Rácz Károly, (Sarkad, 1842. július 29 – Szapáryfalva 1925. március 1) Szapáryfalva első megválasztott lelkésze halálának századik évfordulóján megemlékezést tartott a falu református gyülekezete. A délelőtti istentiszteletet követően a résztvevők kivonultak a temetőbe, ahol nt. Hermán Mostert Rebekka lelkésznő egy áhítat keretében megemlékező beszédet mondott, melyben felidézte a lelkipásztor életútját. Ezt követően a presbitérium és a gyülekezet megjelent tagjaival közösen megkoszorúzták sírját. A szintén itt nyugvó első gondnok, Kiss Gábor, és egy későbbi parókus lelkész, Tőkés Elek sírja, valamint Rácz Károly kántorának, Homonnay Bertalannak a nyughelye előtt is lerótták tiszteletüket a megjelentek. Végül megálltak Vásári János volt gondnok sírja mellett is, aki az elmúlt évben tért haza Teremtőjéhez. Alábbiakban a szervezők közlik a megemlékező beszéd rövidített szövegét, valamint bejelentik, hogy május végén emlékkonferenciát fognak tartani Rácz Károly életművéről, illetve a falu és a gyülekezet alapításáról.
A 82 évet élt Rácz Károly egyházatya elhunytának hírére annak idején a bánsági egyháztanács Temesváron gyászjelentést adott ki, amelyet Pál apostol ezen találó szavaival kezdett: „Az Úr mellettem állott és engemet megerősített, hogy én általam hinnének az evangélium prédikáltatásának.” (2Tim 4,17.)
Az 1881-ben alapított Szapáryfalva és az itt szolgáló lelkipásztorok neve elválaszthatatlan. Ezért, elsőként és méltán: mindenkinek Rácz Károly neve jut eszébe. A telepes faluba való érkezésének ideje, saját szavaival: 1884 dereka. Templom, harangláb még nem volt, a papilak is hiányzott. Családi élete sem volt könnyű a halálesetek miatt. Háromszor házasodott, egyik feleségét sem temették Szapáryfalván. Illik az alkalomhoz, hogy gondolatban emlékezzünk az előttünk szolgálók nevére és sorsára. Vizsgálódásunk eredménye: 1882-től 2025-ig összesen 25 lelkésze volt az egyházközségnek, a beszolgálókat is beleszámítva. Közülük csak Rácz Károly és Tőkés Elek nyugszik Szapáryfalván, sírhelyeiket hűségesen gondozzák az Anyaszentegyházat szerető lelkek. A márványlap felirata a következő: „Rácz Károly református lelkipásztor. Megh. 1925. márcz. 1. Élt 82 évet, amiből lelkészi szolgálatban Szapáryfalván 42 évet, összesen 57 évet töltött. Eltétetett nekem az igazság koronája (2. Tim. 4,8.)” A talapzatra ezt írták: „Hűséges lelkipásztorának emlékezetére hálás kegyelete jeléül állította a szapáryfalvai református egyház közönsége.” Rácz Károly az 57 éves lelkészi szolgálatából 15 évet Sarkad, Debrecen, Albertfalva, Bánfalva (Gádoros), és Ménesgyorok állomásain töltött.
Életútja templomainak tornyában a halálhírére megkondultak az újonnan öntött lélekharangok.
Rácz Károly bölcsőhelyén a nyolc testvér közül csak ketten maradtak életben: Károly és János. Mindketten a lelkészi pályát választották. Békésen és Debrecenben tanultak, Bécset is megjárták.
Édesapjuk neve Rácz György, csizmadiamester, édesanyjuk neve Tóth Juliánna, ő gyulai származású volt.
Rácz Károly keresztapját Borbély Károlynak hívták, tőle örökölte a nevét Rácz Károly. A két testvér sorsa gyakran egybefonódott, egymásnak eskető lelkészei voltak, gyülekezeteikben is váltották egymást.
Szapáryfalván tavaly húsvétkor a Halottak Anyakönyvében megtaláltuk a következő bejegyzést: A Sarkadon született Rácz Károly, Bajor Irén férje, elhunyt 1925. március 1-jén hajnali háromnegyed ötkor, temették 1925. március 3-án délután két órakor. Eltemetői: Gyökössy József bégamonostori, Szöllősi Imre bodófalvi, Keresztes József resiczai, Nemes Elemér igazfalvai, Tóth Lajos karánsebesi és Szombati Szabó István lugosi lelkészek. Temetésén Homonnay Bertalan orgonistakántortanító volt az énekvezér, ő 1897-ben állott a gyülekezet szolgálatába. Itt, a temetőben is a Rácz tiszteletes közelében nyugszik, az ő emléke is legyen áldott, akárcsak Kiss Gábor néhai főgondnoknak, a toronyóra és az egyik harang ajándékozójának.
Tisztelt emlékezők! Szólnunk kell arról is, hogy Rácz Károlyt nemcsak Lugos – Temesvár közén vagy a Bega mentén siratták el, hanem Kolozsváron is gyászolták. László Dezső a Református Szemlében búcsúztatta. Csodálták hűségét és szívósságát. Tudós pályafutás helyett pásztor lett, misszionárius. „Külföldön jobban észrevették, mint mi itthon” – állapítja meg László Dezső. Szerinte Rácz Károly boldog volt, amikor élete utolsó évében egy hollandiai intézet tagjává választották. Ez azzal is összefügghetett, hogy az egyik híres holland teológus, Hermann Friedrich Kohlbrügge tanítványa volt, kátéját magyarra fordította és így teológiai munkásságának fontos közvetítője volt. Élete áldott és befejezett úttörés volt.
Rácz Károly hosszú életén át a lelkek templomát gondozta, a szapáryfalvi lakosok pedig hitbuzgalmi céllal kőből emeltek templomot 1908-ban. Parókiát 1913-ban a magyar állam segítségével építettek. Halála előtt Rácz Károly nagy számvetést készített a negyven esztendő alatt végzett lelkészi szolgálatairól. Keresztelt 2512 gyermeket, esketett 581 ifjú párt, 1220 növendéket konfirmált, 1494-szer temetett, 2181 prédikációt mondott, 14.967 léleknek osztott úrvacsorát.
Halálának századik évfordulója egyházunk számára lehetőséget kínál életművének ismertetésére és ama korszak vallásosságának vizsgálatára, amelyben a heidelbergi káté tanítása a megtartás eszközét jelentette. Az idei év folyamán kiadványokkal, előadásokkal és reményeink szerint május hó folyamán konferenciával szeretnénk tisztelegni emléke előtt. Talán egy jelképes kiállításra is sor kerülhet. Rácz Károly lelki örököseiként úgy hisszük, hogy a történelem viharaiban a szapáryfalvi egyházközség kegyelemből és hit által maradhatott fenn! Rácz Károly munkássága teológiatörténeti értéket képvisel, máig is hivatkoznak az álláspontjaira.
A jövendő nemzedékét a végvári vitézek módjára szolgáló feleink és a történelmet író lelkipásztor elődeink megbecsülésére kérjük.
Figyelem: szeretettel kérjük mindazokat, akiknek van a családi emlékei között valamilyen Rácz Károlyhoz köthető anyag, könyv, fénykép, levél vagy irat jelentkezzenek a lelkésznőnél, hogy az emlékkonferencia számára másolatot tudjunk készíteni: rebiherman@gmail.com

Dr. Hermán M. János – Téglásy Sándor