Beszélgetés dr. Erdei Ildikó igazgatóval

A 2020/2021-es tanévben az oktatási folyamatot döntő módon befolyásolta a világjárvány, számtalan az utóbbi fél évszázadban biztosan nem tapasztalt jelenségre, folyamatra kellett odafigyelni, új eszközöket kellett alkalmazni és alkalmazkodni a járványhelyzethez idomuló rendelkezésekhez. Mennyire sikerült a Bartók Béla Elméleti Líceumban épségben összetartani a tágabb értelemben vett iskolai közösséget?

Az elmúlt tanévről elmondható, hogy amíg megszoktunk valamit, máris más rendelkezéseket kellett alkalmazni, eze­ket kellett a gyakorlatba ültetni. Év elején úgynevezett hibrid oktatás folyt, az osztályok fele személyesen másik fele pedig a technika segítségével vett részt az oktatási folyamatban, majd a járvány heves terjedése miatt távoktatásra kény­szerültünk, később az osztályok egy ré­sze visszatérhetett az iskolába, és csak az utóbbi hat hétben térhettünk vissza szinte teljes létszámban a je­lenléti okta­tásra. Egyelőre nem lehet fel­mérni, milyen hosszú távú hatásai le­hetnek az utóbbi iskolai év történései­nek. Viszont tapasztaltuk azt, hogy meg­lazultak a kötelékek az osztályközös­sé­gekben, a kisebb diákok esetében újra kellett kialakítani a rutinokat, az elmúlt időszakban nagyon sok feszültség gyűlt fel. Az iskolába való visszatéréskor lát­ha­tó volt, hogy főleg a kamaszkorba lé­pett diákok esetében újra fel kellett élesz­teni az alkalmazkodási, egyezte­tési, kommunikációs készséget.

A diákönkormányzati munkában jeleskedő végzős diákokat Kiss-Pataki Adél, a DÖK munkájáért felelős tanár díjazta: Szabó Abigél (XII.TT), Varga Nóra (XII.TT), Baricz Márk (XII.MI), Kis Sára (XII.MI), Tătaru Aladin (XII.TT), Orosz Katalin (MI), Kovács Tina (XII.TT)

Ebben a fo­lya­matban vállalt szerepet a Diákön­kormányzat, aminek tagjai az első iskola­na­pon csapatépítő játékokra alapozva „jégtörő napot” szervezett, majd meg­szer­vez­tük az elmaradt, illetve újabb le­he­tő­ségeket kihasználva újabb kirán­­du­­lásokat. Az előző évektől elérően az idei tanévben nem ősz végén, hanem má­jusban került sor a hagyományos hargita-fürdői csapatépítő kirándulásra a kilen­cedikes diákok számára. Szintén az osztályközösségek megerősítése ér­de­kében került sor az utolsó héten a „me­ga­túra” kirándulásra, amelyen 115 gyer­mek vett részt. Az egyének vo­nat­kozásában, elmondható, hogy az elmúlt esztendőben sokunknak jóval több mun­kája volt, pél­dául az iskolai tanács­adó­nak, de mindazoknak, akik valamely programban részt vettek és irányították. Az év folyamán számos, a lelki egész­sé­günk megőrzése, a belső motiváció fenntartása, a szo­ron­gások oldása érde­ké­ben szervezett prog­ramot indítottunk, a kicsiknek Baruta Krisztina pszichológus mese-felvételeket készített, ame­lyek a negatív érzések feldolgozásában nyújtottak segítséget, a Szülőnek lenni programban a járványhelyzet és ennek hatásai állandó témát képeztek, itt is jelentős szerepet kaptak az elszigetelődés, az otthoni munka, a szocializálás hiányából adódó gondok feloldására irányuló technikák bemutatása, a bezártságban folyó családi élet nehézségeinek leküzdésére kialakított módszerek bemutatása, októberben a fertőzések új korszakáról tartott elő­adást dr. Porojan Szuppini Noémi, majd a megváltozott körülmények közötti gyer­meknevelés gondjairól is hallhattunk előadást Valóban rossz-e a gyermek? címmel. Főleg az online időszak­ban fon­tos szerepet kapott a mentor-programunk, ugyanis a hosszú ideig tartó ott­honi tanulás során a motiváció folya­matos fenntartása jelentett gondot, az óvónők a legkisebbekkel foglalkoztak, de szerepet kaptak a gyógypedagógusok, könyvtáros és mindazok a kollégák, akik a helyzetből adódóan részt vehettek e munkában, illetve a kortárs segítők bevonásával sikerült a nagyobb diákok mellé egy-egy segítőt bevonni. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy az első felhívásra legalább húsz volt bartókos diákunk, most egyetemista vagy frissen végzett szakember, kapcsolódott be se­gített egy-egy bartókos középiskolásnak a Suli együtt mentor-programban.

