A nagyszabású és számos helybéli részvételével megtartott ünnepség alatt ismét benépesült a, ha csak az Új Szó Kupák mérkőzéseire gondolunk, renge­teg emlékezetes eseménynek helyszínt adó labdarúgó pálya és környéke, tizenöt kisebb-nagyobb bográcsban, üstben készültek a finomabbnál finomabb ínyencségek, az asztalok roskadásig meg­telve a résztvevők által helyi szokás szerint elkészített süteményekkel, tész­ták­kal, sőt a végvári csapat különleges, kimagaslóan finom, a sütemények ka­te­góriában első díjat nyert Dobos-tor­táját is megcsodálhatták/kóstolhatták az ér­dek­lődők. A szervezők által felállított la­ci­konyhák sokféle rostonsültet, a csa­posok hideg sört kínáltak, a szintén helybéliek parázson sütött kürtős kalácsa is osztatlan sikert aratott. A jó hangulatú sörivó versenyen is sokan vettek részt bizonyítván, hogy egy jó hideg sör mindig jól esik a kellemes tavaszi melegben. Ahogy örömmel fogadták a résztvevők a Szikron zenekar változatos zenei kí­ná­latát is.
Kozma István, a főszervező Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület elnöke hetedik alkalommal szervezi meg az osz­tatlan sikernek örvendő rendezvényt. Az elnök megosztja örömét, hogy hagyo­mányt betartva a helybéli csapatok mellett idén sem maradtak el a vajdasági, anyaországi, temesvári és végvári főző­csa­patok sem, hamisítatlan eurorégiós jelleget adva a rendezvénynek. “Idén a csapatok teljes bemutatkozását pontozzuk: a bográcsban megfőzött és a helyi ízvilágot tükröző finomságot, a pálin­ká­jukat, a tészták, sütemények ízét, a tá­la­lást, magyarul, az a csapat, amely díjat nyer, mindenben különleges kell legyen. Emellett számos különdíjat is biztosítunk. Az idei rendezvényünket az egyesület saját forrásból és magánszemélyek hozzájárulásával szerveztük meg, ugyanis a Bethlen Gábor Alapkezelőhöz (BGA) be­nyújtott, nyertes pályázatunkban különféle kellékek és hangtechnika be­szerzésére kaptunk idén támogatást. A BGA tavaly is támogatta rendezvényünket, ak­kor egy rendezvénysátort sikerült besze­rezni. Ezúton is megköszönöm az egye­- sület tag­ságának segítségét és támogató hozzáállását. Remélem, hogy jövőre még na­gyobb Gasztromajálist szervezhetünk, ugyanis akkorra elkészül itt a szomszéd tel­ken az országhatáron átívelő uniós pályázatunk keretében a kerékpáros turizmust népszerűsítő állomás és pihenőhely, infopont, ezzel újabb tereket nyerhetünk a rendezvényünknek. Eme uniós pályá­zatunkat Kása Zsolt és a Szórvány Ala­pít­vány segítségével bonyolítjuk le és az infrastruktúra kiépítése mellett, besze­rez­tünk 19 kerékpárat, amelyeknek segítsé­gé­vel szervezett csoportok bejárhatják egyelőre csak a környéket, illetve majd elkerékpározhatnak a vajdasági oldalra, miután megépül a határátkelő állomás. Bízunk abban, hogy a kerékpáros turizmus által Ótelek jó hírét terjeszthetjük a régióban” – mondta az elnök.
Závoda Ferenc, a Szarvasi Gazdák Egyesületének elnöke elmaradhatatlan az óteleki Gasztromajálisról, és a szarvasi gazdák képviselőivel rendszeresen részt vesz az óteleki rendezvényen, illetve sze­retettel fogadják az óteleki barátokat Szarvason. Elmondása szerint felemelő érzés egy esztendő kihagyást követően ismét Óteleken lenni, és a helybéliek vendégszeretetét élvezni, újabb tervekről egyeztetni. A pár hete lezajlott otthoni parlamenti választások tükrében elisme­rését fejezte ki mindazoknak, az óte­le­kieknek is, akik szavazatukkal támo­gat- ták a határokon átívelő nemzetegyesítés, a magyar családok megerősödését, a béke megőrzését felvállaló és elköte­le­zett nemzeti kormányt munkájának za­var­talan folytatásában.
