08 Oct 2023
Írta admin 
0 Hozzászólás 
2023. október 6-8. között, péntektől vasárnapig Szovátafürdőn, a Teleki Oktatási Központban (Teleki Hotel) tartották a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete őszi szakmai találkozóját és Közgyűlését. Ennek keretében jutalmazták az arra érdemes újságírókat. Temesvárról Graur János, a Heti ÚJ SZÓ alapító főszerkesztője kapta meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének Médiamenedzser-díját. Bartha Csaba, a Temesvári Rádió magyar adásának a szerkesztője méltatta.
LAUDATIO
Graur Jánosnak
2007-ben, szintén egy ilyen MÚRE nívódíj átadón laudálhattam Graur Jánost. Ha jól emlékszem, akkor Szárhegyen voltunk a kastély lovagtermében.
Most újra szívesen teszem, ezúttal viszont médiamenedzserként méltatom.
Ha csak a Temesvári Magyar Házra nézünk, amit két éve vásárolt vissza a bánsági magyarság számára a temesvári Várbástya Egyesület a magyarországi adófizetők pénzéből, megdobban az ember szíve. És ez igzán nagy dolog! Homlokzata most már újra teljes pompájában díszeleg, a belső tereit is alakítják, szépítik, hogy mielőbb birtokba vehessék a temesvári magyarok.
Ebben a házban székelt és székel jelenleg is a Heti ÚJ SZÓ szerkesztősége. Ha ez nem lett volna így, akkor ma valószínű nem ünnepelhetnénk az épület sikeres visszaszerzését. És ebben elévülhetetlen érdemei vannak Graur Jánosnak, aki 1989 óta vezeti a szerkesztőséget és a gazdasági és jogi meghurcoltatások ellenére kitartott amellett, hogy a lap ne költözzön más helyre, legyen egy kapaszkodó, egy magyar intézmény, ami mögé felsorakozhatott a Temes Megyei RMDSZ illetve más civil szervezetek. Ezek ugyanis mind a Magyar Házban működtek azon az emeleten, ahol az ÚJ SZÓ.
Graur János ma médiamenedzseri munkájáért kap nívódijat, aki a rendszerváltás óta cipelte a hátán az egyre apadó szerkesztőség anyagi és személyzeti, illetve politikai terheit.
Graur János 1968 óta dolgozik a Temes megyei magyar lapnál. 1971–1976 között a Szabad Szó lugosi fiókszerkeszőségének munkatársa, 1976–1989 között a Szabad Szó temesvári szerkesztőségének belső munkatáras, mint hírszerkesztő, valamint a művelődési és oktatási rovat szerkesztője.
1989–1994 között a Temesvári ÚJ SZÓ, 1994 óta a Heti ÚJ SZÓ főszerkesztője, főként publicisztikákat, riportokat, portrékat, tárcanovellákat közöl.
Szintén 1994 óta az ÚJ SZÓ társkiadója, a Reflex Kft. igazgatója, amit a közelmúltban adott el a Várbástya Egyesületnek.
Eddig a tények
S akkor mos hadd idézzek a 2007-es laudációmból:
Gerincpróbáló, zimankós időkben nőtt fel és vált emberré Graur János.
Felnőni és embernek maradni volt a legnehezebb akkor, azokban az időkben.
A kétkezi dolgozó előtt, ha ki akart lépni az osztályából két út állott: beállni az akarnokok sorába, vagy tanulni. Graur János ez utóbbit választotta, de nem a könnyebbiket. Mivel nem szakértelmiségi akart lenni, hanem újságíró. De mindenképpen köz-szolgálatot akart vállalni.
Szerencséjére Graur Jánosnak, az igazság nem száműzhető semmilyen Gulágba. Kimondani nehezebb és kockázatosabb, de szerencsére mindig marad egy falatnyi igazság, amely szavakba önthető. Ezt a falatnyi igazságot kereste Graur János, amikor lugosi tudósítói státusát hivatásos újságírói státusra váltotta.
Magyar újságírónak lenni könnyebb is, nehezebb is volt. Könnyebb is volt, mert meg kellett maradni magyarnak, és nehezebb is volt, mert meg kellett maradni magyarnak. Ahogy lehet. Persze, nem mindenki maradt meg magyarnak. De Graur Jánosnak sikerülhetett. Talán kisebb-nagyobb megalkuvásokkal. A tisztességes megalkuvás akkor azt jelentette, hogy ha az igazat nem is lehetett megírni mindig, legalább nem írunk le hazugságot.
Graur Jánosnak mondhatni szerencséje volt, mert megérhette 1989 decemberét. Szerencséje volt akkor azzal is, hogy első demokratikusan megválasztott főszerkesztője lehetett a Temesvári Új Szóra átkeresztelt Szabad Szónak.
És ezzel véget is ért Graur János szerencséje. Mert csak szerencsének nem mondható az, ha valakit szórványban ér a szabadság, és ott szakad rá a felelősség, megőrízni azt, amit sikerült addig a kurzus ellenére. Nem nevezhető szerencsének, ha az állami segély megszűntével, az elszegényedett és elszegényített, sok évtizeden át megfélemlített szórvány-magyarság összekuporgatott garasaiból kell fenntartani egy magyar lapot. Amelyet gazdagabb magyar és nem magyar sajtómágnások szívesen bekebeleztek volna. A napilap hetilappá való átalakítása szükségszerű és elkerülhetetlen volt. Meg kellett válni egy sor újságírótól és nem lehetett a helyükbe elegendő számban újakat toborozni, mert hiába a megszerzett szabadság, megélni az új helyzetben talán még a réginél is élesebb és reménytelenebb kihívás.
Ilyen körülmények között szerkeszteni és kiadni egy magyar lapot, egy egyre fogyó és elöregedő szórvány-közösségnek nem irígylésre-méltó állapot.
Graur János viszont vállalta ezt a kihívást.
Közelgő 85. születésnapjára, ami pár napon belül lesz, kívánok jó egészséget, további jó cikkeket, és megnyugvást. Mai kitüntetéséhez pedig szívből gratulálok!
Szováta, 2023. október 07.
Bartha Csaba
