Az utóbbi esztendőben a bokrétás rendezvények különleges színfoltját képezi a néptánc és hagyományápolás útján az ősszel elindult óvodás-bokrétások, néha csetlő-boltó, helyenként még bizonytalan, de a siker ígéretét ma­gában hordozó fellépései. Legelőször a Bok­ré­ta tieznötéves jubileumán lépett közönség elé a Szabó Angéla, Szabó Nóra és Boros Bea irányításával működő kis táncosok népes és lelkes csoportja. Később a hagyományőrzés je­gyében disznóvágással összekötött családi nap keretében mutatkoztak be a legkisebbek, ezúttal a farsangi télbúcsúztató mulatság főszereplői voltak a Bokréta nagy családjának a legkisebbjei. A nagyobbak, a Morzsa-Bok­réta ifjú táncosai szintén az út elején járnak, még akkor is, ha egy-két éve kezdték el a „bok­rétázást”. Esetükben már jobban tetten érhető a hagyományápolás iránti elkötelezettség, amíg a legkisebbek jószerével játszanak, ők már egyre inkább néptáncaink gazdag mozgásvilágából a lehető leghitelesebben igyekszenek „meríteni”. A látottakból ítélve, el­mond­ható, hogy hagyományápolás Temesvá­ron elhintett magvaiból a szülők és a helyi magyar közösség örömére hamarosan szárba szökken a gazdag termés. A családias hangu­la­tú, vídám rendezvény a családok ismerkedése mellett jó alkalomnak bizonyult az alakoskodásra is: a kicsik által alakított százlábú méltán nyerte el a közönség tetszését, amit csak a Nagy­bok­rétások „szerepcseréjére” alapozott, rögtönzött tánca múlt felül. A produkció a hajdani falusi farsangok hangulatát kölcsönözte a mulatságnak, a szoknyás fiúk és a pörge kalapot viselő lányok tánca kitűnő alkalmat biztosított a figurázásra, a táncban megnyilvánuló, ilyenkor szokásos, jóindulatú csúfolkodásra is.
A bokrétás farsangi mulatság természetesen tombolázással folytatódott, ennek az volt a különlegessége, hogy a családok által felajánlott tombolatárgyakat nyerhették meg a tom­bolajegyek megvásárlói. Többen vihették haza a HETI ÚJ SZÓ kiadója által felajánlott, értékes hely- és kultúrtörténeti írásokat tartalmazó Mindenki Kalendáriuma évkönyvet is.
Szabó Ferenc tanító, a Bokréta néptánc- és citeracsoportok tevékenységének irányítója kérdésünkre válaszolva ismertette, hogy a legkisebbek bevonása a „bokrétás” tevékenységekbe játékos módon ugyan, de a legnagyobb komolyságú munkát és hatványozott odafigyelést igényel, viszont a kicsik és családjaik, illetve oktatóik sikerélménye is sokkal na­gyobb. “Amint a szülők is láthatták, a kicsik már kezdik néptáncaink sajátos ritmusát érezni, a zene hatására már-már maguktól indulnak el a so­kat gyakorolt mozdulatok, lépések. Meggyő­ző­désünk, hogy mindazok, akik ebben a zsenge korban már kapcsolatba kerülnek a néptánccal, megismerkednek hagyományainkkal, a későbbiek során még ha nem is gyakorolják a mindennapokban, akkor is ennek az értékes közösségi kincsünknek tisztelői és tőlük telhetően ápolói lesznek.”
A jótékonyság jegyében megszervezett idei farsangi mulatság a tánccsoport viseleteinek gyarapítását szolgálta – ismertették a bokrétás farsang szervezői.
Makkai Zoltán