Megalakulásának huszadik évforduló­ját ünnepelte a Bokréta Néptánc- és Cite­racso­port és a nagycsaládi ünnepi hangulatban, megtekintve a Diákház színpadán felvonuló tán­cosok magas színvonalon előadott táncait, meghallgatva a citerások nép­dalcsokrait, és látva a szülői közösség töretlen segítőkészségét, az oktatók len­dü­letét, jó reménység mu­tatkozik, hogy a bokrétás temesvári hagyományápolók nem­zedékei, a múlt ha­gyományaira alapozva és a jövendő felé fordulva, további kerek évfordulókat ünnepeljenek.

A temesvári Bokréta-ünnep több, a szak­mában elismerést szerzett személyi­ség, illetve erdélyi, anyaországi és a bánsá­gi néptáncoktatók részvételével megtartott szakmai tanácskozással kezdődött, amelyen részt vett Deák Gyula, a Romániai Ma­gyar Néptánc Egyesület elnöke is, aki a bánsági hagyományápolási mozgalom vonatkozásában örömét fejezte ki, hogy a szórványlét negatív hatásait felül­ír­va a Bánságban virágkorát éli a hagyo­mány­ápolás, sok száz családban él zenei anya­nyelvünk és gyermekek százai sa­já­tít­ják el táncaink gazdag mozgásvilágát, és sajátos viselet- és viselkedéskultúránk, ha­gyo­mányaink más elemeit. “Nagy meg­le­pe­tés volt számunkra, hogy az egyesü­le­tünk által idén tizenkettedik alkalommal kiírt Erdélyi Néptánc Antológiára bene­ve­zett a te­mesvári Bokréta Néptáncegyüttes két csoportja – mondta Deák Gyula. – Az elő­­- válogatást követően, mindkét csapat be­jutott a legjobb tíz közé, és meghívást kaptak az Antológia kolozsvári gálaműso­rára, ahol nagyszámú közönség előtt mutathatták be kitűnő előadásukat. Jómagam is akkor mérhettem fel milyen értékes ha­gyo­mányápolási munka folyik Temesvá­ron, és a mostani szakmai műhely keretében tapasztaltak csak megerősítették azt a meggyőződést, hogy a népi hagyomá­nya­ink nemcsak szórványban, de itt hatványo­zottan, közösségeink megtartó erejét je­len- tik, a magyar közösségek megmaradását szolgálják, sajátos népi kultúránk, olyan kincsünk, amelyre tényleg nagyon kell vigyáznunk. A temesvári és tágabb értelemben vett bánsági néptánc mozgalom meg­- győződésem szerint nagy értéke e kö­zös­ségeknek, és a résztvevők töretlen lelkese­dé­se és kitartása példaértékű bárki szá­- mára. Örvendetes, hogy hagyományaink átörökítésének nemes munkája folyama­tosan népszerű Erdély-szerte, sok-sok száz gyermek és fiatal sajátítja el és viszi to­vább elődeink hagyatékát.”
