A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) október 12-én, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban ünnepélyes keretek között kiosztotta az Ezüstgyopár- és a Mákvirág-díjakat.
Ezüstgyopár-díjjal kétévente jutalmazzák azokat a pedagógusokat, akiknek életpályája példaértékű, munkásságuk, alkotásuk maradandó értéket teremtett. Az elismerést olyan pedagógusok kapják meg, akiknek kiemelkedő tevékenysége a romániai magyar közoktatás megmaradását, fejlesztését, az anyanyelvű kulturális örökség megtartását szolgálta, tevékenységükkel hozzájárultak nemzeti értékeink megmaradásához. A díjazottak között volt, Temes megyét képviselve Lengyel Katalin, a Győrödi Általános Iskola magyar tagozatának tanítója és Paul Éva, a Bartók Béla Elméleti Líceum testnevelő tanára. Mindkét pedagógus szakmai tudásával, számtalan iskolán kívüli program megszervezésével, a diákok iránti feltétlen odaadásával a közösség őszinte elismerését vívta ki. A több évtizedes lelkiismeretes, igényes pedagógusi munka mellett aktív résztvevői a közösségi életnek, sokrétű tevékenységük példaként szolgál a fiatalabb nemzedék számára.
A Mákvirág-díjra a tanulásban kiváló eredményt felmutató, tantárgyverse­nyeken díjazott, kulturális és diákrendezvényekben aktív, példás magaviseletű tanulók pályáznak. Temes megye Mákvirág-díjjal kitüntetett tanulói (a tavalyi tanévben elért eredmények alapján): Floca Larissa-Rusalina, IX. osztály Bronzfokozat, Bartók Béla Elméleti Líceum, Orosz Katalin X. osztály, Bartók Béla Elméleti Líceum – Ezüstfokozat, Gergelyfi Beáta XI.osztály, Bartók Béla Elméleti Líceum – Aranyfokozat, Jakab Orsolya XII.osztály, Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum – Gyémántfokozat.
Gratulálunk a díjazottaknak, és további sok sikert kívánunk!
Tasi Ottilia, RMPSZ megyei elnök

