös ka­rá­csonyfánkat és a Temesvári Ma­gyar Nyugdíjasklub beírta nevét a civil szervezetek sorába. Nem vagyunk túl sokan (noha többen is lehetnénk!), de mint az elmúlt szombati találkozónk is bizonyítja, szépen cseng a dalunk és összedobban a szívünk.
A Gáspár Mária tanárnő vezette Bartók Béla Kórus karácsonyi ajándékműsora ezúttal is hálás tapsra késztette a jelenlévőket, és az együtténeklés során melegség áradt a tekintetekből, mintegy igazolva, hogy aki énekel, az kétszer imádkozik. Visszatérő vendégünk a Bartók Béla Kórus, de mellettük az Új Ezredév meg a Nefelejcs kó­rus tagjai is kedvesek a számunkra, mert minden alkalommal az idős nemzedék iránti megbecsülésüket, barátságukat is elhozzák hozzánk.
Hogy dalos nemzet vagyunk, a zeneirodalom nagyjai mellett a nép­dalgyűjtők is igazolhatják, te­hát van mivel, van kikkel dicse­ked­nünk. Az elmúlt szombaton pél­dául Gáspár Mária és Bugárszky Ildikó tanárnőknek a Népek tánca, népek zenéje fesztivál kitüntetettjeinek gratuláltunk, akik a nemzetközi megmérettetés során ezüst, illetve arany minősítéssel tértek haza Szegedről. Nyug­díjas közösségünk elismeréssel köszöntötte őket, hisz velük és általuk a folytatásban is re­mény­kedhetünk. Marika ugyanis kórusvezetőként, Ildikó pedig uno­káival ismerteti, szeretteti meg a dalt, az együtt éneklést, vagyis a jövőre is gondolnak. Az eltelt 15 esztendő nem nagy lépés a történelemben, de a mi nyugdíjas csoportunk életében jelentős. Mert bár sok karácsonyi gyertyát meggyújtottunk együtt, néhánynak a lángja hamar el is lobbant… A kö­zü­lünk örökre eltávozottak neve azonban ma is ott szerepel a nyugdíjas naplóban. A szép életkort megérő klubtársaink, a győrödi Csurgó Sándor, Temesvárról Horák Erzsébet, Bajkai Róbert, Gazsó János, Szűcs Lajos és társaik jelenléte vagy szóbeli üzenete, jókívánsága ma is együtt talál bennünket, számítunk rájuk. A még tetterős fiatalabbak – Szűcs Juci, Bartl Kovács Katica, Benkő Borbála, Kókai Anti, Varga Pali – segítsége nélkül már el sem tudom képzelni a létezésünket. Mert munka még nálunk is akad…
Az ünnepekre mindig igyekszünk ráhangolódni. Nem sokkal ezelőtt például Stadtfelder Margit tanítónő klubtagunk olyan teleírt papírlapot nyújtott át nekünk, ame­lyen címként ez állt: A Sze­retethadjárat ábécéje. (Szerzője Stefan Wyszynski bíboros). A tíz pontban felsorakoztatott lelkipásztori tanácsok nagyon időszerűek, de ilyenkor, karácsony táján kifejezetten azok. „Tisztelj mindenkit. Krisztus jelen van felebarátaidban, légy megértő másokkal, ők a te testvéreid!” – olvasható az 1. pont­ban. A 7. pedig így szól: „Légy együttérző mások szenvedései láttán. Siess mindig a segítségükre jó szóval, tanáccsal, kedvességgel!”
Persze, a tanácsok mellett ke­lendőbb a kalács, főleg ott, ahol ke­nyér is szűken van, és ahol ma­gukra maradt öregek szeretetre éhe­sek. És ahogy magunkat ismerem, ezekben a napokban megtaláljuk őket.
2015. januárjában pedig visszavárunk mindannyiotokat erőben, egészségben.
Béres Margit