Az elmúlt esztendőben is ki­csit előrébb haladt a három or­szág területére tagolódott tör­ténelmi Bánság magyar közössé­geinek ügye – mondta Marossy Zoltán, aki a hazai, sajátos tör­vények szerint bonyolódó poli­tikai élet körforgása következ­té­ben nem mint alispán, hanem mint a prefektúra projektme­nedzs­ment és beszerzési osztá­lyának irányítója tevékeny­ke­dik tovább. Köztudomású, hogy a tisztségviselő egyik leg­fon­to­sabb feladatának tekinti a történelmi Bánság magyar kö­zös­sé­gei közötti közeledés elő­segí­té­sét.
A közeledést, a zökkenő­men­tes kapcsolattartást is szolgálják a 2014-ben, a Vajdaság irányába megnyitott egyszerre három ha­tár­átkelő, ami a magam és a me­gyei vezetés egyik kimagasló meg­valósítása, hiszen többéves és többszintű egyeztetési, meg­győzési munka készítette elő a határátkelők megnyitását. Ta­valy, az országhatár könnyebb át­jár­ha­tóságának köszönhetően, a magyar közösségek közötti kapcsolatok sokkal élénkebbé váltak, testvértelepülési egyez­mé­nyek születtek és körvona­la­zódnak a továbbiakban is, ugyan­is a határ mindkét oldalán rájöttünk, hogy együttműködve sokkal sikeresebbek lehetnek a közösségek, elég csak az ország­határokon átívelő pályázatok ál­tal biztosított források lehí­vá­sára gondolni. A födrajzi távol­ságok leküzdésével végre sor ke­rülhet a magyar közösségek együtt­működésére. Kimondottan a Bánság egyik sajátossága az – erre idehaza és a Bánság nyugati részében is rájöttünk – hogy amíg a magyar nyelvet beszélők, használók száma évről évre csök­ken, a magyar kulturális érté­kek­kel élők, ezek iránt ér­dek­lődők száma nem mutat csök­kenő irányt. Ezért tartottam fon­tosnak a magyar nyelv fakultatív módon való oktatásának előse­gítését azokban a szórvány­közösségek­ben, amelyekben nincs semmi­lyen szintű magyar nyelvű ok­tatási tevékenység.
Az egyértelmű, hogy ez a munka nem hoz, nem hozhat rögtön felmutatható, számszerű­sít­he­tő eredményt, de meggyő­ző­dé­sem, hogy ez a módszer lehet a szórványban élő gyer­mekek számára a magyar nyelv­hez és kultúrához való vissza­kapcsoló­dás­nak a lehetősége és esélye. Sze­rencsére ezirányú kez­deménye­zé­sem támogatókra ta­lált, több Csong­rád megyei test­vértele­pü­lés vezetősége nyújt segítséget, és ennek köszönhe­tő­en 2015-ben Temes megyében tizen­ki­lenc településen, három­száz­­hat­vannyolc gyermek vesz részt a magyarórákon, és idén öt ma­gyarországi település támo­gatja kimondottan ezt a tevé­keny­­séget. A gyermekek a test­vér­tele­pü­léseken különböző ren­dezvények keretében lépnek fel, illetve a nyár folyamán ta­valy öt alka­lommal szerveztük meg egy­hetes táborozásukat ma­gyar­or­szági testvértelepüléseken, ahol ma­gyar környezetben gyakorol­hatták az órákon elsajátítottakat. A Nyugati Bánságban a helyzet árnyaltabb: amíg a Vajdaság északi részén a magyarság ará­nya ma is a hetven százalék fe­letti legtöbb településen, így meg­van a megfelelő oktatási intézményrendszer, Közép- és Dél-Bánságban felgyorsult a szór­ványosodás folyamata, és jobban érzékelhető e térségben ennek minden negatív hatása. Most abban gondolkodunk és keressük a támogatókat, hogy a Nyugati Bánság déli részein is, magyarországi támogatással, a Temes megyeihez hasonló, vagy a mienknél még hatékonyabb rendszert dolgozzunk ki. Bízom abban, hogy 2016 első felében ebbe az irányba sikerül el­mozdulni.