…zsombolyai Olvasóink körében

Évkönyvbemutató körútunk Zsom­bolyán folytatódott, ahol az Ol­vasóinkkal való találkozás mellett, a helyi közösség egyik legsikeresebb rendezvényén, a magyar borkóstolón is részt vehettünk. A változatos és a ma­gyar értékekre összpontosító tartalmával helytörténeti évkönyvünk a szellemnek jó tápláléka, a jó bor pe­dig az érzelmek kibontakoztatója, egy­mást jól kiegészítő párost alkottak, és a helyi RMDSZ-székházban megtartott rendezvény maradandó em­­lék marad minden résztvevőnek. A szervezőknek köszönhetően a köz­vetlen hangulatú évkönyvbemutató és borkóstoló, sokak számára nosztal­gia­­ébresztő találkozóvá alakult, or­szághatáron inneni és túloldali isme­- rősök, egykori munkatársak, diákok és egykori tanáraik találkozásának lehettünk tanúi. Tóth Gábor alpolgármester köszöntését követően Graur János főszerkesztő ismertette a nagyszámú érdeklődőnek az év­könyv tartalmát. A főszerkesztő kie­melte, hogy a gazdag helytörténeti jellegű tartalom mellett az évkönyv rendeltetéséhez híven, számos hasz­nos ta­ná­csot, recepteket és érdekes­sé­geket is tartalmaz, sőt a felkínált ér­tékes nye­remények közül, akár zsombo­lyaiak is nyerhetnek, ha ki­vágják és beküldik az évkönyvben megjelentetett szelvényeket – hívta fel a figyelmet a főszerkesztő. A Min­denki Kalendáriuma helytör­téne­ti évkönyv szerzői közül, Tácsi Erika nyugalmazott magyar szakos tanárnő ismertette az évkönyvben közölt, az első világ­háború következményeit be­mutató anyagának részleteit. A rendkívül adat­gazdag, számos statisztikai adatot bemutató, rengeteg levéltári anyag ku­tatására alapozott tanulmány hiteles képet nyújt az Olvasónak a vi­lágháború pusztításairól, a hátország és a kisember, a családok áldozatvállalásáról, a Zsom­bolyán és a kör­nyező települé­seken szervezett kari­tatív rendez­vé­nyekről és a fronton harcoló honvé­deket megsegíteni hivatott akciókról, a térségünket is el­foglaló román köz­igazgatás bevonu­- lásának körülmé­nyeiről, illetve a Nagy háború által elindított és máig hatást gyakorló fo­lyamatokról. Szekernyés Irén, nyugalmazott ma­gyar szakos tanárnő, az irodalom­tör­ténet által számon tartott író, a Szibériai garnizon szerzője Markovits Rodion hitvese, Pheifer Erzsébet alakját idézte meg az év­könyvben közölt írásában úgy, hogy egyben hiteles freskóját festette meg a korszaknak. Különböző korok ese­ményeivel és kultúrtörténetünk jeles személyiségeinek bemutatásával gaz­dagítja az idei helytörténeti év­könyvünket Szekernyés János hely- és kultúrtörténész, aki a könyvbemutatón is hangsúlyozta, hogy a sors különös kegyelméből, térségünkben született, megfordult vagy megtelepedett az utóbbi évszázadok számos magyar személyisége, és több törté­nelemformáló esemény színhelye is volt a világ eme szeglete. A szerző Ady Endre temesvári kötődéseiről szólva, irodalomtörténeti adalékkal is szolgált: az idei évkönyvben kö­zölt két, Párizsban írt Ady-vers, a­mely a költő életében kötetben nem került közlésre, legelőször 109 évvel ezelőtt közölte a Magyar Dél című folyóiratTemesváron megjelent 1910/1-es szá­mában. A 107 napig tartó ostromról és az 1848-1849-es forradalom utolsó ütközetéről, a temesvári csa­táról írt részletes, a csatavesztés okait és következményeit is bemutató alaposan dokumentált anyagának kiegé­szí­téseként ismer­tet­te Szekernyés János a zsombolyaiak körében sem ismert tényt, mely szerint az Aradon vértanúhalált halt honvéd tábornok Vécsey Károly felesége, Duffaud Karolina a zsombo­lyai temetőben lelt végső nyughelyre a XIX. század utol­só évében, és saj­nos több kísérlet ellenére sem sike­rült kideríteni az egy­kori sír helyét!

