Manapság a házi kertész­ke­dés­ben kétféle növénytermesztési tech­nológiát alkalmazunk. Az egyik a szabadtéri, a másik a fedett vagy fóliasátoros növénytermesztés. Mind a kettőnek megvannak az előnyei és a hátrányai.
A szabadtéri palánták előnye, hogy az időjárás pozitív előnyeit élvezik, tiszta esővíz, természetes levegő és napsütés éri a növé­nye­ket, a palánták sokkal erősebbek, és alkalmazkodnak a természeti kö­rül­ményekhez, a hátrányuk, hogy véd­telenek az erős, a savas vagy jég­veréses eső, illetve a kártevő ro­varokkal szemben.
A fóliasátoros termesztés ese­tében ellenőrizhetjük és szabá­lyoz­hatjuk a természeti tényezőket (víz, meleg, napsütés). Hátránya viszont, hogy jóval drágább a technológia, elég nagy befektetés (fóliasátor, esetleg öntözési berendezés.) Itt em­lítem meg, hogy a fedett ter­mesz­tésnél olyan különleges rovar­irtó szereket alkalmazunk, mint például ACTRA, MATCH 0-50. A szabadtéti termesztésben használ­hatunk MOSPILANT, TOPSINT vagy RIDOMILT, amelyek meg­védik a nővényeket a rovaroktól és a gombáktól. Ezekhez akkor fo­lyamodunk, amikor megjelennek a rovarok vagy bolhák, tetvek, ugyan­is a kártevőkre direkt hatnak és elpusztítják a petéket is. Ezt a permetezést 2-3 hét múlva meg kell ismételni. Azoknak, akik bio ter­mést akarnak elérni – kisebb tá­ma­dás esetén – ajánlom, hogy csa­lánoldattal vagy híg ecetes vízzel permetezzék be a palántákat.
A krumpli ültetvényekben főleg a kolorádóbogár ellen vé­de­kezzünk ACTRA-, KARATE-, MOSPI­LAN- vagy FASTAK-kal, attól füg­getlenül, hogy sorokban vagy fé­szekben termesztjük a bur­gonyát. Ne feledjük, hogy a paprika palán­ták, fajtól függetlenül (szer­vián, go­gosár vagy csípős) sok vi­zet igé­nyelnek, sokkal többet, mint a más palántafélék.
Szántóföldi növénytermesztés. A temesi síkságon, szinte 90%-ban, a szántóföld mintegy 60-70%-án gabonaféléket termesztenek a gazdák. Ez egy kicsit sok is, mivel a vetésforgót nem lehet pontosan betartani. Nem lenne szabad, hogy egy gazdaságban a kalászosok a szántóföld 50-55%-át elfoglalják, mivel gond lehet a tavaszi vetések elhelyezésével. Idén az őszi vetések nagyon jól mutatkoznak, és jó ter­méshozamot is ígérnek. Mivel a hosszú ősz lehetővé tette, hogy nagy területen kerüljön földbe ka­lá­szos és repce, és mivel a tavalyi árak is kedvezően alakultak, a gazdák arra gondoltak, hogy az idén sikeres lesz a gazdálkodás: jó terméshozam + jó árak = nagy nye­reség. A terméshozam 3500-6000 kg között, átlagban hek­táronként körülbelül 4000 kg-nak ígérkezik, egyetlen gond a gabona ára lehet.
Elemezzük a márciusi árfolya­mo­kat: A nyugati piacon (Francia­ország) a búza ára 1526 lej/t, míg az ukrán búza ára 1226 lej/t, a ku­korica ára nyugaton 1527 lej/t, az ukrán kukorica 1212 lej/t. A szó­jabab ára Argentínában és az USA-ban 2800 lej/t, Ukrajnában 1943 lej/t. A repce ára Európában 2726 lei/t, Ukrajnában 1930 lej/t. A szó­jababnak nincs feltüntetett ára Euró­pában, mivel a génmódosított szójababot nem szabad termeszteni az EU területén, és a nem génmó­do­sított nem biztosít olyan termés­hozamot, hogy érdemes legyen exportálni. Ezért Romániában már majdnem megszűnt a termesztése. Ezek az árak Franciaországban, Ukrajnában érvényesek, ha meg aka­rom kapni az árát, oda kell szállítsam. Érthető, hogy a keres­kedő az ukrán gabonát, és nem a mienket választja.
Tavaszi vetések. Befejeződtek a tavaszi vetések a határban, itt az ideje a permetezésnek és a műtrá­gyá­zásnak. Az őszi vetéseknél (ka­lászosok) azt ajánlom, hogy a SDMA-t használjuk vagy ennek egy változatát, viszont a tavaszi vetéseknél használjuk a DICOPUR vagy az ADENDO gyomirtó szere­ket, mivel ezeket lehet alkalmazni a vetés előtt és utána is. Ezeken a gyomirtókon kívül van számos ké­miai szer, ami ugyanolyan hatásos, sőt talán még jobb is. A gazda ter­mészetesen azt választja, ami neki gazdaságosabb és előnyösebb, attól függően, hogy mennyi gyom van a parcellán, vagy mennyi pénz van a kasszában. Már sok ideje működik egy gazdasági csomag, használatát a kisebb termelőknek szánták. Eb­ben az esetben a nagykereskedő a termés fejében megelőlegezi a gaz­dát egy csomaggal, amiben vető­mag, műtrágya és gyomirtó sze­­repel. Ebben a vetőmag és a vegy­szerek a legnagyobb áron vannak, a termés viszont a legalacsonyabb áron van számítva. Ez a helyzet ak­kor áll fenn, amikor a gazdának nincs elég pénze, és a csomag el­fogadására kényszerül.
