Végváron a hagyományok jegyében

A Végváron szervezett évszázados hagyományra visszatekintő gazda­napok legújabb rendezvénye is arról tanúskodott, hogy a szervezők, a Bánsá­gi Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete és az RMDSZ Temes megyei szer­vezete, a helyi gazdakörrel karöltve céltudatosan, a bánsági gazdák szá­mára tanulságos találkozó szervezésére törekedett. A magángazdálkodók és a szövetkezetekbe tömörülő gazdák szép számban vettek részt a korszerű me­zőgépek és a sikeres példával járó helyi vállalkozók gazdaságainak bemu­ta­tóján. A töretlenül fejlődő Székely Szilárd tehenészeti farmja, Tóth Károly mangalica sertéstenyészete és Kiss Zsolt nemzetközileg is elismert dísz­ba­romfijainak a megtekintése nemcsak élmény, de számos ötlet kiindulópontja is lehet a résztvevő gazdálkodók számára.

Vendégfogadás végvári módra

A járvány ellenére a megye szinte valamennyi, magyarok által is lakott településről érkeztek gazdák a Végváron szervezett Gazdanapra

Szabó László, a helyi gazdakör elnöke némi büszkeséggel beszél arról, hogy Végváron a gazdatalálkozóknak sok évtizedre visszatekintő hagyománya van, hiszen a korabeli sajtó által is meg­örökített számos visszhangos találkozó színhelye volt községük már a két vi­lágháború között is, amelyeken a Bánság akkori legsikeresebb gazdái vettek részt.
A felmenőink által szervezett hasz­nos gazdanapoknak példáját folytatva ma is fontosnak tartjuk a más települé­seken gazdálkodó társainkkal való ta­lálkozásokat, a tapasztalataink megosz­tását gazdatársainkkal. Végváron a szán­tóföldek visszaszolgáltatását köve­tő­en, a 2000-es évek elején többszöri ne­kifutás után megalakult a ma egyre si­keresebben működő gazdakörünk. Rá­jöttünk, hogy közösen jóval előnyö­seb­ben jutunk hozzá fontos alapanyagok­hoz, gépekhez, vetőmaghoz vagy műtrágyához. A földek csoportosításával mintegy hét-nyolc nagyobb és valamivel kevesebb kisebb gazdaság működik a körünkben, de nagyságuktól függetlenül valamennyien együttmű­kö­dünk. A na­gyobb gazdaságok erőgépeik­kel besegítenek a kisebb gazdaságok gaz­­dáinak a talajművelésben, mert a vég­­vári, köztudottan nehezen művelhető földet célszerűbb a 150-es traktorokkal szántani, a kisebb 45-ös és 65-ös gépek­kel – amilyenekkel a kevesebb szántóföldes gazdák rendelkeznek – például Korsós Ottó, akinek 20 hektár szántó­földje van, de növendék bikatenyésztéssel is foglalkozik, a 65-ös traktorával végzi a szántáson kívüli munkálatokat. A gazdasági tevékenység mellett, a gazdakör tagjaival közösen jótékonysági ren­dezvényeket is szervezünk, évente két­szer kolbászgyúró versenyt, amelynek bevételéből támogatjuk a rászoruló gyer­mekeket.
A község legendás vendégszeretetét igazoló mangalicafelvágott-uzsonnázás után a megye településeiből érkezett gazdálkodóknak Csősz János, az BMGVE elnöke a gépállomáson mutat­ta be a kiállított korszerű mezőgépeket, külön ismertetve a felhasználási lehető­ségeiket, tekintettel a nagyobb, illetve a kisebb gazdaságokra.
Az itt látott gépek és ezekhez hasonlóak dolgoznak ezekben a napokban a földeken, ahol már megkezdődött a nap­raforgó aratása és előkészületben van a kukorica betakarítása, miközben folyik a talajelőkészítés az őszi vetés számára. Mindenki tudja, hogy ma már a földeken nem a szántás a legfontosabb őszi mun­kálat, ugyanis a korszerű technológia szerint, nagyobb hangsúly esik tárcsá­zással történő talajművelésre, amellyel jobban megőrizhető a talaj nedvességtartalma.