A figyelemfelkeltő előadásokat kö­­vetően került sor a zsombolyai bor­­készítők nedűinek megkóstolá­sára. A bevett szokástól eltérően, Zsombo­lyán a hölgyekre bízták a borok mi­nő­sítését, akik Bálint Zsolt szakszerű irányítása mellett, tizenegy helyi borféleséget kóstoltak meg. Thierjung Mónika, a zsűri elnöke elmondta, hogy jómaga a fehér száraz borokat kedveli, de az idei felhozatal inkább a vörös édesebb borfélesé­ge­ket vo­nultatta fel, vagyis azokat a bo­rokat, amelyeket emberemlékezet óta készí­tenek házilag az Otelló, Iza­bella, vagy más direkt termő sző­lő­fajtákból Zsom­­bo­lyán és a kör­nyéken is. A borokat bíráló bizottság tagjai Thierjung Mónika, Nagy Re­náte óvónő, Dutnoiu Judit, Paudics Tünde és Szeles Etelka a fehérborok közül Neidenbach Sándor borát első hellyel jutalmazta, és Bakaity Imre a második díjat kapta. A vörösborok kö­zül első helyen végzett Tóth Gá­bor alpolgár­mester Anyós-bora, má­sodik díjat Mészáros István, a har­madik helyezést pedig Dutnoiu Ovi­diu hódította el.

A zsombolyai ta­lálkozó ven­dége volt Gregus József, aki társaival a vaj­dasági nagyközségből, Muzslyá­ról ér­kezett a rendez­vényre. Gregus József otthonosan mozog Zsombo­lyán, az elmúlt évtizedek alatt többször megfordult a városban, de jó kap­csolatot ápol a muzslyai magyar közösség az óteleki magyarokkal is, rendszeresen látogatnak el kölcsönö­sen egymás rendezvényeire. Legkö­ze­lebb éppen a február 2-án sorra kerülő Muzslyai Töpörtyűfesztiválra várják el a Bánság keleti részében élő barátaikat. A Nagybecskerek e­gyik városrészét képező, magyarok által lakott egykori nagyközségben alig egy-két évtizeddel ezelőtt tizenkét­ezernél is több magyar élt, 2011-re nyolc és fél ezerre csökkent a ma­gyar­ság lélekszáma, mára egyesek sze­rint még pár ezer személy ván­do­rolt el a százhuszonkilenc év­vel ez­előtt telepített községből – so­rolja Gregus József, aki hangsú­lyozza, hogy mind­ezek ellenére a tele­pülésen két tucatnál is több civil szer­vezet mű­ködik. Jómaga másfél évtizedig irányította elnökként a Muzslyai Ama­tőr Szaká­csok és Ha­gyo­mány­ápolók Egye­sületét, il­letve ka­matoztatva sok éves tapasztalatát és a jó kapcsolatokat, három éve a Muzslyai Csa­ládi Vállalkozók Fó­kusz Klaszter Egye­­sülete nevű civil egye­sületnek egyik szer­­vezője. ”Im­már há­rom éve rendszeresen talál­kozunk óte­leki ba­rátainkkal, rend­­sze­resen veszünk részt egymás rendez­vé­nye­in, de Erdély több más te­le­pülésén, a Szé­kely­földön is részt ve­szünk különböző ki­állításokon, fesz­tiválo­kon – ismer­tette Gregus József. – Mi­vel ma már sze­ren­csére nem jelent kü­­lö­nösebb gondot az ország­határ átlépése, ideát is több ren­dezvényen veszünk részt, a zsombolyai könyvbemutatóra és borkóstolóra is óteleki barátainkkal együtt jöttünk el, azzal a re­mény­séggel, hogy itt is megerősíthetjük baráti kapcsolatain­kat a magyar közösség tagjaival. Nem kizárt a gazdasági kapcsolatok ki­alakítása sem, a Fókusz Klaszter tagjaiból alakult a Vajdaság-szerte is­­mert Császárkert Kft., amely ma másfélszáz alkalmazottal működik és a térség konyha­kerti kertészetének meghatározó egy­sége, az országos ki­terjedésű keres­kedelmi áruházak be­szállítói és ma már külföldre is szál­­lítanak például a méltán híres muzslyai savanyú káposztából, amelyet sokfelé viszik. Ugyanakkor együttműködési lehetőségeket látok a hagyomány­ápolásban is, a mi egye­sü­letünk tagjai komoly tevékenységet folytatnak a főként pásztor-hagyo­mányaink fel­elevenítése és tovább­adása érdeké­ben. Nagyon sok be­­mu- tatót szer­­veztünk a hagyományos kö­zösségi rendezvényeink mellett, kan­csikás (kari­kás) ostoros csapatunk messze föl­dön híres”.
