Egres a jövő generáció képzése szempontjából is fontos helyszín
– beszélgetés dr. Major Balázs régésszel –

A Temesvárról Perjámos felé vezető úton, közel Temes és Arad megye határához található Egres falu, egy több mint 800 éves múltra visszatekintő település. A régi krónikák és dokumentumok szerint 1179ben III. Béla magyar király ciszterci kolostort alapított itt. A szerzetesek Franciaországból, Pontignyből érkeztek, amely akkoriban a rend egyik fontos központja volt.
1220-as évektől kezdve II. András magyar király és második felesége, Courtenay Jolanda jelentős támogatást nyújtottak a kolostornak. Valamivel több, mint egy évtizeddel később a királyi pár itt talált örök nyugalomra: Jolánta királyné 1233-ban, II. András király pedig két évvel később, 1235-ben. Az 1241-es nagy tatár (mongol) betörés fordulópontot jelentett az egresi kolostor életében, és szörnyű pusztításokat hozott. Ennek ellenére a kolostort újjáépítették, és új fejlődési időszakot élt meg.
Mintegy háromszáz évvel később, 1551-ben az oszmán csapatok elfoglalták és lerombolták a kolostort.

A Temesvári Banatul Nemzeti Múzeum régészei és a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézetének szakértői 2016ban, úgy döntöttek, hogy feltárják az egresi kolostor múltját. Szó szerint „feltárják”, mivel a kolostorkomplexum és -templom területe régészeti lelőhellyé vált, ahol 2016-tól kezdődően rendszeres ásatások, kutatások zajlanak.
Idén a feltárási munkálatok július végén befejeződtek. Ebből az alkalomból a Temesvári Püspökség sajtóirodájának munkatársai is felkeresték a lelőhelyet. Az idei kutatások eredményeit a Banatul Nemzeti Múzeum képviseletében dr. Kopeczny Zsuzsanna régész-muzeológus, valamint Jámbor Keve Botond, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója mutatták be, dr. Daniela Tănase régész, az egresi projekt tudományos koordinátora, valamint dr. Major Balázs egyetemi tanár, a budapesti Régészettudományi Intézet vezetője pedig interjú keretében ismertette a nagyszabású feltárást. A továbbiakban a dr. Major Balázs régészszel készült beszélgetést közöljük.

– Mi a történelmi jelentősége az egresi lelőhelyen talált régészeti felfedezéseknek, illetve mi az egyháztörténeti jelentősége?
– Mindenekelőtt azt mondanám, hogy az a kolostor, amit 1179-ben III. Béla alapított Egresen, akkoriban legmodernebb európai szerzetesrendnek volt az egyik kiemelt központja, gyakorlatilag a Kárpát-medence talán legfontosabb ciszterci kolostora. Annyira gazdag és nagy, hogy a kerci kolostort is innen alapították. A korabeli ciszterci regulában előírás, hogy filiát csak olyan kolostor alapíthat, ahol legalább 60 szerzetes van, ami azt jelenti, hogy itt nagy létszámú szerzetesnek otthont adó, hatalmas kolostor volt, innen irányították a kun missziókat, tehát a Kárpát-medencén túl is érezhető volt a hatása. És ami nagyon fontos és összeurópai jelentőségű, hogy a ciszterci rendnek négy fontos kolostora volt, az egyik ebből Pontigny. Ugyanakkor nem csupán anyakolostor volt Pontigny, hanem szerzeteseket is küldtek ide, itt francia szerzetesekkel indult az élet. Egyébként nem véletlen, hogy II. András király második felesége, Courtenay Jolánta ezt választotta temetkezési helyül, mivel az ő családtagjai Pontignybe temetkeztek. Maga a kolostor azért is rendkívül izgalmas, mert teljesen rendhagyó az alaprajza. Az építkezéseknek két nagy periódusa van, és a végeredmény egy rendhagyó, nem tipikus ciszterci alaprajz. A feltárások során szintén nem egy ciszterci

