Az egykori egyházi vezetők és a korabeli helyi közösségekben köztiszteletben álló személyiségek emlékét ápolni és közösségmegtartó munkásságukra emlékeztetni hivatott a Temesvári Református Egyházmegye Esperesi Hivatala Herculane utcai épületén, a Magyarszág Kolozsvári Főkonzulátusa támogatásával elhelyezett két emléktábla. Mert a templomépítő Szabolcska Mihály és a közösségépítő Zöld Mihály esperesek hathatósan járultak hozzá, hogy Temesváron és a Bánságban megerősödjön és fejlődjön a református közösség.
A két, egyházi és irodalmi téren is egyaránt maradandót alkotó személyiség életpályáját és tevékenységét Szekernyés János helytörténész méltatta, hangsúlyozva, hogy a huszadik század első évtizedeiben Szabolcska Mihály “ ünnepelt költő volt”, mégis Ady Endre gúnyverse miatt az utókor emlékezetében inkább negatív a megítélése. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az utóbbi években irodalmi téren is javult a megítélése – ismertette a helytörténész, aki ismertetőjében kitért Szabolcska Mihály templomépítő munkájára, az első vilgáháború és az azt követő országcsonkítás következtében beállt nehéz helyzetben a közösséget összetartó tevékenységére. A végvári születésű Zöld Mihály írásai és egyházi munkája mellett, kiadta A református gyermek első valláskönyve című hiánypótló művét, a magyar gyerekek vallásos nevelésének szolgálatában. Szabolcska Mihály 1920 és 1926 között, Zöld Mihály 1926 és 1931 között volt a Trianon után létrehozott Bánáti Református Egyházmegye esperese.

„Szabolcska Mihály lelkipásztorként és egyházi vezetőként példát mutatott emberségből és kitartásból, a költészetével pedig megkésve képviselt egy olyan költészeti irányt, ami a végnapjait élte, de annak jeles képviselője volt” – mondta Bódis Ferenc –, Zöld Mihály a vallásoktatás területén vállalt kiemelkedő szerepet, a gyerekek kezébe adta az első vallásos tankönyvet. Mindketten az impériumváltás utáni nehéz, embert próbáló időszakban töltötték be az esperesi tisztséget a Bánáti Egyházmegyében” mondta méltatásában az emléktáblák állítását kezdeményező nt. Bódis Ferenc esperes.

Az emlékplakettek és alotójuk Ungor Csaba szobrászművész

Köszöntőbeszédében dr. Körösi Viktor Dániel vezető konzul elismerését fejezte ki a temesvári magyar közösségnek a megmaradás érdekében kifejtett erőfeszítésért, kiemelve a közösségi öszefogás megtartó erejét. A Főkonzulátus szerepéről szólva, a vezető konzul kiemelte: “Mi legjobb tudásunk és erőnk szerint igyekeztünk segíteni, hogy az emlékplakettek elkészüljenek, ennek az együttműködésnek köszönhetően volt erőnk ahhoz, hogy közösen lenyomatot hagyjunk Temesváron. Ez a mai este ennek a jelhagyásnak az estéje, az ünnepe és bízom abban, hogy sok ilyen esemény közös megélésére lesz még lehetőségünk.”
Az ünnepi rendezvény keretében Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő, az RMPSZ országos alelnöke emlékeztetett az anyaország Temesvárt és a Bánságot segítő hozzáállására, melynek köszönhetően bölcsőde alakult Lugoson, belátható időn Temesváron is, és az utóbbi években Temes megye több mint egymilliárd forint értékű támogatást kapott az oktatási infrastruktúra fejlesztésére. Farkas Imre frissen beiktatott városi tanácsos rövid köszöntőjét követően Szabolcska Mihály és Zöld Mihály költészetéből idéztek Illés Szilvia, Bajkai Fábián György, Bódis Dóra és Bódis Ferenc esperes.

m.z.