„Ó, én édes hazám, te szép Magyarország” a hazaszeretet első magyar nyelvű vallomását fogalmazta meg búcsúversében Balassi Bálint, a magyar irodalom első magyar nyelven alkotó európai rangú költője a 16. században, s ez lett a Balassi-emlékkardok felirata is. Reneszánsz költőhöz illően Balassi igazi poeta doctus, tudós költő volt, hét nyelven beszélt, a latin és görög mellett lengyelül, németül, törökül sőt románul is a költeményei elé írt népek dalaiból kölcsönvett dallamok tanúsága szerint. Kortársai Shakespeare és Cervantes békében alkothattak, Balassi azonban a török elleni harcban, végvári vitézként küzdött mindhalálig hazájáért. A február 14-én megtartott Bálint-nap nemcsak a szerelmesek ünnepe, hanem a magyar költészeté is. 1997-ben alapította a Balassi Bálint Emlékkarddíjat Molnár Pál, újságíró, szerkesztő, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnöke. A közel három évtized alatt ez az irodalmi díj minden földrészre eljutott. Az emlékkardokat, amelyeket a középkori szablyák mintájára készíti el évente a bonyhádi mester, Fazekas János kardkovács, hagyományosan Bálint-napon adják át egy az európai értékeket hirdető magyar költőnek és a magyar költészetet tolmácsoló külföldi műfordítónak. Az ünnepélyes díjátadást a kardok megáldása előzi meg. Erre ünnepi szentmisén kerül sor, s az idei 29. emlékkard-szentelésnek a szegedi dóm, a szabadkai nagytemplom, a lendvai katolikus templom, a bécsi Stephansdom, a kulturális zarándoklat megannyi más helyszíne után a temesvári Szent György-székesegyház adott otthont február elsején. Megilletődésünket fokozta az a sajátos kötődés, amely minket, temesváriakat a költőhöz kapcsol, hiszen közismert, hogy Balassi nagy szerelme, verseinek Júliája, Losonczy Anna, az egykori temesvári várkapitány Losonczy István leánya volt. Mint egykor Bécsben, itt is kétpüspökös misén vehettek részt a hívek, hiszen szokás szerint a szeged-csanádi püspök Kiss-Rigó László áldotta meg a kardokat, de a szentmisét a vendéglátó temesvári megyés püspök, Pál József Csaba celebrálta, aki szentbeszédében az evangéliumi szakasz értelmezésével arrra biztatott, hogy ne féljünk az ismeretlentől, merjünk hitünk érdekében átkelni a túlsó partra, és ne féljünk a viharban, mert az Úr a vihar idején tapasztalt bizonytalanság ellenére is velünk van. Ha megrendül is a hitünk, mert tévesen úgy véljük, hogy magunkra maradtunk, imádkozzunk többet, szólítsuk meg Őt. A kard megáldásakor a szeged-csanádi püspök többek közt ezeket mondotta:”Kérjük a Mindenható Istent, áldja meg ezeket a kardokat, áldja meg azokat a költőket, akik ebben a díjban részesülnek, hogy művészetükkel hitelesen tudják képviselni és hatékonyan megvédeni a valódi emberi értékeket és keresztény erényeket”.
2008-ban tartották az első Balassi-misét, az azóta hagyománnyá vált szertartáson mindig résztvesz Molnár Pál, az Alapítvány elnöke is, aki Temesváron a szentmisén az egyetemes könyörgéseket olvasta fel. Az ő szerkesztésében jelent meg a díj 25.évfordulójára a Rímek szablyaélen a Balassi-kardos költők és műfordítók antológiája, a Kairosz kiadó kiadványaként, majd 2022-ben a Toll és szablya kétnyelvű angol-magyar kötet is. A díjak odaítéléséről az Alapítvány dönt a díjazott költők javaslatai alapján. Az első öt évben műfordítót nem jutalmaztak, a magyar költők közül többek közt Döbrentei Kornél, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, az erdélyi alkotók közül pedig Farkas Árpád, Ferenczes István, Lövétei Lázár László, Fekete Vince és László Noémi kapott emlékkardot és merített papír oklevelet, amely a szentendrei Vincze László munkája. A fordítók közt van a román Elena Lavinia Dumitru is, de török, arab, oszét, ausztrál, finn, francia, szlovén s megannyi más nyelven alkotó szerző. Az idei év díjazottja Tóth Erzsébet, aki a harmadik nőként kapta meg a Balassi-kardot, Kiss Anna és László Noémi után. Első kötete 1979-ben jelent meg Egy végtelen vers közepe címmel, népszerű esszékötete A macskám Pasolinit olvas, a közelmúltban látott napvilágot az Én lettem volna című önéletrajzi kötete is.
Műfordítói díjban a kanadai Farkas Endre György részesült, aki holokauszttúlélők gyermekeként, 1956-ban hagyta el családjával együtt Magyarországot, 11 verseskötete, két színműve, két regénye jelent meg, eddig kilenc Balassi-verset ültetett át Erzsébet-kori, azaz 16. századi angol nyelvre.

Mészáros Ildikó