Tőkés László európai parlamenti képviselő felterjesztésére az Európai Parlament által 2008-ban alapított EURÓPAI POLGÁR-díj odaítélésével ismerték el a romá­niai antikommunista küzdelemben élen járó, az igazi demokrácia mű­ködtetését és fenntartását célul kitűző civil szervezet, az 1990 ja­nuárjában alapított TIMISOARA TÁRSASÁG, a Temesvári Kiált­vány kezdeményezőjének huszon­öt éves tevékenységét.
A Timisoara Társaság két ve­zetője, Florin Mihalcea elnök és Viorel Marineasa alelnök, Tőkés László európai parlamenti kép­vi­selő és a társaság számos tagjának részvételével megtartott sajtótájé­koz­tató keretében mutatták be a díjat és oklevelet, illetve emlékez­tek meg a Temesvári Kiáltvány 25 éves évfordulójáról.
Köszöntőbeszédében Florian Mihalcea elnök kifejtette meggyő­ződését, mely szerint az 1989-es temesvári forradalomban való te­vékeny részvétel meghatározta úgy a saját, mint a legtöbb te­mesvári résztvevő életét. A Temes­vári Kiáltvány huszonötödik év­for­dulójára emlékeztetve, üdvö­zölte az 1990. június 13-15. közötti bukaresti bányászjárás ügyének az újratárgyalására irányuló kez­de­ményezést. Florian Mihalcea el­nök megelégedéssel nyugtázta, hogy a Temesvár Társaság törek­vé­seiben mindig is számíthatott a temesvári reformátusok egykori lel­kipásztorára, egyben pedig kö­szönetét fejezte ki Tőkés László EP-képviselőnek amiért a fent em­lített rangos díjra a szervezetet felterjesztette. Az elnök kifejtette, hogy nem tekintik lezártnak az 1989-es rendszerváltást, hanem a maguk békés eszközeivel folytat­ják azt. Tőkés László EP-kép­vi­selő támogatását egyebek mellett abban kérik, hogy az Európai Par­lamenttel sikerüljön végre elítéltetni a kommunizmust mint totali­tárius rendszert, és megalakulhasson végre egy olyan európai bűn­üldöző szerv és instancia, amely a kommunista bűnöket feltárja és megtorolja.
Tőkés László EP-képviselő ki­fe­jezte elismerését a Temesvár Tár­saságnak az elmúlt negyedszá­zadban mutatott követ­keze­tes­ségért és hajthatatlanságért, kor­sza­kos jelentőségűnek nevezve a Temesvári Kiáltványt, amely első­ként kiáltotta világgá, hogy Romá­niában eltérítették az antikommunista forradalmat. Tőkés László el­ismeréssel méltatta a Timisoara Társaság vezetőinek és tagságának a temesvári forradalom esz­mei­sé­géhez való hűségüket, megalkuvás nél­küli harcukat a ‘89-es forra­da­lom eszmeiségének továbbéltetése érdekében. A kötetlen hangvételű beszélgetés során a résztvevők egy­öntetűen megállapították, hogy Temesvár szelleme sajnos huszon­öt év után sem terjedt ki az egész or­szágra. Negyedszázad múltán sem nyerték el méltó büntetésüket a ‘89 decemberi megtorlások és az 1990-1991-ben rendezett etnikai zavargások, bányászjárások fele­lő­sei, miként az sem állítható, hogy a demokrácia és jogálla­mi­ság kiteljesedett volna. Tőkés László hangsúlyozta, hogy az Er­délyi Magyar Nemzeti Tanács el­nöki minőségében, és magyar EP-képviselőként neki legfőbb feladata a romániai magyar nem­zeti közösség és az egész magyar­ság érdekeinek megjelenítése és érvényesítése, de Temesvár szel­le­mének továbbéltetését és ki­ter­jesztését az egész országra szintén fontos feladatának tekinti. Újság­írói kérdésre válaszolva, Tőkés László kifejtette, hogy az Európai Polgár-díjra mindig az igazi európai szellemben, a nemzetek közötti megbékélésről szóló, temesvári szellemben tevékenykedő jelölteket terjeszti fel.
“Nagyon büszke vagyok arra, hogy javaslatunk nyomán a Te­mes­vár Társaságot tüntették ki. Em­lékeztetni szeretnék arra, hogy Smaranda Enachét, Kató Béla püs­pök urat és Nyistor Ilonát is mi terjesztettük fel erre a díjra. A Timi­soara Társaság esetében úgy ér­zem, hogy mi egy hiánypótló cselekedetet hajtottunk végre.” A Kiáltvány 4-es pontjának aktuali­tására vonatkozó újságírói kérdés­re válaszolva Tőkés László azt is el­mondta: „Sokatmondó a Kiált­vány­nak a felhívása, hogy állítsuk helyre a romániai társadalom 1989-ben megvalósult egységét. Erről nekem rögtön Temesvár szel­leme jutott eszembe, hogy ak­kor a román és a magyar oldal szinte példátlan egységben lépett fel a kommunizmus ellen, és a na­cionalizmus háttérbe szorult. U­tóbb az osztályharcos, a román nem­zeti-kommunista szellemben megint egymásnak ugrasztották a bányászokat és az értelmiségieket, a románokat és a magyarokat. Ne feledjük, hogy alig néhány nap vá­lasztotta el a Temesvári Kiáltvány megjelenését a marosvásárhelyi fekete márciustól! Profetikusnak tűnik ebből a szempontból a Kiált­vány 4-es pontja, megelőlegezte azt, ami történt Marosvásárhelyen március végén és Bukarestben jú­niusban, ezért tartottam fontosnak a 4-es pontot, a nemzeti kérdést kiemelni. Magyarként máshova teszem a hangsúlyt a kommunizmus esetében is. Nekünk a kommunizmus magyarellenességet jelent, kétszeres elnyomást jelent, a falurombolást és a homogenizációt jelenti”.
(m.z.)