Az aradi Színházzal teli hónap első rendezvényeként tartotta a 2019-es évad nyitóelőadását az Aradi Kamaraszínház. Tom Stoppard Rosencrantz és Guilderstern halott című darabját az Aradi Kamaraszínház, a Gyulai Várszínház és az aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház közös produkciójában láthatta a közönség. Hogy mennyien, azt a laikusoknak nehéz lenne meg­­saccolni, mert a Tapasztó Ernő rendezésében színre vitt darabban a kö­zönség a színpadon felállított székso­rokban foglalt helyet, a színjáték a néző­téren folyt. Egy po­zitív ész­revétel már az elején: a rendel­kezésre ál­ló hatalmas teret maximálisan kihasz­nálták, a játék nem csak a széksorok fölé felépített emelvé­nyen, hanem a föld­szin­ti és első emeleti páholyokban is za­jlott.
Azoknak az aradiaknak, akik annak idején látták a Temesvári Csiky Gergely Színház előadását, már fogalmuk volt a témáról, ezért jobban figyelni tudtak a rész­letekre. Elsősorban arra, hogy az aradi-gyulai közös produkcióban meny­nyivel nagyobb súlyt kaptak a lát­vány­elemek: a gomolygó füst, a kosztümök, fény- és hangeffektusok, a vízzel telt akváriumban „nyugvó” Ofélia, a harangszó, a vi­lágító gyertyák, a felharsanó zene, a táncbetétek. Stoppard műve nem egy klasszikus érte­lemben vett drá­ma, hi­szen nincs benne iga­­zi nagy konfliktus, összecsapás. A sze­rep­lők eszmei sí­kon csap­nak össze, a két címszereplő közötti párbaj is csak filozófiai esz­me­futtatás, az „ösz­­szecsapások” nem karddal, hanem kér­désekkel-válaszok­kal vívott csörték. Mondhatnánk filo­zofálga­tás, amelyben minden mon­­datnak jelentő­sé­ge van, vagy volna, ha a néző minden repli­kára tudna figyelni. Ta­lán ez az oka, hogy a beharangozó humorban gazdag előadást ígért, a közönség mégis elég kevésszer „vette” a ne­vető la­pot. (Talán csak a főszereplők állandó ta­lálgatása, hogy ki melyikük az, ami megmosolyogtatta a nézőket.) No meg a vége, amikor a „halálos” döfést követően a színészkirály látványosan felkel, és sikeresnek nevezi az egész előadást. A sírásó Lovas Zoltán meg sorra nyitogatja a „hol­tak” koporsóit, s onnan kisegíti játszótársait.
A szereplőgárda (Tege Antal, Gulyás Attila, Éder Enikő, Köleséri Sándor, Megyeri Zoltán, Lung László Zsolt, Alexandra Gîtlan, Lovas Zoltán, Iulia Pop) kiválóan teljesített. Alakításáért Tege Antal, a békéscsabai színház mű­vésze Őze Lajos-nívódíjban részesült. A díszleteket Albert Alpár, a jelmezeket Papp Janó tervezte.
Ujj János