• Főoldal
  • Közélet
  • Helyszín
  • Gazdaság
  • Helytörténet
  • Hitvilág
  • Művelődés
  • Oktatás – Ifjúság
  • Sport
  • Régió
    • Régió – Krassó-Szörény megye
    • Régió – Hunyad megye
    • Régió – Arad megye
  • Jelek és jelzések

Regionális közéleti hetilap

Fontos hírek

A TEMESVÁRI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HÍREI

Farkas-Ráduly Melánia – SPORTHÍREK

COVID - 19: Nőtt a fertőzöttek száma

Bálint György baráti köre

Ujj János – ARADI KRÓNIKA

HUNYAD MEGYEI HÍREK

Jeles elődeink – BODOR PÁL


Graur János – Egy jellegzetesen bánsági család sarja


 02 May 2019   Írta admin  0 Hozzászólás


Dr. Földváry Attila

A gyermekkori „csibészkedések” gyárvárosi korszakától vezetett el Földváry Attila viszonylag zökke­nőmen­tes életútja az építőmérnöki majd egyetemi tanári, tan­székvezetői rangig. Ha életében elő is fordultak kisebb-nagyobb buktatók, mindig céltudatosan haladt pályája kiteljesedése felé. Talán szerencsének is mondható, hogy 45 évi tanügyi tevékenység után, még nyugdíjas korára sem a visszavonulás, a mellőzöttség jutott számára osz­tályrészül, egy csodálatos temesvári építészeti alkotás, egy Makovecz-féle álom valóraváltásában, pályafutását megkoronázó és beteljesítő tevékenységben vehet részt.

Vadászerdei „gyökerek”
Az újszentesi temetőben megtalálható, a Földváry család által ma is gondosan ápolt egyik felmenőjük, Berényi Mária sírja, aki az 1893. évi szentesi telepesek közül, mint a Szentesről idetelepült Berényi Ferenc és Vörös Mária 1873-ban született leánya, az akkor Vadászerdőnek nevezett új telepes község első halottja volt.
Dédnagyanyám mindössze 21 évet élt, 1894-ben, szülésben vesztette életét. Az így félárván világra jött fiú, Lakos Sándor és majdani felesége, Mátéffy Eszter lettek az én nagyszüleim. Nekik két leánygyermekük született, 1922-ben Irén, az édesanyám, Földváry Lajosné, aki négy éve hunyt el és Száviciné Lakos Margit, a nagynéném, aki 87 évesen él Temesváron.

A Bánság másik szögletéből érkezteka Földváry nagyszülők
A Dentán született id. Földváry Lajos Nagybecskereken, Versecen jegyzősködött, amikor megismerte a Varadiáról származó lugosi jegy­ző kollégája, Viktor Alexandrescu Leona nevű leányát. Házasságukból két fiú született, Imre Lajos és Győző. A Földváry testvérek közül Imre Lajos – dr. Földváry Attila későbbi édesapja – Lugosról Temes­vár­ra került gimnáziumba, de vé­- gül is szakmát tanult egy erzsébetvárosi rámagyárban. Amikor felszabadult, rámakészítő műhelyt és -üzletet nyitott, amely a második világháborúig igen sikeresen működött. Tőle vásárolták a kor híres festői a rámákat, egyesek festmé­nyeket ajánlottak cserébe, de a há­zasság előtt álló fiatal üzletem­ber- nek akkor inkább pénzre volt szüksége. A több nyelvet beszélő, francia műveltségű, szigorú Leona mama hatása alól kiszabadult fiú Temesváron bekapcsolódott a magyar cserkészetbe, ahol parancsnok is lett. Itt ismerte meg Lakos Irént, az alig 18 éves fiatal cserkészlányt, aki a felesége lett.
Földváry nagyszüleimmel, hűvö­sebb volt a kapcsolatunk, valószínűleg az erősen román érzelmű Leona nagyanyám miatt, aki kevésbé örvendett annak, hogy Lajos fia magyar lányt választott feleségnek. Noha a családban ők sem románul, hanem in­kább németül vagy magyarul beszéltek, mellesleg édesapám is négy nyelvet beszélt kiválóan. A románságára büszke Leona nagyanyám tehát nem volt elragadtatva Lakos Irén menyével, aki a bánsági nemzetiségek másik, etnikailag erősen elkötelezett közösségében nevelkedett, és szívta magába a zárdai nevelés és a cserkészet légkörének magyar nemzettudatot árasztó levegőjét.

