A Renașterea Bănățeană címoldalán, a fejléc alatt ez áll: “Tiszteletbeli igazgató: Dr. Iosif Constantin Drăgan professzor.”
Tehát a Timpress Részvénytársaság mögött a román nacionalizmus lugosi születésű, a negyvenes évek óta Olaszországban élő, dúsgazdag patrónusa áll. Graur Jánosék értesülése szerint a Timpress 78 százaléka a Drăgané, 22 százalék a román államé.
Drăgan „professzor úr” a Ceaușescu-diktatúra elején tűnt fel a román sajtóban. Távirati iroda adta hírül, hogy Romániában járt, ahol a főtitkár kihallgatáson fogadta. Nem is csak egy alkalommal. Még eléggé eleven akkor a közelmúlt ahhoz, hogy sokan felszisszenjenek: hiszen ez egy vasgárdista vezér, aki az 1940-es lázadás leverése után menekült Mussolini Olaszországába, s ott meggazdagodott! Voltak, akik tudni vélték, hogy nem is Itáliában gazdagodott meg, már Romániából gazdagon ment el, mivel magával „menekítette” a Vasgárda vagyonát. A négy hónapos vasgárdista rebellió idején a gárda tagjai zsidók, magyarok vagyonát rabolták el Bukarestben és az országban. Itáliában aztán a történelem „professzoraként” tűnt fel, ami elég nagy teljesítmény, ha arra gondolunk, hogy még csak huszonhárom esztendős. Történészkedése a román őstörténet, pontosabban a trák elődök tanulmányozásából állott. Noi, tracii (Mi, trákok) címmel könyvet és folyóiratot is kiadott, ezekben minden népet eltüntetett a mai Románia egykori területéről, nyilván a trákokat, dákokat kivéve.
Melyik találta meg a másikat, Drăgan-e Ceaușescut, vagy Ceaușescu Drăgant, nem tudni. De nyílt színen egymásra találtak. És attól kezdve már nem volt tanácsos Drăgan „professzor úr” vasgárdista múltját emlegetni. Ő pedig otthon érezte magát megint Romániában, különösen a Bánságban. Pénzbeli adományokkal támogatta az ő nézeteit valló kutatókat és intézeteket, Prin Europa (Európában) címmel két kötetben megírta élete történetét, ezt még magyarul is kiadták. Így parancsolta meg a bukaresti minisztérium a kolozsvári Dacia Könyvkiadónak.
Hálás ember volt Drăgan, nyugaton „meggyőző érvekkel” igazolta a diktátor politikáját és cselekedeteit. Fura módon Ceaușescu tiszteletét össze tudta egyeztetni Antonescu marsall nagyságának hirdetésével, lévén egyik előfutára a volt nemzetvezető rehabilitálásának. Az már a következetlenségére vall, hogy Antonescut az egykori vasgárdista vette védelmébe, pedig a marsall volt az, aki 1941 januárjában, német segítséggel, leverte a legionárius zendülést.
Josif Constantin Drăgan nem tűnt el kebelbarátjával, Ceaușescuval együtt. Sőt, 1989 után teljesedett ki uralma a Bánságban. Úgy viselkedett, mint egy császári kormányzó, akit a török kiűzése után küldtek erre a vidékre, de csak most bontakoztathatja ki igazi céljait, mutathatja meg az erejét.
“A ma is élő Josif Constantin Drăganról nevezik el Lugos főterét – írja a kolozsvári Krónikában, 1999. december 27-én, Bakk Miklós, a lap főmunkatársa, aki igazán ismeri a lugosi viszonyokat, másfél évtizedet élt ott. – Erről a város önkormányzata döntött azután, hogy a milliomos egymilliárd lejt ajánlott fel a város központjának helyreállítására. A lugosi tanácsosok arról is döntöttek, még életében szobrot állítanak a legionárius múltú Drăgannak. Karácsony előtti utolsó ülésén Lugos városának önkormányzati képviselő-testülete úgy döntött, hogy a város főterének a Josif Constantin Drăgan nevet adományozza.
A határozat előzménye az, hogy az Olaszországban élő, lugosi származású multimilliomos december elején levélben fordult Lugos városának polgármesteri hivatalához, amelyben egymilliárd lej adományt ajánlott fel városának a főtér renoválására. Az adományért viszonzásképpen változtatta a város képviselő-testülete a korábbi Köztársaság tér nevét Josif Constantin Drăganra, és – ezzel egy időben – arról is döntött, hogy az adományozó köztéri mellszobrot kap a szintén róla elnevezett magánegyetem közelében.
Josif Constantin Drăgan a második világháború idején hagyta el Lugost, vasgárdista múltja közismert, de az elmúlt évek során a sajtó azt is megírta róla, hogy Ceaușescu nyugaton folytatott nacionalista propagandájának volt a támogatója. Lugosi székhellyel működik a Drăgan Európai Alapítvány, amely helyi lapot ad ki, rádió- és tévéadót működtet, és fenntartja a Temes partján felépült Drăgan Egyetemet. Iosif Constantin Drăgan ma Lugos város díszpolgára, egy városrész – a textilgyári negyed – már hivatalosan is viseli a nevét.
Az új névadó határozatot a helyi képviselőtestület két tartózkodással fogadta el. Az egyik tartózkodó a Romániai Magyar Demokrata Szövetség helyi képviselője volt.”
