Tegnap újra megnyílt Magyarország két év óta szü­netelő temesvári tiszteletbeli konzuli hivatala. Az ünnepségre az Adam Müller Guttenbrunn Házban került sor, ahol Zákonyi Botond Magyarország bukaresti nagykövete beiktatta Magyarország temes­vári tiszteletbeli konzuli tisztségébe a temes­vári születésű román-német állampol­gár­ság­gal rendelkező Tamás Péter, temes­vári üzletembert.
A díszelőadáson, amelyen magyarországi és helyi hivatalos személyiségek vettek részt, az ünnepi beszédeket követően felléptek Te­mesvár magyar kulturális egyesületei, tánc­csoportok valamint a Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulatának tagjai.

Tamás Péter neve Temesváron nemcsak a rendszerváltás után édesapja, Tamás László ve­gyészmérnök által alapított hírneves TIFEL fes­tékgyár igazgatója fiaként él a köztudat­ban, hiszen Tamás Péter tősgyökeres, neves temes­vári magyar család leszármazottja. Aki csak egy kicsit is járatos városunk múlt szá­zadbeli ma­gyar történetében, biztosan hal­lott, olvasott Tamás Péter felmenőjéről, az anyai dédna­gya­pá­ról Osztie Andorról, aki a húszas évek temesvári magyar kulturális éle­tének egyik meghatározó személyisége volt. Csak zárójelben említjük itt meg, hogy már 1923-ban, mikor megalakult a Magyar Párt temesvári és Temes-Torontál megyei szerveze­te, Osztie Andor ny. vármegyei főle­véltárnok volt, s a Délmagyarországi Köz­löny szerkesz­tője, majd 1927-ben a Magyar Ház r.t. ügy­vezető titkára és alapító tagja. Tamás Péter édesapja, Tamás László vegyészmérnök pedig az AZUR mosószergyár főmérnökeként és kutatóintézeti igazgatóként álmodta meg, hogy a környezetbarát termékek gyártását fogja meg­valósítani. Elhatározása a rendszer­váltás után válhatott valóra, amikor egy né­met­országi vál­lalkozással létrehozta Temes­váron az idő­köz­ben országos hírnévre szert tett, valóban környe­zet­kímélő, TIFEL néven ismert festékgyárat.
Tamás Péter, aki ma a vállalkozás veze­tője, ennek a nemes elhatározásnak is az örö­köse. Édesapja üzleti hajlama és talán nyug­talansága is, valamint dédnagyapja közügyek iránti érzé­kenysége és elkötelezettsége egy­aránt felismer­hető Tamás Péter gazdasági te­vé­kenységében és közéleti megnyilvánu­lá­saiban.
A temesvári magyar iskola és az itteni családi és baráti légkör után, szinte a felnőttkor elején, ifjúként került szüleivel a stuttgárti, teljesen új, meglehetősen idegen környezetbe. Érthető, hogy igyekezett a maga mögött hagyott világot megtalálni, vagy éppenséggel meg­teremteni egy hasonló ma­gyar közösséget. Így lett 12 évvel ezelőtt, a hozzájárulásával felépített vagy legalábbis fiatal tagokkal megújított stutt­gárti magyarok szervezetének az elnöke. El­mondhatjuk, hogy a temesvári ifjút a kisebbségi lét utolérte a nagy német metropolisban is, ahol valójában a temesvári magyarok lélekszámával egyenlő az ott élő magyarság aránya. Ott is, akárcsak Temesváron, a megmaradás, a nemzeti hova­tartozás tudatának az ébrentartása ugyan­úgy küldetésként olvadt bele az életébe, eny­hítve a közösségi hiányérzetét. Sőt, amint vallo­má­saiból kiérződik, ma már inkább érzelmi gaz­dagodást jelent számára e kettősség, hiszen a temesvári vállalkozása miatt is, de nemcsak az üzleti teendőkért fele-fele arányban tar­tózkodik a két városban. Mellesleg Tamás Péter, akivel Temesváron szinte minden kul­turális rendez­vé­nyen találkozunk, folytatja szülei missziós sze­repvállalását, támogatja a magyar intézmények – oktatás, kulturális és civil szervezetek, lapkia­dás – tevékenységét. Elhatározása szerint, az elkö­vetkező időkben, az új diplomáciai tisztsé­gének követelményei miatt is, idejének jelen­tősebb részét tölti majd Temesváron, a szülő­vá­rosában, ahol mindig is a legjobban érezte ma­gát, még akkor is, ha a mai globalizált világ kö­rülményei sokakat, így őt magát is arra kény­szeríti, hogy sokat utazzék, s időnként, ha nem is szívesen, hos­szabb időt távol töltsön az igazi otthontól.
Tamás Péter elmondta, hogy a Magyar­or­szág temesvári tiszteletbeli konzulátusi hi­va­talában felajánlott megtisztelő tisztség elvál­lalásában elsősorban az játszott szerepet, hogy reményei szerint e hivatal keretében le­he­tősége nyílik segíteni azokon a magyar ál­lampolgárokon, akik valamilyen okból Te­mesváron vagy a régióban erre rászorulnak, valamint azért is, hogy hozzá­járuljon a ro­mán-ma­gyar gazdasági kapcsolatok erősíté­sé­hez, ami mellesleg budapesti elvárás is. “Nem utolsósorban döntő tényező e vállalá­somban, az a remény, hogy több lehetőségem nyílik az itteni magyarság támogatására.”
Tamás Péter Magyarország temesvári tisz­teletbeli konzuljának kívánunk sok sikert az új, magasrangú tisztségében!
Graur János