A teljes estét betöltő gálaműsor ke­re­tében bontakozott ki a „bokrétás” hagyo­mányápolás igazi dimenziója, és ha a Di­ák­ház színpadán fellépő százharmincöt bokrétás mellé hozzászámoljuk a többi temesvári néptánccsoportban táncoló gyer­mekeket és fiatalokat, akkor a temesvári fiatal néptáncosok száma könnyen meghaladja a két és fél száz feletti határt. A telt­házzal megtartott gálaműsor megnyitó­já­ban a rendezvény vendégeit Szabó Ferenc tanító, a Bokréta csoportok irányítója kö­szön­tötte, felidézve az elmúlt két évtized fontosabb állomásait a legelső Bokréta tánc­csoport életrehívásától a legutóbbi fellépésekig. “Egy osztálynyi kisiskolás ügyesen járta az iskolai előadások alkal­mával az akkor annak tartott magyar táncot – emlékezett vissza Szabó Ferenc. – Szülők segítségével ruhákat varrtunk, pi­ros-fehér leányviseleteket, pártával, szépek voltak, örültünk nekik. Valami azonban azt sugallta, hogy mégsem ez az igazi. Keres­tük és találtunk is lehetőséget közelebb kerülni ahhoz az autentikus néptánc kultú­rához, amire mindig vágytunk. Közben ne­vünk is lett: Bokréta, amelybe minden vi­rágot bele lehet kötni. Akkor hozott össze a jószerencse bennünket a Szeged Táncegyüttes egykori vezetőjével, Nagy Alberttel (Berci bácsival) akinek segítségével el­kez­dődött az a munka, aminek követ­kez­mé­nyeként ma itt tartunk. Gombos András szegedi oktatóval kezdtük el a munkát, és a kis csoport 1-2 év alatt jelentős utánpótlást látott maga után, megalakult a Kisbokréta. Időközben másik nagy vágyam vált valóra: a vésztői népművészeti tábo­rok­ban, ahol sok éven keresztül kedvez­mé­nyesen vehettünk részt Juhász Sándor lel­kipásztornak és feleségének köszönhetően, kapcsolatba kerültünk a citerázással. Így kezdtük el a citeraoktatást is Csüllög Edina vésztői tanárnő szakértő felügyelete alatt, akinek a Bokréta felé va­ló elkötelezettsége máig megingathatatlan. (…) Jeremiás Lajos debreceni táncoktató színre lépésével nyílt meg előttünk igazán a világ. Nem csak a megyében, de több szomszédos országban vendégszerepelt a Bokréta színvonalas rendezvényeken. Több mint 100 gyermek és fiatal volt ekkor már folyamatosan „bokrétás”, rangot, kitünte­tést jelentett egy-egy néptánc csoportnak tag­ja lenni. Nem véletlen, hogy ma a Bartók Líceum diákjainak több mint fele, kb. 250 gyermek tanulja a néptáncot a Bokrétában, Eszterláncban, Kisbokrétá­ban, Tűzkerékben, Morzsában, Százszor­szépben, Aprókákban, ovis csoportokban. Fontosnak tartom elmondani, hogy isko­lánk mindenkori vezetői, tanári kara melléállt az ügynek, és lehetőség szerint se­gí- tette és támogatta, ezt teszi a mai napig is. Öt évvel ezelőtt saját nevelésű oktató kezdte el a munkáját a Bokréta berkein be­lül: Nóra lányom, aki 5 éves korától táncolt a Bokrétában, és a főiskolát elvégezve hazahozta a tudást. A jó munkának megvannak az eredményei is: három rangos elismerés! A Bokrétának Szegeden két arany minősítést, egymás után 2 évben, a Kisbokréta pedig ezüst minősítést, majd kiemelt arany minősítést kapott!” Dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Lí­ceum igazgatója köszöntőbeszédében a fej­lődés velejárójaként méltatta a közösség önbecsülésének megerősödését, kiemelve, hogy a Bokréta nagy családja, illetve a to­vábbi értékes munkát végző, tehetséges cso­portosulások tagjai tevékenységükkel hozzájárulnak a bánsági magyar közösség önbecsülésének megszerzéséhez. “A nem­zeti identitás alakításában csak így lehet előre lépni. Haszontalan lenne előadásokat tartani az identitásról: megélni kell a ma­gyarságunkat, hogy