15 Jun 2023
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Kádár György negyedik mandátumában szolgáló alpolgármester, aki Újmosnicán, Temes megye legnagyobb, öt települést magába foglaló, mintegy 18 ezer lakosú községében immár két évtizede szerepel a helyi elöljárók sorában. 2004-ben Temes megye magyarok lakta helységeiben folytatott népszerűségi felmérés eredménye helyezte az addig inkább a mezőgazdasági tevékenységnek hódoló, ipari technikus fiatalembert politikai pályára. Így kezdődött el Újmosnica újdonsült lakosának politikai pályafutása, aki a helyi magyar közösséghez csatlakozva, megkülönböztetés nélkül az egész község érdekeit kitartóan szolgálja, és aki „Domnu Gyuszi vicele”-ként a román többségi lakosok sorában is tiszteletnek örvendő alpolgármester.
Apám „bűne” kísértett
Az újmosnicai magyar közösség bizalma meglepetésként ért, hiszen egy másik bánsági telepes községből érkezve, házasságom révén alig 14 évvel korábban lettem tagja ennek a közösségnek, amelynek politikai-társadalmi képviseletét őszintén szólva vonakodva vállaltam el, ugyanis édesapámat az átkos idején azért menesztették az újszentesi polgármesteri, akkor tanácselnöknek nevezett tisztségéből, mivel jóváhagyta, a katolikus templom építését.
„Csupán”: bánsági és magyar
Kádár György nem dicsekedhet híres országokból származó felmenőkkel, de annál nagyobb büszkeséggel mondja, hogy ősei valamennyien a bánsági tájakon született magyar emberek voltak. Édesapja Gizellafalván, az 1880-ban Babsa és Sziklás községek határain elterülő kincstári birtokon, a Kizdia-patak mentén telepített, többségében német nemzetiségű lakosú kisközségből származik, ott nevelkedett magyar katolikusként. „Trianonig Gizellafalva „házainak száma 289, lakosaié 1482, akik között 400 magyar és 1082 németajkú s róm. kath. vallású. Postája helyben van, vasúti állomása Kiszető.” /Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai/ A második világháború éveiben Lugoson kereskedelmi iskolában szerzett könyvelői képesítést. A kollektivizálás éveiben került Izgárra, abba a másik vegyes lakosságú bánsági kisfaluba, ahol megismerkedett a szintén katolikus vallású Fehér Piroska nevű magyar lánnyal. A Szilasi-dombok alján elterülő falu termelőszövetkezetében dolgozott könyvelőként 1964-ig. Izgár, Vermes, és Jerszeg szomszédságában fekszik. „A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Boksánbányai járásához tartozott. 1910-ben 1257 lakosából 398 magyar, 29 német, 818 román volt. Ebből 397 római katolikus, 822 görögkatolikus, 22 református.” /Borovszky/
Kádár György szülei a vegyes lakosságú gizellai illetve izgári szülőfaluban örökölt toleráns magatartásukat is magukkal hozták, amikor 1964-ben Izgárról Újszentesre költöztek. Az egymás elfogadásának, a kölcsönös tiszteletnek és megértésnek szellemét, mint bánsági jellegzetességet az 1966-ban született fiuk, Kádár György természetszerűen örökölte, akárcsak a gazdálkodás iránti vonzalmat.
Kisiskolás koromban édesapám az újszentesi termelőszövetkezet könyvelőségében dolgozott, így magam is sok időt töltöttem a gazdaságban, de a háztáji munkában, az állatok körül is szívesen szorgoskodtam. Úgy terveztem, hogy agrármérnök vagy állatorvos leszek, ám a helyi, akkor még magyar tannyelvű általános iskola elvégzése után a temesvári Electromotor Szaklíceum magyar tagozatán folytattam tanulmányaimat. Érettségi után az Electromotor Vállalatban, majd a rendszerváltás után nyolc évig a Helikon nyomdában dolgoztam technikusként.
Házasságkötés a forradalom aurája alatt
Az 1990-es a marosvásárhelyi fekete-márciusi események előtt, amikor még fennen ragyogott a temesvári forradalom aurája az újszentesi katolikus vallású Kádár György oltár elé vezette a református felekezetű, újmosnicai, Laki Valériát. Frigyükre a belvárosi református templomban, az akkor még egyöntetűen dicsőített forradalom hőse, Tőkés László lelkipásztor, az újszentesi római katolikus templomban pedig Páter János adta áldását.
