Meghalt Esterházy Péter – közölte az MTI-vel a család és a Magvető Kiadó. Az író múlt hét csütörtökén, a délutáni órákban hunyt el hatvanhat évesen. Esterházy Péter hasnyálmi­rigyrákban szenvedett, betegségére 2015 októbe­rében az Élet és Irodalom egyik cikkéből derült fény. 

Esterházy Péter 1950. április 14-én szü­letett Budapesten, Esterházy Mátyás és Mányoki Magdolna első gyermekeként. Ne­vezetes család örököseként jött a világra: apai ágon a híres Esterházy család grófi ágá­ból származott, nagyanyja, Károlyi Margit pe­dig még az Esterházyaknál is ősibb ma­gyar főnemesi család, a Károlyiak sarjaként egészen a XIV. századig vissza tudta vezetni a családfáját. Azonban híres-nevezetes arisztokraták utódjaként megszületni az ötvenes évek elején nem volt éppen fenékig tejfel, így a kis Péter alig egyévesen már meg is kap­ta élete első hivatalos végzését: kite­lepítették Hortra.
Esterházy Péter Budapesten végezte az iskoláit: a piarista gimnáziumba járt, majd (mi­vel érettségikor közölték vele, hogy tanárszakra semmiképpen sem mehet) az ELTE matematika szakára iratkozott be. Bár volt érzéke a matematikához, saját bevallása szerint az egyetemen az „intelligens nemtu­dás” művészetét gyakorolta. Az egyetem el­végzése után néhány évig egy számítástechnikai intézetben dolgozott, majd 1978-tól sza­badfoglalkozású író lett.
Első elbeszéléskötete, a Fancsikó és Pinta 1976-ban jelent meg a Magvetőnél, ezt kö­­vette egy évvel később egy újabb novellás-kötet, a Pápai vizeken ne kalózkodj. Bár a könyveket jól fogadta a kritika, igazán csak az 1979-es Termelési regény-nyel robbant be a magyar irodalomba – azzal viszont vég­érvényesen és visszavonhatatlanul. Az 1986-os Bevezetés a szépirodalomba című gyűjte­ményes kötet hasonlóan nagy hatású szöveg volt, sokan máig Esterházy egyik főművének tartják. 1987-ben Tizenhét hattyúk című kö­tetével keltett feltűnést, melyet Csokonai Lili álnéven adott ki. A könyv nem csak az álnév miatt idézi Weöres Sándor Psychéjét, hanem nyelvében is: benne egy ma élő hányattatott sorsú fiatal nő meséli el az életét, barokk kori magyar nyelven. Az irodalmároknak jó darabig fejtörést okozott, ki írhatta a kötetet – Esterházy csak később fedte fel magát.
A kilencvenes években is jobbnál jobb kö­tetei jelentek meg, elég csak a Hrabal köny­vére, a Hahn-Hahn grófnő pillantásá-ra, az Egy nő-re vagy publicisztikai gyűjte­mé­nyeire: az Egy kék harisnya feljegyzései-re és az Egy kék haris-ra gondolni. A kö­vetkező igazán nagy hatású szövege a 2001-es Harmonia Caelestis lett: a monumentális re­gényben családja, elsősorban pedig édes­apja történetét meséli el, a rá jellemző já­té­kos formában. A kötetet a 2002-es Javított ki­adás követte, mely az apa ügynök múltjával való szembesülés meghatóan őszinte króni­kája. 2003-ban esszékötetet adott ki A sza­badság nehéz mámora címmel, majd újabb regények következtek: Utazás a tizenhatos mélyére, Semmi művészet, Esti, majd az Egyszerű történet vessző száz oldal két kö­tete.
Család, történelem, politika, foci és persze mindenekelőtt az irodalom – egészen a tavalyi évig ezek voltak Esterházy kedvenc témái. Aztán 2015-ben sajnos új szereplővel bővült a repertoár.
Esterházy először tavaly ősszel, a göteborgi könyvvásár kapcsán beszélt betegsé­géről a nagyközönségnek, amikor nyílt levélben kért elnézést távolmaradása miatt: Erről sokat tudnék beszélni, a varázsról, a titokról. És milyen lelkesen, ihletetten. Hiszen ez tölti be az életem. (Zárójel. Ez kicsit megváltozott, ezért is nem vagyok személyesen jelen, most igyekszik más betölteni az életem, de így meg a hasnyálmirigyrákról tudnék lelkesen és ihletetten beszélni, amitől ugyan most meg­kímélem a tisztelt publikumot, de ne remény­kedjen, előbb-utóbb hosszabban is szólok róla, I am afraid.) Folytatom zárójelen kívül, mintha mi sem történt volna.
Esterházy nemsokára beváltotta az ígé­re­tét: a decemberben megjelent A bűnös című kötetében Szűts Miklós festményeihez írt szö­veget, melynek már a betegség a fősze­replője. Hasnyálmirigynapló című, a beteg­létről még kendőzetlenebbül valló kötete pe­dig a 87. Ünnepi Könyvhétre jelent meg, me­lyet az író még meg is tudott nyitni.
Fanyar humorát, nyegle, kamaszos de­rűjét még a legnehezebb időkben is igye­kezett megőrizni.

Külföldön is gyászolják Esterházy Pétert

A nemzetközi sajtó is beszámolt Esterházy Péter haláláról. Németországban és Ausztriában rendkívül népszerű volt. Leg­több művét német nyelvre is lefordították. “Meg­halt a posztmo­dern irónia magyar mes­tere” – emelte ki az APA osztrák hírügynökség az Esterházy Péter haláláról szóló, csütörtök esti tudó­sítá­sában. A dpa német hírügynökség ugyan­csak azt hangsúlyozta, hogy Esterházy egy humorban gazdag, posztmodern stílust képviselt.  (index/origo)