Hol van a határ a múlt és a jelen, illetve a képzelet és a valóság között? Néha e­gyet­len bevillanó emlékkép is elég ahhoz, hogy megfe­led­kezzünk az „itt és most”-ról, és tehetetlenül megadjuk magunkat a száguldozó gondolatainknak. De mi van ak­kor, ha olyasvalakivel törté­nik mindez, aki képtelen elbújni a világ elől, hogy csen­des ma­gányában kikecme­reg­jen az egyre súlyosbodó szakmai és magánéleti válságából? Erre a kérdésre kap­hatunk választ a Kilenc cí­mű musicalből, amelyet május 16-án mutatott be először közönség előtt a temesvári Csiky Ger­gely Állami Magyar Színház társulata Kiss Attila fősze­rep­lé­sével.
A darab központi figurája a jobb napokat látott neves olasz filmrendező, Guido Con­tini, akinek az élete a nagy nyilvánosság előtt zajlik, így az sem marad rejtve, hogy már nem találja önmaga kreatív énjét. Az új film­jén dolgozik – a kilencedik nagy dobásra készül –, de már-már kóros ihlet­hiányban szenved, és képtelen egy normális forgatóköny­vet kieszelni, noha szo­rítja a határidő, sőt a produ­cere, Liliane Le Fleur (Tokai Andrea) is megzsarolja az­zal, hogy nem támogatja töb­bé, ha nem áll elő egy konk­rét tervvel. Emellett a nőügyei is kísértik, néha ő sem tudja, mikor van a jelenben és mikor a múltban. Nemegyszer megtörténik vele, hogy miközben az elhanya­golt, de odaadó feleségével, Luisával (Magyari Etelka) beszél, furcsa hangokat hall, és legtöbbször alig tudja azo­no­sítani, ki(k)től is származnak.
A cselekmény előreha­ladtával derül ki, hogy Guido szakmai és magánéleti válsága nem egy-két nap eredménye: a gyökerek egészen a gyerekkoráig nyúlnak vissza, és ha nagyon akarnánk, ak­kor több embert is felelőssé tehetnénk a hanyatlásáért. Például az édesanyját (Szász Enikő) vagy az örömlányt, Saraghinát (Éder Enikő).
A székelyudvarhelyi szü­letésű Györfi Csaba által rendezett zenés-táncos darabot akár úgy is lehetne jellemez­ni, hogy tömény pszichológia bujasággal, erotikával fű­szerezve, ahol a kritikus, Stephanie Necrophorus (Tar Mónika) személyében a gyak­­ran könyörtelen belső kritikus is életre kel, ráadásul a szeretőnek, Carlának (Vaj­da Boróka), illetve a múzsának, Claudiának (Borbély B. Emí­lia), illetve az újságírók hadának is sorsfordító szerep jut.
Ahogy a társulat honlapján is olvasható: „Guido saját szakmai és magánéleti válságát kívánja műalko­tás­sá formálni, azonban minde­közben nem veszi észre, a­hogy szépen lassan elmosó­dik a határ a film, a fantázia és a valóság között”.
A Kilenc egyébként Fe­derico Fellini 8½ című, ön­élet­rajzi elemekkel is tarkí­tott filmjének Broadway-adaptációja. Az eredeti elő­adás 1982-ben egyebek kö­zött megkapta a legjobb musicalnek járó Tony-díjat, 2003-ban pedig újabb Tony-díjat nyert. A darabból 2009-ben amerikai-olasz film­dráma készült, Nine, azaz Kilenc címmel.