Így lettem 1990-től újmosnicai lakos. Megszerettem ezt az akkor még alig több mint 3000 lakosú református telepes községet, amely lakosainak szokásaiban alig különbözött a szülőfalum lakóinak mentalitásától. Mondom is Mikes Kelemennel, hogy úgy megszerettem Újmosnicát, hogy nem feledhetem imádott szülőfalumat, Újszentest. Házasságom révén, az otthonról hozott mezőgazdasági munka iránti érdeklődésem Újmosnicán a gazdálkodó Laki családban – úgy is mondhatnám – jó talajra talált. A rendszerváltás után apósomékkal, a hajdani gazdaságuk alapjain, a visszakapott mintegy húsz hektár szántóföldön nagy reményekkel és lendülettel fogtunk neki a gazdálkodásnak. Szerszámokat, gépeket, traktort vásároltunk, és a saját földünk megmunkálása mellett szolgáltatásokra is vállalkoztunk. Házasságommal szüleim két különböző földrajzi területről hozott bánságiságom öröksége kiegészült egy harmadik bánsági magyar településsel apósom nagybodófalvi származása révén, aki – miután az édesapja elesett az első világháborúban – az édesanyjával, gyermekként, érkezett Újmosnicára. Családunkban az egyedüli újmosnicai telepes leszármazott az anyósom, Lakiné Nádházi Piroska.
A metamorfózis évei
Kádár György a rendszerváltás zavaros évei után került Újmosnicára, amikor a gazdák fél évszázad alatt lerombolt gazdaságuk visszaépítéséről álmodoztak. Ez keveseknek sikerül, hiszen az elkobzott gazdaságok örökösei már más területeken keresték a megélhetőséget, hiszen a föld szeretete már inkább a gyűlölet, valamilyen megvetni való foglalkozás érzését keltette bennük. Ezért nem volt sikere a háború előtti szövetkezeti formák megalakítására tett kísérleteknek. Ugyanakkor a község szinte országosan ritkaság számba menő fejlődése, a telkesített szántóföldek, a mezőgazdaság hátrányára szabott új irányt a község fejlődésének, és nyújtott lakóinak új jövedelmi forrást.
A közélet sodrásában
2004-ben történt, hogy a választásra készülő Temes megyei RMDSZ kampányt indított a magyar közösség képviseletére alkalmas személyek felkutatására. Sokak mellett, engem is feltettek a közvélemény elé terjesztett listára. Ennek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget. A meglepetés a szülőfalumban, Újszentesen ért, ahol éppen egy születésnapi ünnepségen tartózkodtam. Apósom hozta a hírt, hogy a rádióban ismertették a felmérés eredményét, miszerint a népszerűségi listán az első helyre kerültem. Az akkor már RMDSZ-es politikusként is aktívan tevékenykedő Szász Enikő színművésznő rábeszélésére azután 2004-ben elvállaltam a tanácsosi jelölést. 2008-ig magyarként egyedül voltam az újmosnicai tanácsban. A 2008-as helyhatósági választáson listavezetőként kerültem be az újmosnicai tanácsba, amelyben akkor, a községhez tartozó Magyarmedves jelöltjével, Szőlősi Józseffel együtt az RMDSZ színeiben ketten lettünk képviselők. Jómagam akkor polgármesterjelöltként indultam, és Újmosnica helységben a legtöbb szavazatot kaptam, de az egész község szintjén is a megtisztelő negyedik helyen jegyeztek. Mellesleg az általam elért szavazatok döntötték el, hogy Ioan Sorincău, Újmosnicán megtelepedett temesvári mérnök lett a község polgármestere, aki mellett 2016-ig, két mandátumon keresztül voltam alpolgármester. Együtt terveztük, álmodtuk meg annak a községnek a jövőjét, amely talán akkor a Temesvár vonzáskörében lévő települések közül a legreménytelenebb állapotban volt. Az elmúlt időszakban – a mindenkori önkormányzat tagjaival karöltve – sikerült a kevésbé jelentős, kis lélekszámú községet olyan vonzó helységgé tenni, amelynek lakóinak száma ez idő alatt mintegy hatszorosára növekedett, nagy részük pedig ma már városi szintű életkörülményeknek örvendhet.