A jó hangulatú rendezvény vendégei voltak a Szentegyházi Hagyományőrző Huszárcsapat hét­sze­mé­­lyes különítmé­nye, akik Sándor Péter másodkapitány irányításával ér­keztek el­ső alkalommal Ótelekre. A jellegzetes viseletbe öltözött és korabeli fegyverzeti elemekkel felsze­relt huszá­rok másodkapitánya elmondta, hogy Szentegyháza és Szarvas testvér­városok, és jómaguk először Szarvason találkoztak az ótelekiek csapatával, így szarvasi közvetítéssel jutottak el a Béga-parti faluba. Viccesre fogva a szót, Sándor Péter ismertette, hogy ezúttal nem lova­kon, hanem lóerők felhasz­nálá­sával ér­kez­tek a huszárok Ótelekre, de odahaza igencsak hátaslovakon vonul fel a mintegy harminc tagú huszárcsapat a város jeles ünnepein. A másodkapitány elisme­rését fejezte ki a rendezvény szer­ve­zőinek, amiért a kis falu lakosai többszáz embert megmozgató rendezvény szer­ve­zését vállalták fel. A rendezvény folya­mán a huszárok több alkalommal bizo­nyították rátermettségüket és énektudásukat, számos huszár- és bakanóta el­ének­lésével, amit őszinte lelkesedéssel tapsolt meg a közönség. Ábrahám Tibor élelmiszeripari mérnök és állat­egész­­­ség­ügyi szakember volt egyike azok­nak, aki nem tősgyökeres óteleki ugyan, de a hely­­béliekhez hasonló mó­don ragasz­ko­dik a faluhoz. Egy legalább másfélszáz éves óteleki ház felújítása, funkcióinak újragondolása kapcsán ke­rült Ótelekre. Elmondása szerint, a végső cél a baráti társaság számára egy talál­kozóhely kiala­kítása Óteleken, ahol al­kal­manként ki­kap­csolódhatnak azok, akiknek az elfog­laltsága megengedi az óteleki kirándu­lást.
A verseny első díját Biacsi Lászlónak ítélte a zsűri, akinek sikerült a hagyo­mányos magyar és a modern kori konyha ízeit ötvözni.
Az egyik óteleki főzőcsapat, a Szupercsapat vezetője Lőrincz Csaba, aki óteleki módra el­ké­szített sertéspörkölttel hódította el a zsűri elismerését. A csapat asztaláról elmaradhatatlan a lassan óte­leki védjeggyé váló, zsíros kenyér lilahagymával, vagy őrölt paprikával, amely a gyermekkor ízeinek felelevenítésére alkalmas. Az alkalmi szakácsmester elmondja, hogy a bográ­csot rendszeresen veszi elő odahaza is, a barátok, rokonság összejövetelein elő­sze­retettel gyújt alá. Főztjét II. díjjal jutalmazták.
Lőrincz Jenő képviseli az Óteleki Keresztény Gazdakört. Bográcsában sa­ját recept szerint való, maga által termesztett fűszerekkel ízesített, vörös­­bor- ral „megbolondított” gulyás rotyog. A kenyér alapanyaga is a saját búzából őrölt liszt, és a savanyú uborka, meg a bor is saját portáján készült.