Tóth Gábor RMDSZ-es alpolgár­mester a közösségi együttmun­kál­ko­dásnak tulajdonítja az RMDSZ által támogatott magyar borkóstoló sike­rét. Elmondása szerint a Bános János, Ordódi Róbert, Ovidiu Dutnoiu, Nagy József és Talpai Lajos, aki Tomoiaga Adriannal együtt a jó hangulatú rendezvényen a zenei alá­festést is biztosították, előzetesen elő­készí­tették a hozzávalókat, helyi ízesítésű kolbászt gyúrtak, amellyel meg­ven­dégelték a résztvevőket és meghívták a helyi borkészítőket a bormustrára. ”A jó bor, a saját bor, mert tudom, hogy szőlőből készült.” – idézte az örök igazságot a borkóstoló szerve­zésében és lebonyolítá­sá­ban segédkező Bános János, aki hang­súlyozta, hogy Máriaföldétől és Temesrékastól eltérően, a zsombolyai természeti adottságok nem kedvez­nek igazán a szőlőtermesztésnek, még­is folytatva a város egykori sváb lakóinak hagyo­mányát, ma is számos helyen készí­tenek különféle borokat. De a könyv­bemutató és egymás borainknak a megkóstolása a közösség együvétartozásának érzését hivatott erősíteni, olyan közösségi alkalom, amelyen találkozhatnak és kulturált körülmé­nyek között szórakozhatnak a zsombolyai magyarok. A jövő évi bor­- kóstoló ígéretével búcsúztunk zsombolyai Olvasóinktól.
A Mindenki Kalendáriuma hely­történeti évkönyv megvásárolható Zsombolyán Rápolti Sándornál és Tóth Gábor alpolgármesternél.

…Lugoson, a Magyar Kultúra Napján

A Magyar Kultúra Napján lugosi Olvasóinkat látogattuk meg. A Református Egyház gyülekezeti termében szervezett találkozó keretében mutattuk be, népes részvétel mellett a Mindenki Kalendáriuma helytörténeti évkönyv idei, 23. kötetét. Nt. Gáll Zoltán házigazda lelkipásztor üdvöz­lését követően Graur János főszer­kesztő ismertette az évkönyv tartal­- mát, hangsúlyozva az évkönyv értékmentő és hiánypótló jellegét. A szer­zők közül elsőként a lugosi Király Rozália magyar szakos tanárnő, a lugosi kötődésű XIX. századi kopo­nya­kutató Szárics Jenő életútját feltáró kutatásainak részleteiről tájékoztatott, majd Szekernyés János hely- és kul­túrtörténész osztotta meg – ismerte­tőjének bevezetőjében – meggyő­ző- dését, mely szerint a múlt kutatása és értékeinek felmutatása, a közösségi jövendőt, esetünkben a megmaradást szolgálja. A huszonhárom esztendős múltra visszatekintő Mindenki Ka­lendáriuma legtermékenyebb szerző­je, az ünnepnapra való tekintettel em­- lítette meg, hogy nemzeti imánk szer­zője vélhetően jól ismerhette tér­sé­günket, erre utal a Himnusz har­- ma­dik szakaszában erdetileg használt „Ménes szőlővesszein…” kifejezés, amelynek első részét „Tokajra” módosított a szerző, és eme módosítás ma is fellelhető az eredeti, 1823. ja­nuár 22-én lezárt kéziratban. Szekernyés János négy, a teljességre törekedő, számos adalékot is meg­osz­tó, szerteágazó kutatásokra alapo­zódó helytörténeti anyagot közöl a 2019. évi Mindenki Kalendáriumában. Elsőként Ady Endre temesvári kötődésének részleteiről, az Ady-kultusz máig tartó te­mesvári továbbéléséről szólt az előadó, megjegyezve, hogy vitatott (főleg) publicisztikai munkássága, állítólagos szabadkőműves el­kö­telezettsége ellenére, költészete irodalmunk legmagasabb csúcsa­ira helyezi a száz évvel ezelőtt elhunyt költőóriást. A továbbiakban Szekernyés János Temesvár egykori