16 Feb 2022
Írta admin 
0 Hozzászólás 
A magyar kultúra várának ajánljuk e házat, amelyet a legnehezebb időkben a bánsági magyarság áldozatkészsége emel.
Alapkövét csöndben, de annál nagyobb megilletődéssel (1929. év Péter és Pál napján) tettük le. Istennek segítségét és áldását alázattal kérjük.
(Az alapkőbe befalazott okmány szövege)
“…ember: Küzdj, és bízva bízzál!”
A bánsági magyar közösség a következő időszakban is arra kényszerült, hogy a csaknem egy évtizednyi kitartó munkával és áldozatvállalással megteremtett Magyar Ház megtartásáért – magáévá téve Madách Imre Az ember tragédiája című drámájában megfogalmazott biztatást – újabb és újabb akadályokon át, hittel és bizakodással folytassa a küzdelmet. Már az 1930. november végi ünnepélyes házavatás utáni első években a nacionalista hatalom gáncsoskodása és a harmincas évek gazdasági válságának körülményei között kellett érvényt szerezni annak a rendeltetésnek, amit a magyar közösség jogosan elvárt a megteremtett magyar “kultúra várának” örököseitől. A Déli Hírlap 1930. december 17-i számában arról olvashatunk, hogy „… A Magyar Ház Nagytermében vasárnap este sikeres műsoros estet rendeztek. Az estén közreműködött Braun Dezső karnagy vezényletével a Temesvár Dalkör, azonkívül több magánszámmal és egyfelvonásos darabbal a Józsefvárosi magyar műkedvelő gárda. Az előadás után a közönség hajnalig táncolt.”
A korabeli nehézségek érzékeltetésére emlékeztetünk arra, hogy már az indulás éveiben anyagi gondok nehezítették a kulturális szervezeteknek otthont nyújtó ingatlan vezetőinek a munkáját. Egy 1932. július 4-i, a Temes-Torontál Törvényszék által kiadott felszólítás az adóhátralék kifizetésére figyelmeztet. Az állandó anyagi nehézségekre utal a részvénytársaságnak egy, a pénzügyi hivatalhoz eljuttatott átirata is a társaság tőkecsökkentéséről. A pénzügyi gondok mellett a hatóságok barátságtalan viszonyulása szintén nehezítette a nagy reményekkel felavatott Magyar Ház r.t. vezetőségének munkáját abban, hogy minél zavartalanabb feltételeket biztosítson a kulturális szervezetek tevékenységének. 1938. április 4-én a hatóság lezáratta az épület több helyiségét, közöttük Magyar Dalárda helyiségeit és az első emeleti Nagytermet. Erről tanúskodik, hogy a Magyar Ház részvénytársaság vezetősége kihallgatáson jelent meg Marta Alexandru dr., királyi helytartónál és emlékiratban is kérte: “a Magyar Ház ama helyiségeit, amelyet 1938. április 4-én a hatóság lezárt és lepecsételt, tegyék ismét szabaddá, és bocsássák a Magyar Ház részvénytársaság rendelkezésére, ahol pedig mindenkor csakis hatósági engedéllyel rendeztek kizárólag kulturális előadásokat”.
1936 kulturális életének egyik emléke
1936 műkedvelők egy csoportja
A kihallgatáson a Nőegylet kérvényét Oberst Zoltán dr. nyújtotta át, aki előadta: „… a Magyar Nőegylet, helyiségeinek lepecsételése folytán akadályozott a működésben, és kénytelen volt ideiglenesen más helyiséget bérelni…” 1939. július 5-én engedélyezték a Magyar Ház újramegnyitását. Erre vonatkozóan Marta Alexandru az alábbi értesítést küldte a Magyar Ház vezetőségének:
„Elnök Úr! Tisztelettel értesítjük, hogy elrendeltük a Magyar Ház elnevezésű épület helyiségeinek megnyitását, amely helyiségeket általános kormányintézkedések következtében az 1938. év tavaszán bezárták.
Felhívjuk figyelmét arra a kötelezettségre, hogy ezekben a helyiségekben csak kulturális és gazdasági munkát folytassanak, mert ellenkező esetben, a legkisebb eltérésnél utasítást adok a rendőrségnek a helyiségek bezárására…”
Az 1944 előtti és utáni évek sajtójában olvashatunk a korabeli lapokban a Nőegylet által szervezett gyermekelőadásról, Domokos Pál Péter a csángókról és székelyekről tartott előadásáról, a Magyar Párt által szervezett Katalin bálról, a Magyar Leányegylet karácsonyi báljáról és a Magyar Párt Ifjúsági szakosztályának a szilveszteri mulatságáról és álarcosbájáról, a Magyar Nőegylet teadélutánjairól, Jakabffy Elemér történelmi előadásairól, az Arany János Társaság felolvasó üléseiről, a székely csoportok Felhő Klári című népszínmű előadásáról és más, a városban tevékenykedő számos műkedvelő csoport előadásairól. Visszhangos esemény volt a Magyar Népi Szövetség által szervezett Ady Endre emlékünnepség, amelyen Endre Károly költő előadása után korabeli előadóművészek szavaltak, az énekszámokat a világhírű, lugosi származású KURTÁG GYÖRGY zongorán kísérte.
Említést érdemel, hogy 1939-1944 között a folytatódó zaklatások, az Országos Magyar Párt feloszlatása és a háborús körülmények ellenére a Magyar Házban – később 1944 után a Magyar Népi Szövetség égisze alatt is – folytatódott a kulturális tevékenység. A háború legnehezebb napjaiban a Magyar Népközösség hathatós hozzájárulásával karitatív tevékenység színhelye is volt a magyarság kultúrháza, ahol segélyeket gyűjtöttek és osztottak a rászorulóknak.
(Folytatjuk)