Tóth Endre, a helyi Nefelejcs néptánccsoport tagja, de a Gasztromajálison szakácsként vesz részt és szintén óteleki módra „gazdagon” elkészített bográcsossal remél sikert elérni. Azért „gaz­dag” az ínycsiklandó eledel, mert a sertéshús, fűszerek mellett, paradicsomot, paprikát, babot, de még csipetke tésztát is tartalmaz. Segítettek elkészíteni a finomságot a tánccsoport tagjai: Donosa Júlia, Csányi Annamária, Kozma Nóra, Pál Márkó, Mészáros Bence, Csányi Norbert, Kozma Attila meg természetesen az oktatójuk és irá­nyítójuk, Pál Renáta tanárnő. Főztjüket a Biacsi László által felajánlott Nagydíjjal jutalmazta a zsűri. A helyi és általában a méhészeket ezúttal Bálint József újszentesi méhész kép­vi­selte. Bár szereti a mézet, a bográcsba nem méz, hanem sok más, titkosnak minősített adalék került, ami különdíjat hozott a méhész-szakácsnak. Annyit elárult, hogy saját készítésű tarhonyával kínálta a finomságot. Idén a Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesü­let képviseletében Dénes Róbert és Benedek Áron marhapaprikást főzött jókora üstben. Elmondásuk szerint a ha­gyo­mányokhoz kívántak ragaszkodni, amikor a marhahúsra esett választásuk, viszont nem sikerült kölesre sem árpa­ká­sára szert tenni, annak érdekében, hogy igazi középkori magyar étket készít­hessenek, ezért krumplival fogyasztották az ízletes ételféleséget. A „losonczy”-csa­pat a harmadik díjat vihette haza. A nap folyamán az egyesület tagjai különféle foglalkozások keretében biztosítanak betekintést a XVI. századi magyar vég­vári vitézek mindennapjaiba. A Franko Team művésznév alatt, Kohonicz Fe­renc és Klára, illetve Turbók László és Irénke és két leány, Karina és Franciska szorgoskodtak a bogrács körül. Ők eltérve a hagyománytól, néhány körmöt is összefőztek a sertéshússal, ami különleges ízt kölcsönzött a produktumnak, amit a zsűri is különdíjjal jutalmazott. Megkóstoltuk és bizonyítjuk, hogy nem tévedtek az ítészek. Szintén finomat fő­zött ezúttal is a Végvári Sándorok csapa­ta. Ungor Sándor és Zsuzsanna, illetve Kele Sándor és Julianna már sokadszorra vesznek részt az óteleki Gasztromajálison, az évek során az első és má­sodik díjat is sikerült elhódítani, de amint elmondják, a legfontosabb számukra a közösségi együttlét, a találkozás öröme. Ezúttal Bíró Erzsébet is elkísérte a csapatot Ótelekre. A csapat hölgy tagjai, Zsuzsanna és Julianna mesés dobostortát varázsoltak az asztalra, amelyet a zsűri első díjjal jutalmazott. A bográcsban főtt étel mellé végvári házikenyeret kínálnak, amely a Tóth házaspár, Károly és Rozália jóvoltából került az asztalra. A muzslyai Rémusz – a Régi Muzslyai Szokások ápolói – egyesületet képviselve érkeztek Ótelekre Koszó Sándor és Ro­zália, Nagy József és Magdolna, va­lamint Maron Janó. Ők sertéspörköltet készítettek muzslyai módra, amit külön főzött csipetke tésztával és édes-ecetes-fokhagymás uborka salátával kínáltak. Desszertként mákos- és diós tekercset, meggyes kalácsot ajánlottak mindazoknak, akik meglátogatták asztalukat.
Greguss Valéria, a Szabadtüzi Lo­vag­rend Bánáti Kapitányságának egyben a második muzslyai csapat tagja. Mindenki meglepetésére csapata töltöttkáposztát és gombával ízesített gulyást, rá­adásként pedig négyfajta sajtból össze­állított „bundába” beágyazott rostélyos­húst készített, amit főtt rizzsel kínáltak. Desszertként kilenc féle süteményt ké­szí­tettek a finomságok mellé. Valéria asz­szony elmondta, hogy eddig minden óte­leki Gasztromajálison részt vettek, és mindig örömmel jönnek a Béga-parti községbe.

A zsűri tagjai és a szervezők

A Titel községhez tartozó Sajkáslak­ról érkezett Ótelekre Latinkics Magda és csapata eredeti, a legegyszerűbb, hazai krumplipaprikást készített. Elmondása szerint ezt a főztjét azért szereti mindenki, mert nincsen benne semmi extra, semmilyen titkos fűszer nem került a bog­rácsba, hanem a régi megszokott receptet követte.
A szomszédból, Magyarcsernyéről is részt vett egy csapat az óteleki rendez­vé­nyen. Dégi Teréz és a csernyei hagyo­mányápolók hagyományos sertéspör­költet készített. Elmondása szerint minden kelléket pontosan kimért a konyhai mérlegen, így nem érheti meglepetés a vé­gén, hanem az ótelekihez hasonló ízvi­lágot sikerül elérni.
A főzőversenyből nem maradhatott ki a szarvasi gazdák csapata: ők „hazai ser­téspörkölttel” igyekeztek megnyerni a zsű­­rit. Gunda Jánosné, először vett részt a Gasztromajálison, és ezúttal Janecskó Já­nossal együtt készítették el a szarvasi ha­gyományoknak megfelelően a pörköltet.
A fergeteges sikerű jókedvű rendez­vény viseletek bemutatójával és vitézi próbákkal folytatódott.
Makkai Zoltán