Pataki Elemér helyi gazda a kiállított saját gépeinek – traktor és műtrágyaszóró berendezés – teljesítőké­pességeit ismertette kollégáival, akikkel a to­vábbiakban megosztották a gépek hasz­nálatával kapcsolatos tapasztalatai­kat. Tóth Ede négy gazdatársával érke­zett Pusztakeresztúrról. Június végén ők fogadták a bánsági kollégáikat, akikkel egy határszemlén vettek részt, és mint elmondta, örömmel mutatták meg ven­dégeiknek azt a sikeres beruházást, ami­nek eredményeként egy fiatal gazdatársuk nyolc hektáros gyümölcsös tele­pí­tést valósított meg.
Schmit Lajos, aki a mezőgazdál­ko­dás szempontjából a sze­rencsésebb Zsom­bolyáról érkezett, mint ottani gaz­dálkodó és gazdaköri elnök igen fon­tos­nak és hasznosnak tartja a hasonló ta­lál­ko­zó­kon megosztott tapasztalatokat, éppen ezért sajnálta, hogy csak Mészá­ros István gazdatár­sá­val ketten tudtak eljönni Végvárra, a­hol a helyi gaz­dák törekvése jó példát jelent számukra is.

Bátor vállalkozás
A végvári tehenészet nemcsak helyi viszonylatban tartozik a sikeres mező­gaz­dasági vállalkozások sorába. Székely Szilárd a gazdatársak előtt áttekintette gazdasági vállalkozásának lépcsőfokait, amely nem kevés nehézség árán, ám sok kitartással ma a megye egyik legkor­szerűbb fejőstehén farmjaként működik.
2006-ban alakítottuk a farmot és 2007-ben egy európai uniós pályázattal, azaz 400 ezer eurós támogatással létrehoztuk a tehénistállót, amit 2012-ben egy újabb programmal tovább bővítettünk és traktort is vásárolhattunk. 36 tehénnel kezdtünk, és most 230 szarvasmarha van az állományunkban. A tehe­ne­ink számára ma, a sza­badtartás mel­lett egyéni fekvőhelyek biztosítottak, a fejőstehenek rendszeresen kapják a ta­karmány­keveréket. A fejés teljesen gépe­sített, naponta kétszer, egyszerre 8 te­henet fejünk. A hűtőkben tárolt napi 2500 liter tejet kétnaponként viszik el a bük­kfalvi /Bucovăţ/ feldolgozó gyár­ba, amely valójában egy nagyobb szö­vet­kezet, és amelynek részvényesei va­gyunk. Így biztosított a teljes tejmennyi­ségünk feldolgozása és értékesítése is.

Székely Szilárd kérdésünkre to­vábbi terveket is megosztott.

Szeretnénk bővíteni mind az épü­leteket, mind a szükséges berendezése­ket, de a létszám szaporítását csak saját szaporulat alapján biztosítjuk.
Van nekünk egy szövetkezetünk is, a­minek a hivatalos román neve: Coo­pera­tiva Agricolă Tormac, tehát Végvári Mezőgazdasági Szövetkezet, amelyet kilenc végvári magyar mezőgazdász ala­pított. Egy európai uniós pályázatból nyert pénzből 2000 négyzetméter felüle­tű 500 ezer euró értékű beruházással ga­bonaraktárt építünk, ennek egy kisebb hányadát önrészként a tagok biztosítják.

Mangalicafarm

Tóth Károly mangalicafarmját a község másik végén létesítette, ahol már jó né­hány éve kizá­rólag a mangalica ser­tés fajta te­nyész­téssel fog­lal­kozik.

A te­nyé­szetből csak a nö­ven­dékeket látogathatták meg a Gazdanap résztvevői. Így is élmény volt a mintegy 80-100 göndörszőrű süldő malac lát­vá­nya, no meg a finom tepertyűs pogácsa és hájas kifli, amint Tóth Károly családja kedvesen kínált a vendégeknek.

Mellesleg, amint a gazda elmondta, a mangalica sertésfajta lassúbb növeke­désű mint más sertésfajták, de a munká­ban nagy segítségére van a felesége és az apósa. Szerencsére az értékesítés nem okoz különösebb gondot, hiszen szinte valamennyi felnevelt példányra helyben is akad vevő. A kocákat és a kismalacokat nem láthattuk, mivel azokat nem a farmon, hanem a faluban lévő családi házuk mellett tartják, szigorúan betartva sertéspestis elleni óvintézkedéseket.