A cserkészleány
1996-ban szerencsém volt megismerni Földváry Lajos édesanyját, akit Margit húgával együtt magammal vihettem tanúnak a Magyar Ház ügyében folytatott per tár­gyalásaira. Az akkor 74 éves Irén néni, emlékeit felidézve beszélt a temesvári cserkészetről és a Magyar Házhoz kapcsolódó emlékeiről.
“A húszas évek végén Temesváron a magyar cserkészek, Dadányi György parancsnoksága alatt lelkesen kapcsolódtak be a Magyar Ház építésére kezdeményezett téglajegy árusításba. Még vidékre is elmentünk téglajegyet vásárló támogatókat keresni. Amikor a ház felépült, alagsorában mi is otthont kaptunk. Élénken él emlékezetemben a Magyar Ház szá­mos felejthetetlen rendezvénye: 1937. július 21-én Dominich László Ady Endre magyarságáról, Dadányi György pedig paraguay-i élményei­ről tartott előadást. Itt adták elő nagy sikerrel a zsidó műkedvelők a Gésák című színművet. Felejthetetlen a tánciskola tevékenysége is, a Valkay Károly tánctanárunk és Joszt Géza ze­- nekarának közreműködésével megteremtett megannyi kulturált szórakozási lehetőség.”

A katonaszökevény édesapa
Földváry Attila szüleinek házassága szinte egybeesett a második világháború kitörésével. 1941-ben, az első gyermekük, Attila megszületésének még itthon örülhetett a fiatal édesapa, de nem sokkal később már egy Bákó melletti büntetőosztagba sorozták be, nem vitték munkaszolgálatra, mint legtöbb ma­- gyart.
Édesapám a seregben egy temesvári orvos ismerősétől megtudta, hogy az osztagukat oroszországi tűzvonalba irányítják. Rendkívül kockázatos lépésre vállalkozva, az indulás előtti éjszaka négy temesvári társával megszöktek a táborból. Bákótól heteken keresztül gyalogosan bujdostak Temesvárig, de katonaszökevényként itthon sem maradhatott sokáig, 24 óra alatt el kellett tűnjön. Édesanyámmal együtt Szerbiába menekültek, Kiszsámon Leona nagyanyánk egyik ismerősénél kaptak szállást. A nagybátyám édesapám Győző nevű testvére, aki a közeli Versecen lakott támogatta őket, az ottani kórházban született meg 1944-ben Lajos öcsém. A verseci rokonok marasztalták őket, hogy maradjanak végleg ott, de édesanyámnak a Lakos szüleihez és Temesvárhoz olyan erős volt a kötődése, hogy a háború befejeződése után hazajöttek. A Gyárvárosban, a Stefan cel Mare utcában laktunk, szemben a Gubán gyárral, de az, hogy édes­apám katonaszökevény volt, mindvé­gig titokszó maradt a családban.

A Földváry fiúk gyermekkori élményei
Földváry Attilának, és testvérének, Földváry Lajosnak legszebb gyermekkori emlékei a Gyárvároshoz és főleg az anyai nagyszülőknek a vízművek, Medvesi úti szol­- gálati házához kötődnek.
Szépemlékű élmények maradtak meg a negyvenes-ötvenes évek, számunkra gondtalan időszakából. Nya­raink nagyrészét nagyszüleinknél, a Medvesi úti vízművek mellett töltöttünk. Hatalmas kertjük volt, a víz­mű­vek körül gyönyörű jegenyesor állt, ta­lán egy-kettő még ma is megvan kö­zülük. Mindig öröm volt, ha ott lehettünk Lakos Sándor nagyapa mellett, akinek a főnöke az a Stan Vidrighin mérnök volt, akiről köztudott, hogy az impériumváltás után Temesvár első román polgármestere lett. Nagyapa 40 éven keresztül irányította azokat a vízügyi munkálatokat, amelyek biztosították a temesvári lakosság ivóvíz-ellátását. Lajos öcsémmel, ha csak te­hettük, mindig végignéztük a mint­egy 30 méteres mélységű kutakból szi­vattyúzott erős vastartalmú víz tisztítását, a kokszrétegen átszűrt víz de­rítésének látványos folyamatát, ami­- nek eredményeként vastalanított, kristálytiszta víz került a hálózatba, illetve a temesvári lakosok poharába. Mellesleg, ez a ma is működő víztisz­tító rendszer biztosítja Temesvár egyes lakónegyedei, és immár Újmosnica község számára is a legjobb minőségű ivóvizet. Ebben a szolgálati házban született édesanyám és a húga – számukra, amikor iskolások lettek, Stan Vudrighin mérnöknek köszönhetően a vállalat – a mai iskolabuszok rendeltetéséhez hasonlóan – szekeret biztosított az utazáshoz a mintegy 8 kilométer távolságra lévő gyárvárosi zárdáig. A vízművek körüli élmé­nye­ink kiegészültek azokkal az első világháborús történetekkel, amelyekről nagyapa előszeretettel mesélt nekünk. Szájtátva hallgattuk újra és újra, hogyan menekült meg a szeretett nagytatánk, csodával határos módon a ha­láltól a szerbiai fronton, amikor egy bombatámadás alkalmával a mel­lette lévő bajtársa életét vesztette, miközben ő sértetlenül került ki a lebombázott épület romjai alól.