Ilyen hatalmassággal milyen eséllyel szállhat szembe a maroknyi temesvári magyar értelmiségi, akiknek egyetlen érvük, fegyverük a napnál világosabb igazság?
Ez az esztendők óta húzódó per mintája lehetne a jogászi csűrés-csavarásnak, de sajnos a kisebbségi sorsnak is. Hiába lehet „azonosítani” minden tégla és cserép ajándékozóját, gazdáját, a Timpress ügyvédei erre azt kérdezik: hol a folytonosság a hajdani Magyar Ház Részvénytársaság és a mai igénylők között? Graurék pert perre veszítenek. A romániai magyar politikusok felismerik, hogy csak egy megfelelő politikai döntés vághatná át a gordiuszi csomót, és vethetne véget a magyarság méltatlan megkülönböztetésének.
Megszületik a sürgősségi kormányrendelet, amely 17 magyar ingatlan visszaszolgáltatását írja elő az eredeti tulajdonosoknak, magyar egyházaknak, egyesületeknek. Köztük a temesvári Magyar Házét.
Graur Jánosék már ismerik a kormányrendeletet, noha az még nem jelent meg, mikor tárgyalásra mennek a gyulafehérvári tábla elé. A magyar peres fél ugyanis azt kéri, hogy ne Temesváron tárgyalják az ügyet, mivel az itteni tábláról joggal feltételezik az elfogultságot. Ez is az 1989-es fordulat utáni groteszk helyzet jellemzője: a forradalom városában a forradalom elindítóinak félniük kell az igazságszolgáltatás elfogultságától.
Gyulafehérvár az igazság szigete lenne? Mióta Szent László királyunk az erdélyi püspökség székvárosában megalapította a székeskáptalant, évszázadokon át hiteleshely volt, okleveleket adtak, okmányokat állítottak ki, ítéleteket hoztak. Viharos évszázadok igazságszolgáltatását ismerhetnők, ha a hadi események miatt a gyulafehérvári káptalani levéltárat nem menekítik el, ha okmányai nem semmisülnek meg.
Temesvár magyarjai az igazság és az erkölcs ítéletét várták a mai Gyulafehérvártól. (A Magyar Ház perét Maria Negrutiu Ielisca ügyvédnő képviselte – a szerk. megj.) Bemutatták az immár elfogadott, de még ki nem hirdetett kormányrendelet szövegét. A tábla azzal felelt, hogy ezt a kormányrendeletet a Timpress megóvta a bukaresti Alkotmánybíróságnál. Ez új elem a perben. Meg kell várni az alkotmánybírók ítéletét.
Úgy kezdődött a 2000. esztendő, hogy a román Alkotmánybíróság elfogadta az óvást: a sürgősségi kormányrendelet a Magyar Ház esetében nem számít hatályos jogszabálynak.
Ezek után a gyulafehérvári tábla is elutasította Graur Jánosék keresetét.
Végleges csatavesztés? Marad Strasbourg, a nemzetközi jogorvoslat megkísérlése?
(folytatjuk)
-
Recent Posts
- HIRDESSEN ITT!
Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.
További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk. Archives
- April 2024
- March 2024
- February 2024
- January 2024
- November 2023
- October 2023
- September 2023
- August 2023
- July 2023
- June 2023
- May 2023
- April 2023
- March 2023
- February 2023
- January 2023
- December 2022
- November 2022
- October 2022
- September 2022
- August 2022
- July 2022
- June 2022
- May 2022
- April 2022
- March 2022
- February 2022
- January 2022
- December 2021
- November 2021
- October 2021
- September 2021
- August 2021
- July 2021
- June 2021
- May 2021
- April 2021
- March 2021
- February 2021
- January 2021
- December 2020
- November 2020
- October 2020
- September 2020
- August 2020
- July 2020
- June 2020
- May 2020
- April 2020
- March 2020
- February 2020
- January 2020
- December 2019
- November 2019
- October 2019
- September 2019
- August 2019
- July 2019
- June 2019
- May 2019
- April 2019
- March 2019
- February 2019
- January 2019
- December 2018
- November 2018
- October 2018
- September 2018
- August 2018
- July 2018
- June 2018
- May 2018
- April 2018
- March 2018
- February 2018
- January 2018
- December 2017
- November 2017
- October 2017
- September 2017
- August 2017
- July 2017
- June 2017
- May 2017
- April 2017
- March 2017
- February 2017
- January 2017
- December 2016
- November 2016
- October 2016
- September 2016
- August 2016
- July 2016
- June 2016
- May 2016
- April 2016
- March 2016
- February 2016
- January 2016
- December 2015
- November 2015
- October 2015
- September 2015
- August 2015
- July 2015
- June 2015
- May 2015
- April 2015
- March 2015
- February 2015
- January 2015
- December 2014
- November 2014
- October 2014
- September 2014
- August 2014
- July 2014
- June 2014
- May 2014
- April 2014
- March 2014
- February 2014
- January 2014
- December 2013
- November 2013
- October 2013
- September 2013
- August 2013
Recent Comments
Find us on Facebook
Curs Valutar
30 April 2024EUR4.9759 RONHUF1.2736 RONUSD4.6361 RONXAU345.2064 RONIdőjárás