Hatékonyság. A gazdák gon­dol­nak a hatékonyságra is, a föld­művelő embernek évszázadok óta mindig volt, „amit a tejbe aprítani”. Ma­nap­ság a helyzet megváltozott, nemcsak a családnak termelünk, a termést el kell adni, és abból meg­teremteni a következő év termelési alapját és a megváltozott életszín­vonali igények feltételeinek a bizto­sítását is (oktatás, kultúra, terme­lésbővítés, befektetés, szórakozás). Amire ügyelni kell: soha nem sza­bad, hogy a költség meghaladja a jövedelmet.
Nézzük a jövedelmet. Egy hek­­tár földterületen a Bánságban átlag­ban 4500-5000 kg/ha terem. A búza, kukorica, szója és repce ára 1250-2700 lej/kg között forog. Ha az át­lagot számítjuk, akkor 4750x 1975 = 9381 lej/ha. A baj ott van, hogy ez az ár nem a termelőnél kelet­ke­zik, hanem a kereskedőnél. A ter­mést el kell szállítani, rak­tá­rozni kell és értékesíteni a nagybani pia­con, ehhez kellenek a nagybani ke­reskedők, akik megvámolják a ter­mést. Ezért, de más okokból is, a termés ára leszáll 1150-1250 lej/t-ra. Következéskép­pen, a termelőnél a számadás a kö­vetkező 4750×1200 = 5700 lej/ha. Tehát a költségek nem szabad, hogy túllépjék az 5700 lejes határt. A költségbe be kell szá­mítanunk a 10%-os adót, 10%-os bérleti díjat és a 10%-os fejlesztési alapot, összesen tehát 30%-ot. 5700 lej x 30% = 1700 lej. Marad tehát 4000 lej, amit el lehet költeni vető­magra, műtrágya, növényvédősze­rekre, mo­torinára (gázolaj), fize­tésre, általános költségekre, villany­áramra, gázra, könyvelői költségre. Ha sikerül jól gazdálkodni, akkor a hatékonyság két oldala, a bevétel és a költségek egyenlőek lesznek. Eb­ben az esetben a nyereség csak az állami támogatás, esetleg az EU-s támogatás marad 183 euró. Ez azt jelenti, hogy a profit 915 lej/ha, tehát a profitráta nem több mint 16% és ez elég is. Ez a számítás egy elméleti szimuláció, amiben na­gyon sok az ismeretlen tényező, amit a gazda képes kezelni és ja­vítani, hogy a profit nagyobb le­gyen, és több maradjon a gazda­ság­ban.
EU-s szabályozások: 2004 után, de főleg 2007-től, amióta Ro­mánia az Európai Unió tagállama lett, a romániai mezőgazdaságnak be kellett tartani legalább négy szabályt, ami vagy a termelés csök­kenéséhez vezetett (hogy ne legyen túltermelés és ezáltal infláció) vagy új befektetéseket igényelt.
Vegyük sorjában:
1. Zöldesítés. Akinek több, mint 20 ha földterülete van, nem sza­bad gabonát vessen az egész területére, legalább 10-20%-ára csak lucernát, takarmány­növénye­ket, cukorrépát, kendert stb, ami nem gabonaféle. Ezzel lecsökken a gabonahozam, és így „megóvjuk” a természetet. (Persze, lehet gabonát vetni az egész területre, de akkor nem kapjuk meg a területalapú támogatást, ami 183 euró/ha).
2. Nem szabad használni totá­lis növényirtó szereket (Atrazin, Glissando, DDT) mert azok káro­sak az emberi egészségre. Más kon­tinenseken (Amerika, Afrika, Ázsia) nyugodtan használják, mi pedig felvásároljuk termékeiket.
3. Tiltott a génmódosított nö­vények termesztése. A génmódo­sí­tás köztudott, hogy elősegíti a ter­mesztési technológiát. Azokat a növényeket, amik génmódosítva van­­nak, lehet totális herbicidekkel permetezni, és nem pusztulnak el. Ezért könnyebb a fenntartásuk, és nincs veszteség a más gaznövények élősködése miatt. Ilyen génmódo­sított növény a szójabab, repce, ku­korica, krumpli. A génmódosított nö­vényeket nem kell kapálni gyom­ir­tószerezni, és ami a legfontosabb, 25-30%-kal nagyobb a termés­ho­zamuk.
4. Nem tárolhatjuk a termést ellenőrizetlen raktárokban (hűtés, levegő, nedvesség). Külön raktárt kell építenünk a vegyszereknek, a műtrágyának és a vetőmagnak. Ez nagyszabású befektetést jelent.
Romániának 10-15 évre volt szüksége, hogy ezeknek a szabá­lyo­zásoknak eleget tegyen. Ukraj­nának, mivel nem tagja az EU-nak, nem kell megfelelnie ezeknek a követelményeknek, de terméseit for­galmazhatja Európában is. Fel­merül a kérdés, hogy akkor mire valók az EU-s szabályok?