PAUL ÉVA

Nagyszerű érzés arra gondolni, hogy az az értékvilág, tudás, amit egy jó pedagógus munkájával és példájával át tud adni diákjainak – a víz tükrén elindított hullámhoz hasonlóan –, továbbgyűrűzik időben és térben, nem­zedékeken keresztül tovább öröklődik, s megsokszorozódva hat a szűkebb és tágabb világunkra egyaránt. Paul Éva testnevelés szakos kolléganőnk nevét számtalan generáció hordozza szívében. Emberszeretete, szakmája iránti szenvedélye, lendületes tenniakarása, szeretetteljes segítőkészsége, optimizmusa és jókedélye kitörölhetetlen nyomot hagytak minden olyan közösségben, ahol aktív szerepet vállalt. Példaértékű életpályája ösztönző. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy ennek a nagyszerű embernek, kedves kollégámnak a mun­káját méltathatom.
Paul Éva Szatmárnémetiben született 1949. december 21-én. Szülővárosában végezte el iskolai tanulmá­nyait. 1967-ben itt szerzett érettségi diplomát. A sportban és különösképpen a labdajátékokban tehetséges kislányra már VI. osztályos korában felfigyelt testnevelő tanára, és beválasztotta az iskola kézilabda-, majd kosárlabdacsapatába. Ez a sikerélmény meghatározó szerepet töltött be életében, és elindította a sportolói, majd a testnevelés tanári pálya felé. 1972-ben a bukaresti Testnevelési Főiskolán diplomázott. Szatmáron, majd később Temesváron is az A osztályos kosárlabdacsapat játékosa volt.
Testnevelő tanári pályája Temes megyéhez kapcsolódik. 1973-ban, pályakezdőként Végváron tanított, majd 1974-től Temesváron a 2-es Számú Matematika–Fizika Líceumban és a Sportlíceumban. 1980-tól nyugdíjba vonulásáig, közel 30 évig végezte áldásos pedagógusi munkáját a temesvári magyar gimnáziumban, a mai Bartók Béla Elméleti Líceumban, s oltotta diákjaiba az egészséges élet és mozgás szeretetét. Szavait idézve: „A személyiség egészére irányuló nevelésben jelentős részt vállal a testnevelés saját céljaival, feladatrend­szeré- vel. A testnevelés az általános nevelés szerves része; célja a test edzése, az egészség, magatartás, akaraterő, küzdőképesség fejlesztése; bátorság, becsület, tisztelet és pontosság be­- tartása.”
Rendkívüli tehetséggel tudott minden korosztállyal dolgozni. A kicsi elemista és a gimnazista diák is szívesen vett részt az óráin. Természetes harmóniában fonódott össze az emberi méltósága, szakmai tudása és pedagógiai érzéke. Nem volt nagyon szigorú, de hitelessége, következetessége, játékossága és a korosztálynak és helyzetnek megfelelő legjobb módszerek tudatos alkalmazása célra vezettek. Pezsgett körülötte a levegő; tele volt ötletekkel, kezdeményezett, cselekedett, másokat is magával ragadott a példája és lendülete. Iskolai tevékenysége messze túlmutatott a tan­órák keretein. Minőségi munkája nélkülözhetetlen volt a tehetséggondozásban és szabadidős tevékenységek szervezésében iskolánkban és megyei rendezvényeken egyaránt: sportkörök, iskolai és megyei szintű versenyek, sportrendezvények, tornaünnepélyek, tánctanítás, kirándulás-szervezés, táborok kísérték végig a pályáját. Nyugalmazott tanárként is szívesen bekapcsolódott az iskolai életbe. Örömmel szervezett sportfoglalkozásokat a családi sportnapon, táborokban.
Szakmájában állandóan fejlesztette magát, továbbképző tanfolyamokra, tapasztalatcserére járt az országban és külföldön. Szeretetteljes érdeklődéssel fordult az idős korosztály felé is. Az országban elsőként kezdeményezte az intézményekben élő idős személyekkel való foglalkozást, 25 éven át dolgozott önkéntesként a temesvári Adam Müller Guttenbrunn idősek otthonában. Az itt végzett szakmai munka és kutatás eredményeit összegzi az I. fokozati dolgozata is: A mozgás mint örömforrás és hatása a hetven év feletti idős generációra – mozgásformák, gyógytorna. Módszertani felelősként, a vezetőtanács tagjaként aktívan részt vett a Bartók Béla Elméleti Líceum életének igazgatásában. 1998–2004 között az iskola igazgatóhelyettese.
Életének szerves részét képezték a szociális-karitatív jellegű tevékenységek. Kiemelkedő ezen a téren a Máltai Szeretetszolgálat keretén belül, több mint negyed évszázadig végzett sokoldalú munkája: a temesvári szervezetnek alapító tagja és önkéntese 1990-től. 1991 és 1998 között országos ifjúsági vezetői tisztséget töltött be, s megszervezte a líceum diákjaiból a Máltai Ifjúsági csoportot. 2006 és 2017 között a temesvári szervezet alelnöke volt. Többek között jótékonysági rendezvényeket szervezett, az otthon időseivel foglalkozott. 2016-ban, a Máltai Szeretetszolgálat 25. évfordulója alkalmából „a szolgálatban kitűnt tevékenységéért”- érdemrend ezüst fokozatát vehette át. Együttműködött más segélyszervezetekkel is, részt vett a Gyermekmentő Szolgálat és a Caritas Alapítvány számtalan programjában.
Kedves Éva! Köszönjük azt a fáradhatatlan munkát, amit a gyerme­kekért, iskolánkért, magyar közössé­- günkért tettél, hogy az emberiség igazi értékeit képviselve példát mutattál annyi nemzedéknek! „Egy tanár munkája az örökkévalósággal vetekszik, mert sosem tudni, hány generáción keresztül hat, és hány országot jár be a világon.” (H. Adams)
Virginás-Tar Judith