Mit lehet – akár továbbgondolva is – beépíteni, alkalmazni az elmúlt nehéz esztendő tapasztalataiból?
Az előbb felvázolt Suli együtt mentor-programról úgy gondoljuk, hogy érdemes lenne tovább folytatni. E prog­ramban hangsúlyos szerepet kaphat a technika, az online kapcsolattartás, ugyanis célirányosan alkalmazva és nem állandó jelleggel hatékony tanulási módszer lehet, amely kiegészítheti az iskolai tanulási tevékenységet. Szintén beemelhető és gyakorlattá tehető az online kapcsolattartás is, ugyanis azt láttuk, hogy az érintett és érdeklődő szülők örömmel kapcsolódtak be otthonról egy-egy online tanácskozásba, előadásba és a technika segítségével bevonhattunk például nem temesvári szülőket, illetve szegedi vagy nagyváradi kollégákat is. Az esztendő folyamán mindkét tehetséggondozó programunkat is lebonyolítottuk, az V-VIII. osztályosok számára a Bartók Béla Alapítvány által támogatott dr. Toró László Tálentumversenyt és az Integratio Alapítvány által támogatott Az én Temesvárom című programot, a Molnos András Csaba színművész által irányított Bartók Diákszínpadnak is elkészül az új előadása, amelyet sikerült az utolsó héten bemutatni, elkészült a Juventus diákújság négy száma, a legkisebbek Sziporka iskolai lapja számai is elkészültek. Online formában ugyan, de megtartottuk a Tehetségnapot, majd nagy részvétel mellett a Nem­zedékek Találkozóját. Idén újra sikerült megszerezni a Kárpát-medencei Tehetségpontok hálózatában a „kiváló” mi­nősítést a Bartók Béla Elméleti Líceum számára.

A világjárvány által okozott nehéz­ségek ellenére is gyarapodott az iskola, több az oktatási folyamatot elősegítő és az iskola megítélését növelő beruházás fejeződött be…
Bár az eddigi járványügyi szabályo­zások, korlátozások miatt egyelőre nem lehet rendeltetésének megfelelően mű­ködtetni, de ebben a tanévben fejeztük be az iskolai konyha és ebédlő kiala­kí­tását. Sikerült a hátsó udvart és az ét­kezde környezetét is felújítani, szabad­téri osztálytermet alakítottunk ki, amelyet a Bartók Art projekt segítségével díszítettünk ki. Megújult az Iskolakert-program is. A nagyarányú beruházása­ink közül egy hatszázhatvan ezer euró ér­tékű projekt megvalósulásaként június 16-án adtuk át az óvoda új épületét, illetve teljesen felújítottuk az óvoda mindkét udvarát és játszóhelyeket alakítot­tunk ki. Meggyőződésünk, hogy a most már három csoportosra növekedett óvo­dá­saink, illetve az előkészítő osztályos kisdiákok örömmel veszik birtokukba az új tereket. A most elindított bejárótá­borok máris igazolják, hogy az új épületben kialakított termek, a hatalmas moz­­gás-terem és a korszerű ebédlő meny­nyire hasznosak, illetve a megújult külső környezet mennyire jó hatást gyakorol a diákokra és az oktatókra is. A harmadik nagyberuházásunk, a zoldi képzési köz­pont kialakítása is a befejezéséhez köze­ledik. A projekt fontos részét képezi a képzési rész is, jelenleg éppen a projektbe foglalt képzések megszervezésével foglalkozunk. Első körben július folya­mán a vállalkozásfejlesztés témakörében szervezünk képzést 16 évnél idősebb fia­taloknak és felnőtteknek egyelőre Te­mesváron, de bízunk benne, hogy ősztől a zoldi képzési központban kerülhet sor a további képzésekre és pályaorientációs tevékenységekre. Bízunk abban, hogy az időközben felmerült nehézségek ellenére sikerül befejeznünk ezt a sze­gedi KatHázzal és a temesvári Szórvány Alapítvánnyal közösen megvalósított programot.

