Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület dr. Matekovits György fogorvosprofesszor részére – szakírói és egészségnevelői tevékenységén túl a bánsági szórványközösségek érdekében a közművelődés szervezéséért, a temesvári szabadegyetem működtetése terén kiemelkedő érdemeiért – életműdíjat adományozott – áll az EMKE közleményében.
A temesváriak viszont a tömör fogalmazás mögött rengeteg élményre emlékezhetnek, ugyanis a ‘80-as évek körülményei között, a magyarságuk megélésének ritka lehetőségeként tartják számon a Kisenciklopédiát.
“Sokminden közrejátszott, de végülis elődeimről egyszerűen rám szállt a szabadegyetem fenntartásának, működtetésének feladata. És végülis kihúztam 1990-ig, amikor a magyar kultúraszervező, múzeumalapító dicső elődünk iránti tiszteletből, átalakultunk Ormós Zsigmond Társasággá, – emlékezett a “hőskorszakra” dr. Matekovits György. Amikor valaki túl van a nyolcvanadik életévén hiheti, hogy elfelejtették. Ezzel szemben engem felkeresett az egy angol enciklopédia, amelyben egy szócikben került bemutatásra a munkásságom és ahol “az egyik leghíresebb magyarként” titulálnak. Az EMKE elismerése különösen megitsztelő és jó érzéssel tölt el. Visszagondoltam és innen, nyolcvanon túl szinte hihetetlennek tűnik mennyi mindent csináltam, csináltunk sok-sok évig. Mekkora lelkesedéssel. Volt egy pillanat, amikor a Kisencit – engedjék meg, hogy becézzem a szabadegyetemünket – meg akarták szüntetni, mert túlságosan magyarnak minősítették. Ezzel szemben a német nyelvű hasonló intézmény zavartalanul működött. Megkerestem a városi “illetékes” elvtársat, aki éppen egy elvtársnő volt. Mondom, hogy mi a bajunk. Erre ő elkezdett körtönfalazni, próbált kitérni, elodázni miközben párszor az arcához kapott. Kiderült, hogy begyulladt egyik foga. Rögtön a klinikára vittem, majdnem fájdalommentesen kezeltem és ennek is köszönhető, hogy még tíz évig zavartalanul működhetett a szabadegyetem. Ennyi év elteltével is csodálatosnak tartom, ahogy az élet és a Jóisten irányította a sorsot: minden rendezvényünkön ott voltak ugyan a beépített “téglák” – mi tudtuk, kik ők, miért vannak ott –, de soha nem volt bajunk a továbbiakban. Rendszerint nyocvanan, százan vagy annál is többen vettek részt a rendezvényeinken. Végig arra törekedtem, hogy a meghívott előadók a legismertebb, leghíresebbek, “valakik” legyenek. Máig emlékezetes például Kőnig Frigyes, a világ egyik legnagyobb lepkegyűjtőjének előadása, amely úgy kezdődött, hogy az előadó köszönetet mondott nekünk amiatt, hogy életében először anyanyelvén tarthatott előadást! Az évek folyamán a temesvári értelmiség elitjének minden személyiségét meghívtam, például a nemrég elhunyt dr. Hatvany Csaba matematikust, aki Pisában az ottani egyetemen doktorált és közvetlenül utána tartott rendkívül érdekes előadást nekünk. Előadásában az olaszországi terek geometriájáról értekezett nagy szakértelemmel. Másnap berendelnek a “szekura” (a fiatalabbak kedvéért: a politikai rendőrség, Securitate) azzal, hogy miféle előadás az, amelyben százhatvanhét templomot mutattak be a vetítettképes előadás keretében. Miféle klerikális propagandát folytatunk? – szegezték nekem a kérdést. Megnyugtattam őket, hogy az olaszországi városok tereit, azok geometriáját mutatta be az előadó, aki nem tehet arról, hogy a városok főterei köré építették az olaszok a templomaikat. Nem lett baj ebből, viszont meggyőződhettünk ismét, hogy figyelnek és mindent jelentenek rólunk. Másik szép emlék: ahogy mondani szokás a csillárokon is lógtak az érdeklődők dr. Udvardy Zoltán és kvartettje A deszkától a hegedűig című előadásán. A kvartett egyik tagja maga készítette a hangszert, amelyen játszott, illetve játszottak a zenekar tagjai. A zenei darabok között elmagyarázták, hogyan is készül egy-egy hangszer. Nagyszerű előadás volt! Meggyőződésem szerint ezeknek a nagyszerű embereknek a rendkívüli előadása miatt vált nagyon népszerűvé a szabadegyetem és fokozatosan kialakult egy népes “törzsgárda”, amelynek tagjai mindig részt vettek. 1988-ban péládul, Mikuláskor a Thália diákszínjátszó csoport lépett fel egy ragyogó verses összeállítással. Dr. Bodó Marika zenetörténeti előadása is máig emlékezetes. Ma is őrzöm a Kisenciklopédia négykötetes Aranykönyvét, amelybe minden előadó beleírta a jövendőnek szánt gondolatait. Ezekben örzöm azokat az anyagokat is, amelyek a sajtóban jelentek meg. Elmondhatom, hogy a lehető legjobban dokumentáltam életemnek ezt a részét.
1991-ben doktoráltam és azonnal átkerültem a tanügybe, ahol az oktatás, a gyógyítás és a kutatás hármasa határozta meg a további éveket. Az Ormóssal még pár évig foglalkoztam, többek között a hires mesemondó Berecz István, majd Budai Ilona is vendégünk volt. Ebből a korszakból egyik legkiemelkedőbb élményem Szentegyházához kötődik, ahol megyei EMKE-elnökként vettem részt egy tanácskozáson és meghallgathattam a Gyermekfilharmónia számunkra összeállított előadását. Akkor fogalmazódott meg bennem a meggyőződés, hogy a Jóisten a tenyerén hordozza népünket és megmaradásunkról gondoskodik.” – zárta szavait az EMKE életműdíjasa, dr. Matekovits György.
Gratulálunk dr. Matekovits Györgynek a kitüntetéshez, és azt kívánjuk, hogy a Jóisten tartsa meg még sokáig egészségben családja körében!
Makkai Zoltán