tényleg a szívünket melegítse és közösséget építsen! A néptánc, a citera, bármi, ami a népi kultú­rá- hoz kapcsolódik, olyan fontos elem, ami tényleges átélést biztosít. A másik fontos tényező az élmény – nekünk, nagyvárosi szórványban élő magyaroknak szükségünk van magyar közösségi élményekre. A harmadik fontos elem a közösség, a hálózat építése, hiszen tudjuk, hogy a mai világban csak így lehetünk sikeresek. Úgy gondolom, hogy a mai este ezt bizonyítja: nem­csak identitást, hanem élményt és közös­- séget is tudott építeni a Bokréta!” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Farkas Imre alpolgármester, két bokrétás gyermek édesapja, aki köszöntőjében a temes­vá­ri magyar vonatkozású rendezvények – közöttük a magyar közösség számára megmutatkozási lehetőségeket kínáló, ferge­teges sikerű Temesvári Magyar Napok ren­dezvénysorozat – közösségmegtartó jelentőségét méltatta, hangsúlyozva, hogy ebben a közegben kiemelt helyet kap a hagyományápolás. Az elöljáró a következő nagy kihívásnak a 2021-es esztendőt ne­ve­sítette, amikor Temesvár Európa Kultu­rális Fővárosa lesz, és a magyar közösségnek a temesvári kulturális sokszínűség egyik alappilléreként kell bemutatkoznia – hangsúlyozta Farkas Imre. A huszadik jubileumát ünneplő Bokrétát köszöntötték Forgó Edit és Hegedűs Farkas Csilla, az anyaországi Örökség Gyermek Művészeti Egyesület képviselői, akik a Diákház színpadán elmondták: az egyesület célja, hogy nyisson a határon túli magyarság és a ma­gyar csoportok felé.

Ismét együtt – Csüllög Edina oktató és első temesvári tanítványai

A Diákház színpadán elsőként a (nagy) Bokréta tánccsoport Adorjányi-Szabó Nóra és Számfira Máté Ősz az idő című koreográfiáját és vajdaszentiványi tánco­kat, a Kisbokréta a sárközi táncokra alapozott Csak ha szól a muzsika című kore­­ográfiát (Adorjányi-Szabó Nóra és Számfira Máté koreográfiája), illetve a Farkas Viola és Tímár Attila által betanított kalocsai táncokat mutatott be, nagy tapsot aratva. Az Óvodás Bokréta, Morzsa Bokréta és Nagymorzsa Bokréta gyerekjátékokkal örvendeztette meg a közönséget, szülőket és nagyszülőket. A Csüllög Edina által irányított Kisbokréta citeracsoportja délvidéki, a Bokréta citeracsoport gömöri népdal­csokorral lépett fel. Nagy elismerést arattak az ország több részéból, az anyaor­szágból és más országokból az évfordulóra hazatért „Öreg” Bokrétások, akik a hagyo­mányápolás útját taposták ki a mai bok­ré­tások számára. Az citerások szigetközi cso­korral, a táncosok pedig Zombori Judit és Jeremiás Lajos oktatók által színre vitt nagyecsedi táncokkal léptek fel, bizo­nyít­ván, hogy – Szabó Ferencet idézve – sem a citerázást, sem a néptáncok mozdulatait nem lehet elfelejteni. A fergeteges néptáncgála meghívott vendégeként és lega­lább egy napra ismét bokrétássá lett Tóth Dorottya képzett népdalénekes, népda­laink gazdag tárházából adott elő egy cso­korravalót. A deszki Tiszavirág Nép­táncegyesület Kerepetye csoportja, amelyet Gál Nóra és Farkas Tamás irányít kalota­szegi táncokkal, illetve Belice csoportjának legényei a Farkas Tamás által kore­og­rafált Baktáló csávó táncjátékot mutatta be. Szintén meghívottként lépett fel a Gombos András szakmai irányítása mellett, Tamási Emese, Pál Krisztina és Ozsváth Erika által vezetett Eszterlánc néptánccsoport, akik Küküllő menti táncokat mutattak be fergeteges sikerrel. A táncosoknak és a gálát követő táncházban a debreceni Bakator zenekar biztosította a talpalávalót, a Kisbokréta színpompás ka­lo­csai táncának zenei részét a temesvári Rezes Banda biztosította.
