Amíg csak statisztikai szám­adat, társadalmi jelenség a né­pes­ségfogyás, addig valahogy elkönyveljük, napirendre térünk felette, de akik rendszeresen szembesülnek a következ­mé­nyei­vel, a lelkészek, tanárok, ta­nítók, érzékelik igazi súlyát an­nak, hogy a Temes megyei ma­gyar családokban a gyermek­ál­dás elmaradása, az iskolákban a gyermekek „elfogyásával”, tér­sé­günk magyar jövendője is ve­szőfélben. Emlékeinkben ön­tu­datos és erőtől duzzadó után­pót­lás kibocsájtóként élt Végvár, most három elsős kisgyermeket fényképeztünk a végvári álta­lános iskolában. Păştean Erika igazgató elmondja, hogy számos oka van a gyermeklétszám utób­bi években tapasztalt csökkené­sének. “Megváltozott a fiatalok mentalitása, egyszerűen később alapítanak családot. Hajdani diák­jaim közül, akiknek gyerme­kei kellene gyarapítsák az óvoda, iskola gyermeklétszámát, alig néhányan alapítottak családot, és egyik kezemen megszámol­hatom, hány gyermek született. Karrier, munkahely, biztos meg­él­hetés – ezek kerültek előtérbe –, és nem hibáztathatók a fiata­lok emiatt, ilyen ez a mai tár­sa­dal­mi berendezkedés. A gyer­mek­áldást későbbre halasztják. Sze­rencsére a végvári közösség vi­szony­latá­ban, nagyobb része a mai har­minc év körüliek közül ide­haza próbál meg boldogulni, akár úgy, hogy a környék nagy­vál­la­la­taiban vállal munkát, akár úgy, hogy a faluban dolgo­zik, vi­szony­lag kevesen távoztak el va­lahová a nagyvilágba. Mi abban bízunk, hogy a végvári ma­gyar közösség és az iskola át­vészeli ezeket a szűk esztendőket, és első rendű feladatunknak tekintjük az iskola iránti bizalom megtartá­sát, arra törekszünk, hogy vonzó­vá tegyük a tagozat oktatási kí­ná­latát a mos­tani és maj­dani szü­lőknek. Azok a gyer­me­kek, akik a ma­gyar tagozaton tanul­nak, nyol­ca­dik osztály végé­re három nyelvet – román, ma­gyar és idegen nyelv, esetünkben an­gol – is­mer­nek viszonylag kie­lé­gítő szinten. Természetesen az is­meretek anya­nyelven való elsajá­títása biztosítéka az alapos tu­dásnak, amelyre a líceumban épít­hetnek. Idegen nyelvi kör­nye­zetben ez egyáltalán nem ma­gá­tól érte­tő­dő, ráadásul az anya­nyelvétől idegen nyelven tanuló kisgyer­mek a nyelvi határok átlé­pé­sével is meg kell küzdjön. Az iskolán kívüli tevékenységek kö­zül Vég­váron másfél évtizedes múlt­ra tekint vissza a néptánc­moz­­ga­lom. Látható és bizonyít­ha­tó az, hogy ez a tevékenység hatalmas nevelő hatást gyakorol, és ko­moly megtartó és összetartó erő­vel bír, és hogy milyen tartást és öntudatot ad azoknak a gyerme­keknek, akik részt vesznek benne. Gyermekeink rendszere­sen ver­se­nyez­nek, már a leg­kisebbek is, és sokan kiváló ered­ménnyel. Mind­ezek mellett nem elhanya­golandó az anyaország tá­mo­gatása sem. A Rákóczi Szö­vetség által és a Szülőföldön ma­gyarul pályázatok által biz­to­sí­tott anyagi forrás a magyar nyel­ven tanuló gyermekek családjai szá­mára segítséget jelent. A gyer­mekek oktatását nagy ta­pasztalattal rendelkező tanárok végzik, akik mindegyike itt él a községben, közvetlen kapcso­latban állnak a gyermekekkel és családjukkal. Szülői kérésnek eleget téve, megpróbálunk egy iskolán kívüli német tanfolyamot beindítani, elmondhatom, hogy erre a tervezett tanfolyamra nem csak a gyermekek részéről, ha­nem a felnőttek részéről is nagy az érdeklődés, illetve szintén he­lyi igény kielégítésére úszótan­fo­lyamra visszük a gyermekeket Te­mesvárra, a Bartók Alapítvány támogatásával.” A felsoroltak­ból egyértelmű az iskola munka­kö­zösségének törekvése a minő­ségi oktatás és nevelés irányába, és most, az iskolába való beirat­kozás időszakában, örömmel tol­mácsoljuk az iskola vezetőjének hívó szavát: érdemes kihasz­nálni a magyar tagozat által nyújtott lehetőségeket, éljenek vele a majdani előkészítő osz­tályosk szülei minél többen!
Az idei tanévben Végváron Farkas Dániel Sándor, Csáki Olivier és Deutsch Norbert Olivér kezdte el az első osztályt, Tóth Rozália tanítónő irányítá­sával. Elmondása szerint, a Vég­váron élő tanító eddigi pályája során végig összevont osztály­ban tanított. “Időnként a mainál népesebbk voltak az osztályok, de nem esett nehezemre foglal­koz­ni a különböző osztályokban tanuló kisgyermekekkel. Meg­győ­ződésem, hogy amíg sikerül a gyermekek érdeklődését ébren tartani, sikerül a világot kinyitni előttük, és örömmel jönnek isko­lá­ba, nem akadály az összevont osztály, lehet eredményesen ta­nulni. Meggyőződésem szerint, a különböző osztályokban tanuló gyermekek egymástól tanulnak, és nagyon hamar megtanulnak ön­állóan dolgozni. Ez alapkö­ve­tel­mény, amíg egyik osztállyal fog­lalkozom, a másik osztály ta­nulói önálló munkát kapnak. Most két előkészítő osztályossal foglalkozom, ők lassan megszok­ják az iskolai rendet és szabá­lyo­kat, a három első osztályos ta­nu­lón máris látszik, hogy már ta­valy is jártak iskolába, a négy má­sodikos tanulóm már komo­lyabb, önállóan végzik el a ki­szabott feladatokat, versenyekre készülünk velük, illetve készülünk a karácsonyi előadásra.”
A „kisiskola” épületében mű­ködnek a végvári általános iskola elemi osztályai. A tágas, széles fo­­lyosón a gyermekek munkáit bemutató pannók mellett, külön láthatók a helybéli iskolások si­kereit bemutató oklevelek, ki­tüntetések, a kívülálló számára is családias, meghitt hangulatot áraszt az iskola.