jellegzetességgel szembesültünk, amikor azt láttuk, hogy egy korábbi falu helyére épült, sőt egy korábbi falu templomát vágja ketté a monostor temploma. A ciszterci szerzetesek általában a világtól távol, feltöretlen földeken, erdőkben telepedtek le, és úgy hoztak létre belőle mintagazdaságot. Itt, a Maros partján más volt a helyzet, ami, azt kell, hogy mondjam, hogy a középkori magyar királyság Eldorádója volt. Itt vezetett a fő sóútvonal, az hatalmas jövedelmeket generált. Tehát emellett épült fel, egy korábbi település helyén. Végezetül nagyon fontos kiemelni, hogy királyi temetkezési hely volt, tehát nemcsak a második feleséget, Jolántát temették ide, hanem a férjet, II. András királyt is, aki az egyik legdicsőbb Árpád-házi uralkodó. A feltárások során úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni az eredeti sírok helyét, amit valószínűleg a mongol pusztítás döntött romba. Ennek a mongol pusztításnak a nyomait is sikerült megtalálni egy tömegsír formájában.
– Milyen új felfedezések történtek az utóbbi hetek feltárásai során?
– Ez egy nagyon hosszadalmas munka, hatalmas a kolostor. A feltárást a templom esetében az nehezíti, hogy a középkor folyamán folyamatosan temetkeztek ide, tehát nem ritkán négyöt rétegben fekszenek egymáson a sírok. Ezt nagyon nehéz kibontani itt a nyári kiszáradt földből. Plusz az egészet le kell dokumentálni, rajzdokumentáció, 3D fotózás, geodézia stb., úgyhogy ezért is haladtunk relatíve lassan. Minden évben visszatérünk, illetve visszatérnek a romániai kollégák, van, amikor nélkülünk. Idén úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni a templomnak a teljes nyugati falát, a dél-nyugati részen megvan a templom sarka is, valamint az első pillérsor. Ez azért fontos, mert ez a földradaros felméréseken nem látszott, tehát nem tudtuk, hogy mi van a templom belsejében, ahogy belépünk ott a kapun. Volt több opció, de úgy tűnik, hogy ugyanaz az

