Nagy érdeklődés mellett mutatták be a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházban Boris Kálnoky: Őseim földje – A Kálnoky család története című nagyszabású munkáját. A Molnos Ildikó magyar szakos tanár által moderált találkozón a közönség részleteket hallhatott a könyvből Molnos András Csaba és Tar Mónika színművészek  ihletett előadásában. A Bolyai János Szakkollégium  és a Mathias Corvinus Collegium – Erdély eseménye tulajdonképpen jó hangulatú beszélgetéssé alakult, melynek során kiderült, hogy a könyv borítói közé foglalt történelmi időszak egyszerre közös  erdélyi történelmünk és egy “magyar család nagyon magyar története” is. Amely történet a XIII. században kezdődik és napjainkig tart úgy, hogy akár sikertörténetként is felfogható az Erdélyt újranemesítő egyik arisztokrata család, a gróf Kálnoky család utóbbi több mint három évtizedre visszatekintő erdélyi, sepsikőröspataki tevékenysége. Nos, ehhez a töbszázadon át ívelő történelem-folyamhoz kapcsolódik számos egyéni emberi történet is, ami különleges varázsát képezi a műnek – emelte ki a moderátor. Szó esett XX. századi történelmünk egyes, vezető személyiségéhez való viszonyulásról, a legalább öt kontinensre kiterjedő családi kapcsolatokról, az otthon keresésének és az otthon teremtésének kérdésköréről, az arisztokrációhoz való tartozás érzéséről, az Erdély, Székelyföld és a magyarság vonzásában való életformáról, a könyvet megalalpozó aprólékos, sokéves kutatómunkáról. Ha csak a világhálón fellelhető adatokra támaszkodnánk, akkor pár kattintást követően megtudnánk, hogy Boris Kálnoky székely apa és egy sziléziai német anya gyermekeként 1961-ben Németországban látta meg a napvilágot. Gyermekkorát négy különböző országban töltötte, végül 1986-ban Hamburgban elvégezte a politológia szakot, és csatlakozott a Die Welt szerkesztőségéhez. 1989-ben, a rendszerváltozás idején kezdett Közép-Kelet-Európáról cikkezni, majd 1993-ban Budapesten szabadúszóként, utána pedig korábbi lapja helyi munkatársaként dolgozott tovább. 2004-től törökországi és közel-keleti tudósítóként folytatta karrierjét, ám 2013-ban visszatért Magyarországra. 2015-től újra szabadúszó, több német nyelvű orgánum számára tudósít a helyi eseményekről. Oktatóként ő vezeti a Mathias Corvinus Collegium Médiaiskoláját. Viszont mindazok, akik részt vettek a rendezvényen  egy közvetlen, jó humorral rendelkező írástudót  ismerhettek meg, aki  – nem csak újágírói multja vonatkozásában- vallja, hogy “minden szaváért és tettéért felelősséggel tartozik.” Zárógondolatként Boris Kálnoky megosztotta meggyőződését a résztvevőkkel, mely szerint “…éljünk úgy, hogy lehessen rólunk mesélni.” Amit  – valljuk be – sokszor rémesen nehéz megtenni, máskor meg ijesztően könnyen vetődünk bele az Élet sodrásába – tesszük hozzá.

Makkai Zoltán