Július elején már igencsak tudható hányan, melyik osztályba iratkoztak be. Hányan iratkoztak be idén a Bartók Líceumba?
Az óvodában nem zárult le a beiratkozási folyamat, néhány helyre még várunk jelentkezőket, de mindhárom csoportunk létszáma a megfelelő, a nyár folyamán azért valószínűleg még néhányan bejelentkeznek. Mindkét elő­ké­szítő osztályban beteltek a helyek, sőt, újabb helyek jóváhagyását kérelmeztük. Tudni kell, hogy idéntől az előző évek gyakorlatától elérően az előkészítő osz­tályok létszámát 22 gyermekre csökentették. Az ötödik osztályok esetében biz­tató, hogy nagy létszámú negyedik osztályok végeztek idén és bízunk abban, hogy ők itt kezdik majd el az ötödik osz­tályt is. Viszont tudunk arról, hogy néhány vidéki településről is hozzánk íratnák be ötödik osztályba a gyermeküket a szülők. Sajnos, idén megyei szinten nagyon kevés nyolcadikos végez, ezért a kilencedik osztályok létszáma még kérdéses, mi egy Matematika-Informatika és egy Társadalomtudomány osz­tály indítására készülünk. A líceumi osztályok létszámát is csökkentették, idéntől maximum 24 gyermeket írathatnak egy-egy líceumi osztályba. Júliusban kerül sor a nyolcadikos diákok be­íratására, majd az ismert számító­gépes elosztó rendszer szerint kerülnek vagy sem az általuk kiválasztott is­kolába. Bízunk abban, hogy mindkét osz­tályt elindíthatjuk idén.

Több minden mellett, a magyar is­kola egyik vonzó eleme volt a Szülő­föl­dön magyarul program keretében a csa­ládok számára biztosított juttatás. Idén hogyan alakult ez a program?
Az előző évek gyakorlatától elérő módon, idén a pályázat benyújtásának határidejét szeptember 30-ra módosították. Iskolánkban elkezdtük a pályázatok benyújtásához szükséges igazolások elkészítését, a tizenkettedikes tanulóink meg is kapták az igazolásokat, de mivel tudjuk, hogy a pályázati űrlapokat éppen nyomtatják, és ha a vártnál később is, de a következő hetekben megérkeznek az iskolába, úgy gondol­tuk, hogy az ősszel kezdődő iskolai év legelején a pályázati űrlapot és az igazolást, a megfelelő borítékkal együtt egyszerre adjuk át az érintetteknek, akik a legrövidebb időn belül postázhatják.

Várhatóan ősztől ismét a megszokott rend szerint kezdődik az oktatás. Mit terveznek a következő tanévre?
Abban bízunk, hogy ősztől korlátozások nélkül, a jól ismert rend szerint járhatunk iskolába és teljesíthetjük a küldetésünket. A majdani járványhelyzet függvényében, fontosnak tartjuk a kony­ha és az étkezde beindítását. Jelenleg is együttműködünk több intézménnyel an­nak érdekében, hogy megvalósíthassuk ezt a tervünket. Hasonló módon, a zoldi be­ruházás helyzetét is közelről felügyeljük azzal a meggyőződéssel, hogy a képzéseken megszerzett tudás hosszú­ távon hozzájárul a fiataljaink sikeres pályakezdéséhez. A fentieket kiegészítve, egyik pályázatunk az iskola számítás­technikai eszköztárának teljes felújí­tására irányul, reméljük, hogy megkap­juk a támogatást. Folyamatban van a középiskolások támogatását célzó Rose-programunk, amely már a negyedik évéhez érkezett. Elmondható, hogy minden adódó pályázati lehetőséget igye­k­szünk kihasználni az iskola fejlesztése és az oktatási folyamat erősítése ér­deké­ben.

A tavalyi iskolakezdéskor derült ki, hogy az iskola főépületében a helyisé­gek plafonján sok helyen levált a vakolat, amit veszélyesnek ítéltek meg a szak­emberek, és városházi segítséggel el is távolítottak. Sikerült kijavítani a termekben a plafont?
Nagyon súlyos, és mindannyiunkat foglalkoztató kérdés az, hogy javítsuk ki az osztályok összképét csúfító plafo­nokat. Az idei évet folyamatos egyeztetés jellemezte, és sorozatos tárgyalásokra került sor az iskola, a fenn­tartó és az épület tulajdonosa között. Sajnos az iskola most az „üllő és kalapács” között helyezkedik, mert az egyházzal meg­kö­tött nagyon előnyös szer­ződés értelmé­ben a fenntartó, vagyis a Városháza kell elvégeztesse az ingatlanon felmerülő javításokat, viszont a városházi szak­értők szerint, a munkálatok volumene és költsége jóval megha­ladja a „javítás” minősítést. Meglátásuk szerint a munká­latok költségének vá­rosházi felvállalását csak szerződésmódosítással lehet elérni. A mostani nyár folyamán nem igazán lesz esély a helyzet javítására, valószínű, hogy a jelenlegi állapotában marad a főépület, de bizonyos, hogy megteszünk minden lehetséges lépést, amely előmozdíthatja a dolgokat, annak érde­kében, hogy minden fél számára meg­nyugtató módon rendeződjön a helyzet.
Makkai Zoltán