23 Dec 2014
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Marosvásárhelyen tartotta az év utolsó ülését a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). A testület elfogadta a Szövetség Állandó Tanács november 27-i javaslatát: az RMDSZ kilép a kormányból. A szombati ülésen továbbá határozatot szavaztak meg a 12. Kongresszus szervezésére vonatkozóan, ennek értelmében: a kongresszus április 17-18-án, Kolozsváron zajlik. Az SZKT megszavazta a kongresszusi biztost Kovács Péter főtitkár személyében, a Mikó-ügy kapcsán állásfoglalást fogadott el, valamint a 25 évvel ezelőtti rendszerváltás évfordulójával kapcsolatos nyilatkozatot fogadott el.
Nem szabad kockáztatni a parlamenti jelenlétet
Kelemen Hunor szövetségi elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén politikai beszámolójában többek között arra is utalt, hogy az RMDSZ 25 éve az erdélyi magyarsággal közösen kitaposatlan utakon építkezik.
„…a mi Szövetségünk, a romániai magyar emberek szövetsége, amelyet azért hoztunk létre, hogy érdek- és politikai képviselete legyen az ebben az országban élő, szülőföldjén jövőt tervező magyar embereknek. Jogállamiságot, demokratikusan működő intézményeket, szabad társadalmat, piacgazdaságot, közösségi jogokat, szabad nyelvhasználatot, különböző autonómiák intézményes rendszerét, aktív és önálló civil társadalmat, jóléti, de minimális államot, csatlakozást az európai és észak-atlanti intézményekhez és értékekhez, szóval ilyenszerű dolgokról álmodtunk, és az ezekhez a célokhoz vezető utat építjük, és haladunk rajta. Nagy remények, nagy várakozások, eredmények és kudarcok, beteljesülések és csalódások, minden benne van az elmúlt negyedszázadban. Van, ami teljesült, és van, ami még várat magára… 25 év után biztosan szükség van újratervezésre, mert változik a világ… s bár politikai eszköztárunk kibővült az európai unió parlamenti szintjével 2007 után, de ez nem jelentheti azt, hogy lemondunk, lemondhatunk az érdek- és politikai képviselet más intézményeiről. …Ugyanakkor csalódottan tapasztaljuk, hogy a kommunizmus örökségét teljesen lebontani, a társadalmi előítéletektől szabadulni 25 esztendő után sem könnyű. …Év elején nem teljesen váratlanul felbomlott az a nagykoalíció, amely az utolsó parlamenti választásokat követően egy esztendeig 70%-os többséggel rendelkezett, de egyetlen jelentős elvárásnak sem tudott eleget tenni… premiernek számít, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség először vállal kormányzást a Szociáldemokrata Párttal… második premier, hogy először indult két magyar jelölt a romániai államfőválasztáson. Amennyiben ezt a választást csak a magyar-magyar verseny egyik újabb fejezetének tekintenénk, akkor az a jó hír, hogy a belső arányok nem változtak. Az már más lapra tartozik, hogy valaki lead 217 ezer támogató aláírást és kap 52 ezer szavazatot, ezzel is el kell számolni… A harmadik premier Klaus Johannis nagyarányú győzelme és államfővé választása. A kommunizmus bukása után először választanak egy nem román etnikumú és nem ortodox vallású embert az ország élére… Negyedik premier, hogy kilépünk a kormányból… Ötödik premier 25 esztendő után a Mikó-kollégium újraállamosítása és a visszaszolgáltatási folyamaton dolgozó kollégák számára a felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása. Mert bárhonnan is közelítjük meg azt, ami történt, nem tudunk más konklúzióra jutni, csak arra az egyre, hogy igazságszolgáltatási eszközöket használva, a jogállamiság köntösébe, ál-köntösébe öltöztetve, de elveszik az igazi és jogos tulajdonosától az épületet.”