Marosvásárhelyről érkezett családjával együtt a Bokréta-ünnepre Virginás-Tar Emese, aki a Bokréta legelső nem­zedé­ké­ben, tizenkilenc évvel ezelőtt kezdett el kis­iskolásként táncolni. A néptánc, népi kul­túra iránti szeretete csak erősödött az eltelt években, most a Nyárádszereda-Ma­rosvásárhelyi Bekecs Néptánegyüttes táncosaként lép színpadra. Bokrétás múltjáról kérdeztük. “Már a kezdő csoportba való “beérkezésem” sem volt mindennapi, ugyan­is én a párhuzamos osztályba jártam, és a Feri tanító bácsi osztályában éppen lányhiány volt, és engem választott ki a tanító bácsi. Bokrétás éveim alatt vé­gig rendkívül összetartó, egymásra figyelő társaság volt a csapatunk, a fellépések si­kerélménye, a táborozások hangulata, a nagy közös éneklések semmivel sem összehasonlítható élményei tartottak bennünket össze, azzal együtt, hogy nagyon-nagyon komoly munka folyt akkor is a tánccsoportban. Keményen dolgoztunk mindany­nyian, és emellett az iskolában is igye­kez- tünk a lehető legjobban helytállni, ugyan­akkor rengeteg elégtételt biztosított a néptánc nekünk, tartást adott a Bokréta.”
Hasonló élményekről számolt be Adorjányi-Szabó Nóra, a Bokréta Néptánc- és Citeregyüttes egyik oktatója, aki­n­ek az a kiváltság jutott osztályrészül, hogy ötéves korától kezdve élete összefo­nódott a néptánccal, a hagyományápolással. A Bok­rétából indult, a Nyíregyházi Mű­vé­szeti Szakközépiskolában folytatódott, majd a budapesti Táncművészeti Főis­ko­lán teljesedett ki, és jelenleg ismét a Bok­rétában folytatódik a fiatal édesanya pá­lyája. “Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy idehaza kamatoztathatom azt a tudást, amelyet az elmúlt években igyekez­tem megszerezni. Nem csak munka, hanem szívügy az oktatás nekem. A Bokréta ne­kem mindig a legkedvesebb marad, az a cé­lunk, hogy minél többen megszeressék a néptáncot, a népi kultúránkat, és részesei legyenek a Bokréta-családnak. Nagy öröm volt mindannyiunk számára, a tíz évvel ez­előtti táncoskollégákkal együtt táncolni, spon­tán módon jöttek elő a régen megta­nult mozdulatok, ami azt bizonyítja, hogy akkor jó munkát végzett a csoport. A jelenlegi tevékenységről szólva, tudjuk azt, hogy a folklór is folyamatosan megújul, változik. Mi egy-egy koreográfia megszer­kesztése, kidolgozása során az autentikus, (ama tiszta forrásból merített), és az új ele­mek harmonikus ötvözését tartjuk szem előtt úgy, hogy ne menjen egyik a másik róvására. Előfordul, hogy munkám során kissé módosítom a megszokott táncrendeket, viszont nem ékelek be új motívu­mo­kat, nem találok ki új páros viszonyokat a táncokban. Arra is oda kell figyelnünk, hogy a színpadi produkciók megkívánják, hogy a nézők is élvezzék, innen például a koreográfiákban fellelhető állóképek, vagy táncszínházi elemek. Az idei kisiratosi tá­bor­ban kezdtük el a Kisbokrétásokkal a fel­csíki anyag tanulását, a nagybokrétásokkal pedig egy felvidéki táncokból álló összeállítást tanulunk jelenleg. A picikkel pedig elsősorban a tánctechnikai fejlesz­tésre összpontosítunk.”
A jubileumi gálaműsor befejezéseként, mindenki örömmel énekelte a bokrétás him­nuszt, melynek üzeneténél találóbbat nem is lehet kívánni a bokrétás nagycsa­ládnak:  “…soha el ne hervadjál, Bok­ré­tában maradjál.” Makkai Zoltán