Bizakodással, remény­kedés­sel és útra készen vettek búcsút má­jus utolsó napjainak egyikén a Bartók Béla Elméleti Líceum ballagói, a gyarapodás, megerő­sö­dés lehetőségét, és biztonságot nyújtó második otthonuktól, az iskolától. Három osztály, kere­ken félszáz fiatal az ünneplő ta­nárok, kisebb diákok, rokonok gyű­rűjében, reményeik és remé­nyeink szerint, felkészülve áll­nak arra, hogy egy szikrányit át­vegyenek közösségünk megma­radása, az iskolák, óvodák és más magyar intézmények, egye­sületek megtartása, a templomok padjainak megtöltése érdekében vívott életcsaták terhéből. Mert rajtuk, mostani álmaik, terveik megvalósításán is áll, milyen lesz közös jövendőnk.
A végzősök örök búcsúda­lá­nak eléneklését követően dr. Erdei Ildikó igazgató szólt a ballagó diákokhoz és a velük együtt ünneplőkhöz megosztva Márai Sándor gondolatait: “Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önma­gának megismerése. A világ meg­ismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megis­merése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a leg­tanulságosabb találkozás”. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az érzelmek egyensúlya mellett, a felelősség tudata egészíti ki az ünnepnapot, és reményét fejezte ki aziránt, hogy a ballagó diákok az alma mater által biztosított lehetőségek között kellően fel­készülhettek terveik, álmaik meg­valósítására, majd megkö­szönte Kiss Katalin, Molnos Ildikó, Baruta Krisztina és Balázs István osztályfőnökök, és a tanári kar többi tagjának mun­káját. “Bízunk abban, hogy alkalmat adtunk önmagatok és a világ megismerésére, vigyáztuk személyiségetek alakítását, ed­zet­tük belső fegyelmeteket. Alkal­mat adtunk olykor a lázadásra is, amikor fontosabb értékeket talál­tatok az általunk felállított kor­látoknál. Időt és tudást biztosí­tot­tunk ahhoz, hogy kérdéseiteket megfogalmazzátok, magatok és a világ számára. Megtapasz­taltá­tok a barátságok éltető erejét, a közösség erős hálóját, és termé­szetesen célokat fogalmaztatok meg, hogy értelmet nyerjen a jö­vő. Hiszem, hogy az elmúlt évek­ben sikerült a felelősség egyen­súlyát is kialakítani és fokoza­tosan felkészültetek arra, hogy átvegyétek saját sorsotok alakí­tásának felelősségét.  Mi, peda­gó­gusok és szülők, ma ünne­pé­lyesen bejelenthetjük, hogy a to­vábbi életutatok alakulásának fe­lelőssége ma jelképesen átbillent a ti oldalatokra” – mondta dr. Erdei Ildikó.

A tíz évvel ezelőtt elballagott nemzedék nevében Marossy Zsolt mondott ünnepi beszédet hangsúlyozva, hogy az iskolai kö­zösségben megszerzett tudás és az eltöltött évek tapasztalatai, a ballagást követő esztendőkben válnak igazi értékké és szol­gál­nak alapjául az életpályának. A ballagó osztályok képviseletében Fodor Zsófia,  Szoboszlai Diana, Câmpeanu Csenge és Talpai Kinga búcsúztak az iskolától és a tanáraiktól, majd Kovács Boglárka és Stan Krisztina ugyanezt dalban tették meg, il­letve Kovács Bolglárka Örkény István: A magunk megvalósítá­sának néhány változata című egyp­ercesének gondolatait osz­totta meg az egybegyűltekkel.
“Úgy éljetek, hogy minden na­potok ajándék legyen azok számára, akikkel együttéltek! Próbáljátok szebbé tenni mások életét!” – szólt a ballagókhoz ft. Szilvágyi Zsolt józsefvárosi plé­bános, arra bíztatva őket, hogy legyenek elég bátrak ahhoz, hogy ne tagadják meg Istent, őrizzék meg szép anya­nyelvün­ket, értékes kultúránkat, és fon­tolják meg alaposan, mielőtt az árral sodródva elhagynák a szü­lő­földjüket, majd nt. Fazakas Csaba esperes lelkipásztorral együtt áldotta meg az elballagó nemzedéket és az egybegyűl­teket.
Makkai Zoltán