LENGYEL KATALIN

,,A virágot a napfény fejleszti ki,az emberi lelket a szeretet.” Gárdonyi Géza

Lengyel Katalin tanítónő a Temes megyei Győrödön született 1937. április 30-án. Tanulmányait a Temesvári Magyar Vegyes Pedagógiai Iskolában végezte, ahol tanítói oklevelet szerzett.
Pályafutásának első állomása az Arad megyei Majláthfalva, majd néhány év után saját szülőfalujába, Győrödre került. Itt szinte 40 éven keresztül nagylétszámú összevont osztályban tanított (a nagy létszám elle­nére sosem hagyták jóvá az osztály felosztását). Kiváló pedagógiai érzékkel és nagy tudásával viszont azon igyekezett, hogy minden évfolyamon a diákjai hatékonyan tanulhassak és helytálljanak majd a temesvári általános iskolákban. Tanulói mindig sikeresen vettek részt tantárgyver­se- nyeken (amit negyedik osztálytól szerveztek akkoriban), eljutva jó eredményekkel a megyei szintre is. Munkáját szigorúság, következetesség, alaposság jellemezte.
Az osztályközösségek valódi nagy családként épültek fel, ahol igazi privilégium volt negyedikes nagyfiúnak, nagyleánynak lenni, a kisebbeket felkarolni, segíteni. Az egykori osztálytársak közötti jó barátság később is fennmaradt.
Az évek folyamán magyar néptánccsoportot működtetett, melyet mindig helybéli élő zenekar kísért. A néptánccsoport szinte kivétel nélkül dobogós helyet szerzett a különféle iskolai versenyeken, de a falu kulturális életében is folyamatosan jelen volt. Rendkívül színvonalas gyermekelőadásokat tartott, amelyekben helyet kapott a színjátszás, ének, tánc, sport.
Nagy hangsúlyt fektetett a szülői közösségek megerősítésére, ezért nagyon sok iskolán kívüli tevékenységet a szülők bevonásával szervezett meg: közös családi kirándulások, zenés-táncos délutánok, szülői bálok, ugyanakkor példaértékű szülői közmunkával tartotta rendben az osztálytermet, a kultúrotthont, sőt a fa­- vágás-délutánokon is sok apuka vagy nagytata vett részt (az osztálytermet fával fűtötték). Nagysikerű Nemzedékek Találkozóját szervezett, ahol a legidősebb tanítványaitól a legfiatalabbig mindenki részt vett.
Ugyancsak nagy szerepe volt győrödi római katolikus templom felépítésében, amely a falusi magyar kö­- zösség anyagi és fizikai önerejéből épült. Református vallásúként buzdította a szülőket az összefogásra és a kétkezi munkával való segítésre.
Tanítványait szinte a megszületésük pillanatától ismerte. Több tanítványa (köztük magam is) Temesvárról járt ki a győrödi összevont osztályba tanulni, habár a gyárvárosi iskola ugyanakkora távolságra volt. Miért? Mert a szülők tisztelték, szerették és nagyra értékelték tanítói és közösségformáló munkáját. A nagy távolság és a hiányos buszjáratok miatt biciklivel járt iskolába, összeszedte a környék gyermekeit és hosszú biciklisorban utazott velük az iskola felé. Sőt, aki még nem tudott biciklizni, azt a csomagtartóján vitte (engem is egy egész éven keresztül!)
Hagyományszerűen minden évben a Nők Nemzetközi Napján felkereste a diákjaival együtt a faluban élő 80 éves kort betöltő magyar néniket és felköszöntötte verssel, énekkel, virággal.
Tanítványai közül többen választották a pedagógusi pályát, néhányan közülük a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban tanítanak, örök példaképük, Lengyel Katalin tanítónőtől kapott útravalóból merítve a gyermekekre irányuló nemes hivatás betöltésében.
Tisztelettel és hálával egykori tanítványa,
Pál Krisztina tanítónő