oszlopsor halad végig a templomon, amilyet már tártunk is fel az épület keleti felében. Ezen kívül úgy tűnik, hogy sikerül majd megtalálnunk a nartex, az előcsarnok lenyomatát, ami a templom előtti teret fedte, illetve, ha itt tényleg az eredeti ciszterci alaprajz állt fönt, akkor a konverzus testvéreknek a dormitóriuma, a gyülekezőhelye kell, hogy legyen mellette. Pont egy olyan kereszteződésben vagyunk, ahol ennek a négy falnak kell találkoznia. Szerintem holnapra már mind a négy fal meglesz, ma még csak kettő és fél látszik. Illetve a romániai fél most ássa tovább a kolostornak a templomhoz csatlakozó szakaszát, úgyhogy idénre kirajzolódik a teljes belső udvar fele néző homlokzat. Sajnos egyébként a templomban és körülötte kevés a lelet, tehát nincs nagy tömegben kerámia vagy érmék. A sírokban voltak, de idén a sírokat nem tártunk fel, csak egyet, kettőt. Ami viszont érdekes: annak ellenére, hogy a templomot sajnos a török pusztítás után is folyamatosan bányászták, és a helyi építőanyagban szegény vidéken évszázadokon keresztül hordták a téglát és a kőanyagot innen, a gondos feltárás során mégis sikerült több olyan kőfaragványt összegyűjteni, amik egy nagyon szép, vörös-fehér márványból inkrusztált kapu töredékei, és még nem adtuk föl a reményt, hogy találunk akkora darabokat is, hogy konkrétan rekonstruálni is tudjuk. Tehát haladunk, csak nagyon apró mozaikokból kell összerakni a nagy képet. Úgy tűnik, hogy ezt a 3 D-s rekonstrukciót tovább tudjuk pontosítani és bővíteni. És most már talán a templom belső terére is elkezdhetünk számítógépes rekonstrukciókat megrajzolni.
– Melyek voltak azok a tárgyak vagy felfedezések, amelyek különösen lenyűgözték Önt, vagy amire nem számított?
– Ami a legfontosabb talán és legérdekesebb, legértékesebb is, a gyönyörű, valószínűleg angyalfej faragványok, amiket az úgynevezett vörös márványból készítették. Ez egyébként a teljesen márványhatású tardosi vörös mészkő, ami megállt félúton a márvánnyá válás folyamatában. Ezt Esztergom környékéről szállították ide, és nagy mennyiségben található az egész lelőhelyen. Úgy tűnik, hogy már az első pillérek alapozásában is használtak ilyen követ. Ahogy ugyanis folytak az építkezések és a kőfaragó munkák, a faragások törmeléke ment bele az alapozó habarcsba, a pillérek alapozásakor. Tehát ebből az úgynevezett tardosi vörös márványból vannak ezek a fejecskék, amik annyira finoman kidolgozottak és olyan kvalitásúak, hogy művészettörténészethez nálam jobban értő kollégák szerint nagyon valószínű, hogy a királyi sírokat díszíthették, vagyis onnan törtek le ezek a faragványok. Emellett a tumbák alapozása is előkerült, tehát tudjuk, hogy hol voltak eredetileg a királysírok. Nagyon látványos volt továbbá amikor a templom apszisait föltártuk, ami olyan épségben megmaradt, hogy gyakorlatilag az oltár alapozása is látszott. Néhol még a tardosi vörös márványtábláknak a nyomai, sőt, a táblák töredékei is látszottak a lépcsőkön, tehát a lépcsőket is ilyenekkel borították. Sajnos ezeket vissza kell temetnünk egy-egy szezon végén, hogy az itt élők használhassák az utat, illetve, hogy télen ne töltődjön föl esővízzel, aztán ne alakuljon ki ott dzsungel tavaszra.
– Vannak olyan felfedezések, amelyek az egresi monostort nemzetközi jelentőségű hellyé teszik?
– Egy ilyen kiemelt uralkodó királyi temetkezési helye mindenképpen olyan. Ne felejtsük el, hogy II. András maga is erősen nemzetközi származású volt, lévén maga is félig francia. Része volt a nemzetközi vérkeringésnek, mivel ő volt a magyar királyság egyetlen keresztes hadvezére, aki saját sereggel jelenik meg a Szentföldön 1217-1218 folyamán. Európából önálló országként, saját királya vezetésével, önálló hadsereget az angolok, a franciák és a németek küldtek, plusz a Magyar Királyság. Továbbá, amikor II. András a Szentföldre megy, akkor tulajdonképpen hazamegy, mert az édesanyja, Châtillon Ágnes antiókhiai hercegnő volt. Nagyapja a legendás Chatillon Rajnáld a korszak leghíresebb keresztes lovagja volt, tehát amikor az ő egyetlen utóda megjelent a Szentföldön, akkor mindenki várta. Hazafele jövet pedig ő volt az egyedüli keresztes uralkodó a kétszáz év alatt, aki nem tengeren hozta haza a hadseregét, hanem a szárazföldön. Szíriából jött vissza Magyarországra, az utat pedig arra használta, hogy távolra tekintő nemzetközi diplomáciai szövetségi hálózatot építsen.
Egyik fiát a kilíkiai örmény király egyetlen lányához adta hozzá, a későbbi IV. Bélának a bizánci ortodox ellencsászár udvarából hozott feleséget, egyik lányát pedig a bolgár cárhoz adta feleségül. A témával foglalkozó kutatók többségének véleménye szerint András a szentföldi útja során a Latin Császári címet is meg szerette volna szerezni, amire jó esélye volt, többek közt második felesége Courtenay Jo-lánta a latin császári családból származott, András nővére, Margit pedig a Latin Császárság legnagyobb hűbérének a Thesszalonikéi Hercegségnek volt az úrnője. Nemzetközi jelentőségű még, hogy II. András Európa egyik védőszentjének, Szent Erzsébetnek volt az apja.
– Milyen szakemberek érkeztek most Magyarországról?
– A román fél a temesvári Banatul Nemzeti Múzeum, a magyar fél pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete, több tucat szakemberünk és hallgatónk fordult már meg itt. A hallgatók közül van aki a mesteri és van, aki a doktori disszertációját írja az itt feltárt anyagból. Nagyon hangulatosak szoktak lenni az itt töltött hetek, ennyi hallgató között, és jönnek más kollégák is, például Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi múzeumának igazgatója, régi jó barátunk, aki tanárom is volt. Ő készítette ezt a makettet is meg a 3 D-s rekonstrukciókat. Jönnek továbbá más egyetemekről is barátok, ismerősök megtekinteni a lelőhelyet. Éppen most kezdődött az úgynevezett Szászbogácsi Tábor, ahol a Műegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régész és művészettörténész képzése, a Képzőművészeti Egyetem és az ELTE művészettörténeti szaka küld tanárokat és diákokat, ők szombaton jártak itt és tekintették meg a helyszínt. Ami még érdekesség és nemzetközivé teszi a projektet, hogy vannak külföldi hallgatóink is. Volt, hogy spanyol hallgatókat hoztunk ide, akik cserediák programmal érkeztek hozzánk az Intézetbe. Az utóbbi években a feltárás állandó tagjai az Intézetünk szíriai hallgatói. Érdekes, hogy a magyar keresztes király temetkezési helyét szíriai hallgatók ássák, muszlimok és keresztények együtt.
– Milyen jövőbeni terveik vannak az egresi ásatásokkal kapcsolatban?
– Mindenképpen szeretnénk folytatni, mert maga a lelőhely is fantasztikus. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki a magyar és román kollégák között, megbeszélünk mindent, nagyon jól együtt tudunk gondolkodni, közösen publikálunk. Továbbá ez a jövő generáció képzése szempontjából is fontos helyszín, szoktak ide romániai diákok is jönni. Aki itt áshat, speciális tapasztalatra tesz szert. Fontos lenne, hogy meghatározzuk az elkövetkező években a kolostor pontos kiterjedését is, mert a templomét most már nagyjából ismerjük. A kolostor jóval nagyobb volt, mint amire először számítottunk. Betekinteni a belső legfontosabb helyiségekbe egy-egy szelvénnyel, megnézni, hogy mi van ott, tényleg ott volt-e a refektórium, a dormitórium, a könyvtár, vannak-e látható maradványai ezeknek az objektumoknak? Nem lenne elvetélt gondolat bemutatni ezt az egészet itt a helyszínen, Csanád szomszédságában, vagyis itt lenne egy másik olyan fontos korai egyházi hely, amit érdemes lenne láthatóbbá tenni.
– Köszönjük a beszélgetést.

A temesvári Püspökség sajtóirodája