Lokálpatriotizmus – etnikumközi békességben
A lakosság számának növekedésével együtt járó etnikai népességi arányváltozás ellenére, a bánsági lokálpatrióta attitűddel megáldott magyar Kádár György, nem veszített népszerűségéből sem az őslakos telepes magyarok leszármazottainak, sem az elmúlt két évtized alatt Újmosnicát otthonukká választott román nemzetiségű polgárok sorában. Persze, ehhez némi szerencse is hozzájárult, hiszen Ioan Sorincău, illetve a jelenlegi Florin Octavian Bucur polgármestereknek a magyar közösség iránti pozitív magatartása, mind pedig a Gazda Melinda és Gazda István lelkész-házaspárral való kiváló együttműködés, amely együttesen olyan légkört teremtett, hogy a 3-4 ezerről közel 20 ezer lélekszámúra duzzadt község valamennyi lakója békében, egymás iránti tiszteletben élhet, és ami a kisebbségbe került nemzetiség számára külön fontos: Újmosnicán a magyar közösség kisebb mértékben érzi veszélyeztetve a magmaradását. Pedig voltak itt is villongások, főleg a rendszerváltás előtti nacionál-kommunista uszítások idején, amikor a hősök emlékoszlopán lévő turulmadarat a felhergelt román fiatalok összetörték. A néhai Arató István kezdeményezé- sének köszönhetően, az itteni magyarság létének szimbolikus emléke ma eredeti formájában állhat a mellesleg három felekezet templomának előterében lévő parkban.
A Bánság, arányaiban csökkenő nemzetiségével, még mindig sok nemzetiségű vidéke az országnak. Nem titkolom, hogy magyarságom mellett, bánsági létemre vagyok a legbüszkébb. Soha még csak fel sem merült bennem, hogy nemzeti vagy vallási hovatartozása alapján ítéljem meg az embereket. Lehet, hogy ennek is tulajdonítható, hogy a legutóbbi helyhatósági választáson – olyan körülmények között, amikor községünkben, a szinte mértéktelen népességi növekedés miatt, a magyar közösség, amelynek színeiben került sor a választási megmérettetésemre csökkent – az önkormányzati testület, az esélyes párt jelöltje helyett, számomra szavazott bizalmat az alpolgármesteri tisztség betöltésre.
Kádár György családjával
Még egyszer nem vállalnám!
Kádár György kijelentését cáfoló elégtétellel sorolja Újmosnica fejlődésének két évtizedes lépcsőfokait: a 6.800 hektáron fekvő öt község nulláról indult közművesítését – ivóvíz, szennyvíz-csatorna, földgáz, villanyhálózat, töménytelen útépítés, amelynek hosszán Bukarestig el lehetne jutni, és amelynek keretében az újmosnicai település valamennyi utcáján aszfalton közlekednek. A mobilitás tekintetében – egyedülállóan a megyében –, öt és egy épülőben lévő út vezet ki a községből, amelyekből ötön áthalad az épülő temesvári déli körgyűrű, korszerű négysávos-, gyalogos- és kerékpáros út köti össze Újmosnicát a várossal, kijáratok az ország belseje és Európa felé vezető autópályára, a Szerbia irányába tervezett autópálya, a városi szintű kereskedelmi hálózat, és nem utolsósorban említi, hogy a rendszerváltás után egyedül Újmosnicán épült, a meglévő református, ortodox és az új felekezetek istenházai mellett, római katolikus templom. Nem kevésbé büszke arra, hogy bár csak támogatóként, hozzájárulhatott ahhoz, hogy a református egyház és a köréje felzárkózott egész magyar közösség, önerőből úgynevezett Magyar Házat létesített magának, felújították az újmosnicai református és a magyarmedvesi római katolikus templomot.
Mindezekért beszélgetésünk során is háláját fejezte ki az átalakulások okozta bosszúságokat megértő lakosság tagjainak, és köszönetét családjának is a megértésért, elsősorban feleségének, akinek türelme mellett mosnicaivá válását is köszönheti, akárcsak közös büszkeségüket, gyermeküket, az immár ügyvéddé cseperedett Orsolya Izabella kislányukat.