Kelemen Hunor külön-külön elemezte az eseteket, majd megismételte azt a véleményt, hogy:
„Sok hibát követhet el egy politikus, egy politikai vezető. Én most csak kettőt említek. Az egyik az, ha soha nem figyel oda a közössége hangjára, a választók véleményére, a polgárok üzenetére, mert azt hiszi, hogy ő mindent tud, a politikáról mindent jobban tud. A másik hasonló hiba, ha nem képes döntéseket hozni, mert mindig csak azt mérlegeli, hogy mit mondanak a polgárok, hogyan csinálja úgy, hogy mindenkinek tetsző döntést hozzon. Az igazi kérdés az, hogy felismerjük-e azokat a helyzeteket, amikor az egyik, vagy a másik szempontnak kell nagyobb mértékben érvényesülnie. A romániai elnökválasztások eredményeit elemezve, a választóink üzenetét meghallgatva és bízom benne, helyesen megértve, döntöttünk úgy, hogy ma a választóink akaratához legközelebb eső döntés a kormányból való kilépés”
A magyar-magyar versenyre utalva a pártelnök kifejtette: “…Nem igaz az, hogy a magyar-magyar verseny mozgósító hatással bír. Éppen ellenkezőleg… A belső arányok semmit sem változtak! A magyar választók nagy többsége a második fordulóban proteszt-szavazó volt… Megmozdult egy olyan választói réteg, különösen, vagy elsősorban városokban, Kézdivásárhelytől Nagyváradig, amelyet el kell ismernünk, sem mi, sem egy másik magyar jelölt nem tudott megszólítani. Ők azok, akik valami miatt nem bíznak bennünk, nem vagyunk vonzóak a számukra, nem vagyunk hitelesek a szemükben, és ezzel a ténnyel szembe kell néznünk… nekünk kell képesnek lennünk változni és változtatni. Azt a konklúziót is megfogalmazhatjuk, hogy nagyon rövid idő alatt drámaian csökkent azoknak a száma, akik ebben a kormányzásban még hisznek, akik jónak látják, hogy folytassuk a kormányzást. Márpedig a kormányzás nem értünk van, tisztségviselőkért, hanem a választóinkért, a közösségünkért, az emberekért…nekünk pedig elsőszámú kötelességünk az, hogy azt az értéket, amelyet 25 éven keresztül a romániai magyarság megőrzött, fontosnak tartott, ne veszítsük el: ez a teljes érdekképviselet… Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a mostani ellenzék nem akar kormányozni, úgy menekül a kormányzástól, mint ördög a szenteltvíztől. Miközben mi tanácskoztunk, az ellenzék vezetői bennünket arra próbáltak rávenni, hogy ne most lépjünk ki, még maradjunk kormányon, nehogy nekik kelljen kormányozniuk. Ezt nem tudtuk megígérni.”
A jövő kérdéseire utalva:
“… új alkotmányra van szükség, de ez csak a következő parlamenti választások után lesz lehetséges… most annak jött el az ideje, amikor a társadalom néhány fontos területén olyan hosszútávú célkitűzéseket kell megfogalmazni, olyan stratégiákat kell elfogadni, amelyeket nem ír fölül sem választás, sem kormányváltás, sem új alkotmány, sem választási törvény. Olyan dolgokról van szó, amelyek az adófizetők életében új perspektívákat, változást hoznak, amit elvárnak a politikusoktól. Öt nagy területet említek: oktatás, egészségügy, közúti és vasúti infrastruktúra, vidékfejlesztés és többség-nemzeti kisebbségek viszonyának hosszútávú rendezése, amely garantálná, hogy semmiféle politikai változás a megszerzett jogokat nem csorbítja…Néhány napja a Kovászna megyei prefektus harcba szállt mindennel, ami magyar: himnusz, zászló, fejléces papír. Innen üzenjük a prefektus úrnak, nem lehet háborút nyerni zászló ellen, szimbólumok ellen, nyelvhasználat ellen…”
Az elmúlt 25 éves politizálás kapcsán hangsúlyozta:
… Nem elég, ha mi hiszünk az érdek- és politikai képviselet szükségességében, nem elég, ha mi ennek, 25 évvel a kommunizmus bukása után is létfontosságot tulajdonítunk. Ebben hinnie kell a romániai magyarok nagy többségének is… Hitelesnek kell lennünk, politikai értelemben vonzónak, bizalmat ébresztőnek. Innovatívnak a problémák megoldásában, rugalmasnak az eszközök használatában és megértőnek, odafigyelőnek…Nem szégyen azt mondani, hogy a mi szövetségünket újra kell bogozni, újra meg kell kötni, nem pedig feladni…Erre kötelez az elmúlt 25 esztendő, ezt várják tőlünk a magyar emberek, ezt vállaltuk akkor, amikor a választóink bizalmát kértük. Ezt az utat kell járnunk, ezekre az értékekre építve.
A Szövetség kiosztotta a 2014-es Ezüstfenyő-díjakat
Az RMDSZ idén 13. alkalommal díjazza azok munkáját, akik jelentős szerepet vállaltak a közösségi javak és a szülőföld visszaszerzésében, valamint a Szövetség programjának megvalósításában. Kelemen Hunor szövetségi elnök 27 személyt díjazott, 2014. december 13-án, Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése előtt. Közöttük régiónkból gratulálhatunk Sütő-Udvari Magdolna, az RMDSZ Nőszervezet Temes megyei szervezete elnökének, Sipos György, Arad megyei tanácsosnak, Tóth Jánosnak, az RMDSZ Krassó-Szörény Megyei Szervezetének ügyvezető elnökének.