A Melbournebe utazó román evezős leányválogatott edzője nem szállhatott fel a repülőgépre
Lajos öcsém már gyermekkorunkban sportosabb alkat volt: míg én raj­zolgattam, ő inkább a labdát kergette, majd pedig, mikor engem a festészet varázsa kerített hatalmába, s már kis elemista koromban kifestettem az ol­vasókönyvben az összes képet, ő inkább az evezőlapátokat forgatta a Béga vizében. Nem véletlen, hogy később én az építőmérnöki pályát választottam, ő pedig testnevelési tanár lett a Temesvári Műszaki Egyetemen. Hosszú éveken át volt az országos evezős válogatott edzője. Sajnos öcsém pályafutását derékba törte az a történet, amikor 1960-ban Bukarestben, az akkori éber karhatalom nem engedte felszállni a román csapat Földváry nevet viselő magyar edzőjét a repülőgépre, hogy elkísérje az általa felkészített román evezős leányválogatottat a melbourne-i Olimpiai Játékokra. Ez érthetően nagyon elke­- serítette, kiábrándultságával magyarázható, hogy kivándorolt Német­országba, ahol – Freiburgban – ma is él.

Ez a gyerek soha nem fog megtanulni románul

Így ag­go­­dal­mas­­kodtak 1948-ban a szüleim és fő­leg a Lakos nagy­anyám, aki valóban so­ha nem ta­nult meg ro­- ­mánul. Mi­­- után el­vé­gez­tem az el­ső osztályt az erzsébetvárosi ma­gyar tannyelvű I-IV. osztályos álta­lános iskolában. Kivettek hát a ked­- ves Ibolyka néni, Lázárné Szabó Ibolya tanítónő osztályából, és második osztályba beírattak a gyár­vá­rosi 7-es számú román tannyelvű is­- kolába. Gyötrelmes időszak követ­ke­zett számomra, hiányzott a kedves tanító néni, hiányoztak a magyar osz­tálytársaim, de lassan beletörődtem az új helyzetembe. A hét elemi után az 5-ös számú szintén gyárvárosi román tannyelvű líceumban folytattam kö­zép­iskolai tanulmányaimat és ugyan­itt érettségiztem, majd 1959-1961 kö­- zött építőipari technikumban szerez­tem képesítést. Mivel szüleim is to­vábbtanulásra biztattak, felvételiztem a Temesvári Műegyetemre, ahol 1967-ben építőmérnöki oklevelet sze­reztem. Építőmérnökként az országos vasúti vállalat temesvári építő rész­legén dolgoztam, mint kivitelező mér­nök. 1971-ben versenyvizsgával fel- ­vettek tanársegédnek a Műegyetem építőmérnöki karára, ahol 1986-ban megvédtem a doktori disszertációmat.
Közben persze voltam katona is. 1969-ben feleségül vettem Salamon Julianna kolléganőmet. A polgári esküvőnket 1971. február 20-án, mivel én ragaszkodtam a református vallásomhoz, a katolikus felekezetű meny­asszonyommal Kolozsváron a Farkas utcai református templomban szentesítettük. Két gyermekünk született, 1975-ben Hanna Kinga leányunk, aki közgazdász, illetve 1979-ben András Péter, a fiunk, aki elektrotechnikai-távközlési mér­nö­ki oklevéllel jelenleg sikeres ingatlanközvetítői vállalkozást működtet.

„Sapa”
Földváry Attila, a nagytatává lett édesapa (éde/sapa), ahogy gyermekei kedvesen elkeresztelték, legboldogabb óráit a hasonlóképpen elkeresztelt (éde/sanya), „Sanya” feleségével együtt három unokájuk körében tölti. Jóllehet hivatalosan 2006-ban nyugdíjba vonult, ám nem sokkal előtte még a Temesvári Műszaki Egyetemen alapító tagja volt a Betonépítmények tanszéké­nek, illetve 1993-2000 között a Ma­na­gement karnak, ösztöndíjasa­ként tanulmányúton járt Németor­szágban, Angliában, Ausztriában, doktori tevékenysége többek között építkezési munkaszervezésre, álta­lános managementre, építkezési diagnózisra is kiterjedt.