A találkozó koronája

Kiss Zsolt nemcsak gazdaként volt jelen, hanem a helyi RMDSZ szervezet el­nökeként és önkormányzati tanácsos­ként, a vendéglátók csapatához tartozott. Mint körzeti állatorvos pedig arra is ügyelt, hogy a résztvevők betartsák az egészségügyi előírásokat. A vendégek elismerő csodálatából következtetve azonban Kiss Zsolt nemzetközileg elismert díszbaromfi farmjának megtekintése tette fel a koronát a gazdanapi rendezvényre.

Több, mint 400 baromfi van jelenleg a tenyészetemben, a dísztyúkokon kívül vannak díszmadarak, pávák, fácánok, díszkacsák, törpekacsák, ludak, gyöngytyúkok, pulykák. Évente több hazai és nemzetközi vásáron és kiállításon szerepelnek madaraim, amelyekkel az évek során számos díjban, elismerésben részesültem.

A találkozón készült felvételen balról jobbra Kiss Zsolt, Benkő Zsolt, Merkatz László és Molnár András

Vándorbölcső-ajándék
Merkatz László Magyarországról, az agrárminisztérium részéről tisztelte meg jelenlétével a végvári találkozót, aki hasznosnak és jó hangulatúnak ítélte meg a rendezvényt, mert mint elmondta, ilyen találkozókon tudják a gazdák ötle­teiket kicserélni, egymás tapasztalatát ellesni. Külön hangsúlyozta, hogy gazdasági fejlődés szempontjából fontosnak tartja a feltételek megteremtését a vidéki lakosság helyben maradásához.
Mi Magyarországról igyekszünk szak­mai támogatást nyújtani, falu­gaz­dászok foglalkoztatásában segítjük az itteni gazdákat. Tavaly a Nemzeti Össze­tartozás évében elindítottuk az Agrár­böl­cső-programot. Mostanra 23 bölcső ring a Kárpát-medencében. A bölcsőt olyan vidéken élő családok kapják meg, akik mezőgazdaságból élnek, és gyermeket vállalnak. Most került ide Temes megyébe az első ilyen bölcső, kíváncsian várjuk, hogy ki lesz elsőként a lakója. A bölcső, amit most magammal hoztam, Végváron marad, és hat hónapig lesz egy családnál, miután az egyesület visz­sza­veszi, és továbbadja a következő újszülöttet vállaló családnak.

Molnár András, az RMDSZ Temes megyei elnöke jóformán közvetlenül az RMDSZ Kongresszusról érkezve tisztel­te meg, Sipos Ilona ügyvezető elnökkel együtt a nagyszabású végvári gazdanapi rendezvényt.
Minden olyan találkozót fontosnak tartok, ahol a megye magyar közössége képviselve van. Ilyen ez a mai Gazdata­lálkozó is, amelyen azon túl, hogy a gaz­dák kölcsönösen megbeszélik a teen­dő­ket, megosztják tapasztalataikat, ér­dek­­védelmi szervezetünk szempontjából is nagyon lényeges a gazdaszervezetek­kel való együttműködés, azért is, mivel jelenleg az RMDSZ-nek lehetősége van a kormányban is képviselni a gazdák ér­dekeit. Nagyon örülök annak, hogy e­zen a találkozón olyan törekvéseket lát­hattam, ami példaértékű a boldogulás szempontjából még ott is, ahol a körül­mények nem mindig a legkedvezőbbek. Azt látom, hogy itt, Végváron, vannak olyan fiatalok, akik átveszik és folytatják a szülők mezőgazdasághoz kötődő tevé­kenységét. Ez a helyben maradás, követ­kezésképpen a település fejlődése szem­pontjából döntő fontossággal bír.

Csősz János a Temes Megyei Ma­gyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületé­nek elnöke a találkozó végén megelé­-ge­déssel nyugtázta és megköszönte a helyi gazdaszervezetnek a példás szer­ve­zést és vendéglátást, valamint Benkő Zsolt kollégájának, aki a megyei szerve­zet igazgatójaként járult hozzá a talál­kozó sikeréhez.
A végvári szervezet, amely egyike a legsikeresebb Temes megyei gazdakö­röknek ezúttal is olyan gazdatevékeny­ségeket mutatott fel, amelyekből a más településről érkezett kollégák is tanulhatnak, hozzá mérhetik munkájukat. Sze­mélyesen újból meggyőződtem arról, hogy mekkora jelentősége van a hasonló találkozóknak, a szakmabeli eszmecse­réknek és a jó példák megismerésének.