kávéházainak – érdekes adalék, hogy a két világégés közötti időszakban a józsefvárosi Úri (Dragalina) utcában öt jónevű kávéház működött! – színes világát megidéző írását ajánlotta az Olvasók figyelmébe. További írásában a szerző ismét irodalmunk egyik méltatlanul elfeledett, egykor számon tartott és elismerésnek örvendett szerzője, Gozsdu Elek temesvári prózaíró munkásságát mutatja be, hangsúlyzova, hogy érdemes újra felfedezni ezt a realista-naturalista szerzőt, akinek a neve hallatán ne csak a romániai és magyarországi intézmények között komoly vitákat és kedélyeket felkavaró budapesti Gozsdu-udvar jusson az eszünkbe… Az 1849. augusztus 9-i csatavesztést az 1526-os mohácsi katasztrófához mérhető veszteség­hez hasonlítja részletes és tárgyilagos írá­sában Szekernyés János, ismertetve az üt­- közet politikai, társadalmi, katonai előz­mé­nyeit és rávilágítva az október 6-i mártíriumban kicsúcsosodó számunkra felettébb szo­morú következményekre is. Dr. Jancsó Árpád, aki főleg épített örökségünket képező objektumok építéstörténetét bemutató, köz­érthető hangnemben megírt, szakmailag megalapozott írásaival járul hozzá a bánsági magyar közösség örökségének gya­ra­pításához, Szekernyés Jánoshoz hasonlóan olyan forrásmunkák közlésével, amelyek meggyőződésünk szerint a jövendő hely­történészeinek biztosíthatnak kapaszkodókat. Az idei évkönyvben Jancsó Árpád a temes­vári lóvasút és a 140 éve épített Temesvár-Orsova vasútvonal történetét tárja az Ol­vasók elé. Vitathatatlan Kossuth Lajos által „a legnagyobb magyar”-ként méltatott gróf Széchenyi István tudományosságot serkentő tevékenysége mellett a gazdaságfej­lesztési munkássága. Szűkebb pátriánkban többek között a biztonságos dunai hajózási útvonal és a róla elnevezett út őrzi máig nevét nemcsak a magyar közösség körében. Elődeink az Al-Dunánál méretes kőtáblába vésve örökítették meg gróf Széchenyi István nevét, ám amint az köztudott, a magyar nyelvű tábla a vaskapui erőmű építésekor víz alá került. De – amint Pogány András év­könyvünkben közölt írásából kiderül – nem merült feledésbe Széchenyi István mun­kássága, és a tavaly nyáron a hálás utókor ismét emléktáblát állított tiszteletére. Az avatási ünnepségen vett részt szerzőnk, aki részleteket osztott meg a lugosi hallgatósággal ez ünnepi eseményről. Évtizedes hagyo­mányt betartva Dudás József sportszer­kesz- tőnek köszönhetően a Mindenki Kalendá­riuma helytörténeti évkönyv tág teret biztosít az esztendő jelentős sporteseményeinek és térségünk kiemelkedő sportolóinak bemutatásra. A lugosi bemutatón Dudás József ismertette, hogy rendkívüli esztendőnek né­- zünk elébe, ugyanis Magyarországon nyolc sportágban szerveznek világkupa tornának és hét európai döntőtornára kerül sor, illetve negy­vennél több európai jelentőségű sport­rendezvényt szerveznek. A szerkesztő az európai porondon is jelentős sikereket elért temesvári Kovács testvérek életútjának bemutatásával adózik a válogatott labdarúgók emlékének az idei helytörténeti évkönyvben. A tartalmas találkozó végén a szerzők dedikálták az évkönyvet, majd szintén helyi hagyományt betartva, a kötetlen beszélgetés során jóízűen fogyasztották el a finom hájastésztát amellyel Báti Erzsébet lugosi Olvasónk vendégelte meg a résztvevőket.