Végszó helyett a beteljesülésről
Dr. Földváry Attila építőmér­nök, amint a bevezetőben utaltunk rá, 45 évi tanügyi tevékenység után ma aktív részese annak csodálatos temesvári építészeti alkotásnak, amely a Makovecz Imre legendás építésznek, egy negyedszázaddal ezelőtti Makovecz-féle álomnak, kar­nyújtási közelségbe került valóraválásában körvonalazódik, és amely kiváló helyi és magyarországi szakember-csapatnak a kitartó közös munkája keretében a saját fél évszázados pályafutását is megkoronázza. Mindez kárpótló elégtételként szolgálhat, hogy életé­nek sodrása kevés időt engedett szá­mára, a gyermekkorában jelentkező képzőművészeti tehetségének kibontakozásához, de a táj­- képfestészet, a fáradalmas munká­ja mellett, ma is a kikapcsolódást és feltöltődést jelenti számára.


    Oszd meg


  • Recent Posts

    • A TEMESVÁRI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HÍREI
    • Farkas-Ráduly Melánia – SPORTHÍREK
    • COVID – 19: Nőtt a fertőzöttek száma
    • Bálint György baráti köre
    • Ujj János – ARADI KRÓNIKA
  • HIRDESSEN ITT!

    Hirdetését a HETI ÚJ SZÓ nyomtatott oldalain négy (Temes, Arad, Hunyad és Krassó-Szörény) megyében valamint online változatban olvassák.

    További információval a hetiujszo@yahoo.com illetve a 0723-567370 (Makkai Zoltán) vagy a 0723-567371 (Graur János) telefonszámokon szolgálunk.
  • Archives

    • August 2022
    • July 2022
    • June 2022
    • May 2022
    • April 2022
    • March 2022
    • February 2022
    • January 2022
    • December 2021
    • November 2021
    • October 2021
    • September 2021
    • August 2021
    • July 2021
    • June 2021
    • May 2021
    • April 2021
    • March 2021
    • February 2021
    • January 2021
    • December 2020
    • November 2020
    • October 2020
    • September 2020
    • August 2020
    • July 2020
    • June 2020
    • May 2020
    • April 2020
    • March 2020
    • February 2020
    • January 2020
    • December 2019
    • November 2019
    • October 2019
    • September 2019
    • August 2019
    • July 2019
    • June 2019
    • May 2019
    • April 2019
    • March 2019
    • February 2019
    • January 2019
    • December 2018
    • November 2018
    • October 2018
    • September 2018
    • August 2018
    • July 2018
    • June 2018
    • May 2018
    • April 2018
    • March 2018
    • February 2018
    • January 2018
    • December 2017
    • November 2017
    • October 2017
    • September 2017
    • August 2017
    • July 2017
    • June 2017
    • May 2017
    • April 2017
    • March 2017
    • February 2017
    • January 2017
    • December 2016
    • November 2016
    • October 2016
    • September 2016
    • August 2016
    • July 2016
    • June 2016
    • May 2016
    • April 2016
    • March 2016
    • February 2016
    • January 2016
    • December 2015
    • November 2015
    • October 2015
    • September 2015
    • August 2015
    • July 2015
    • June 2015
    • May 2015
    • April 2015
    • March 2015
    • February 2015
    • January 2015
    • December 2014
    • November 2014
    • October 2014
    • September 2014
    • August 2014
    • July 2014
    • June 2014
    • May 2014
    • April 2014
    • March 2014
    • February 2014
    • January 2014
    • December 2013
    • November 2013
    • October 2013
    • September 2013
    • August 2013
  • Recent Comments

    • Find us on Facebook

    • Curs Valutar

      10 August 2022
      EUR
      4.9132 RON
      HUF
      1.2315 RON
      USD
      4.8027 RON
      XAU
      277.1595 RON
      Curs oferit de Banca Națională a României
    • Időjárás



    • Szerkesztőség: GRAUR JÁNOS, alapító főszerkesztő, MAKKAI ZOLTÁN, főszerkesztő, Bodó Barna, főmunkatárs, Lázár Ildikó és Nemes Gabriella tördelőszerkesztők.
      Munkatársak: Sipos Enikő (otthonunk), Farkas-Ráduly Melánia (sport) Szekernyés János (helytörténet), Eszteró István (irodalom), dr. Matekovits György (egészségügy), Kiss Károly (mezőgazdaság), Csatlós János (keresztrejtvény), Ujj János (Arad), dr. Hauer Erich (Hunyad megye), Kun László (Krassó-Szörény), Dudás József (örökös munkatárs).
      Kiadó: VÁRBÁSTYA EGYESÜLET
      Kiadó tanács: Gazda István, Kása Zsolt, Tamás Péter


    Szerzői jog 2013 - Heti Új Szó