Őszköszöntő Végváron
végvári magyar közösség hagyományait felmutatva ünnepelt október elsején. Öröm volt látni, ahogy az idősebb korosztály mellé felzárkózva tanulták a fiatalok a túróslepény készítést, újra megcsodálni a helytörténeti emlékeket gyűjtők szorgalmát, megmutatva a végvári emberek munkaeszközeit, szép múltú oktatás bizonyítékait, felmenőik öltözetét. Kár, hogy a község vezetői a mai napig sem találtak megoldást ennek a múltidéző szép gyűjteménynek méltó, tájházszerű megőrzésére. Példaértékű, hogy a bánsági magyar gazdák találkozójukkal maguk is gazdagították a rendezvényt, bemutatva a díszbaromfi, a tehenészet és mangalica sertés tenyésztés terén elért eredményeket. A piactéri családi délutánon résztvevők magukkal vihették a falu szülöttje, Fehér László tárogatóművész előadásának élményét, amely a végvári templom tornyából a magyar lélek hangszerének hangján áradt szét a hagyományaihoz ragaszkodó magyar közösség sorai között.
Szülőfalum rendezvényéről nem tudok elfogulatlanul írni. Ettől eltekintve nagyra értékelhető, hogy a dr. Kiss Zsolt állatorvos, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke köré csoportosult civil szervezetek a „sub pondere crescit palma” latin mondás (teher alatt nő a pálma) jegyében szervezték meg az Őszköszöntő magyar napokat, amelynek szinte minden műsorszámában felfedezhettük a szervezők hagyományőrzési szándékát.
A RIVETO házban szervezett fogadáson Molnár András, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke köszöntőjében elismerését fejezte ki a helyi közösség példamutató összefogásért, üdvözölte a röszkei testvértelepülés küldöttségét, megköszönte az évtizedek óta tartó együttműködésüket és Sipos Ilona ügyvezető elnökkel együtt további gyümölcsöző tevékenységet kívánt a megye egyik legerősebb magyar közösségének. A röszkei vendégeket Păştean Erika iskolaigazgató és Kiss Zsolt elnök köszöntötte.
Kifejezték hálájukat a megbonthatatlan barátságért. Borbásné Márki Márta Röszke polgármestere, köszöntötte a két község barátokká nemesedett tagjait, gratulált a végváriak kitartásához, reményét fejezve ki, hogy újra eljön az idő, amikor a sok éven át megszervezett végvári falunapokhoz hasonló ünnepséget szervezhet a helyi közösség.
Végváron, a messze évtizedekbe viszszanyúló időkben, amikor minden házban egy, de sokhelyütt több tehén is volt az istállóban, még válságosabb időkben is biztosítva volt a túróslepényhez szükséges alapanyag. A túróslepény sütésének mostani helyszíne a Zöld Mihály házban volt. Palicsák Rozália a fiatalok bevonásával készítette az eredeti finomságot, annak sós változatával pedig Szőgyényi Szilárd lepte meg a jelenlévőket. Palicsák Rozália, nem félti a „végváricum” túróslepény titkát, elmondta, hogy örömmel adja azt tovább a fiataloknak: Mindenekelőtt jó minőségű alapanyag kell hozzá, friss tehéntúró, tejfel, tojás. Az elkészítés módja is egyszerű: kelt tészta, rájön a jól kikevert túró, tojás, tejfel és pici só, a tetejébe tojássárgájával kikavart tejfel, fontos, hogy a jó alapanyag mellett a sütés 180-200 fokos hőmérsékleten történjék, lehetőleg kemencében, de megfelel a modernebb kályha is.
A nap folyamán a téren változatos műsorok zajlottak: a gyermekek Tóth Rozália tanítónő irányításával ügyességi foglalkozásokon vehettek részt, volt tökfaragás, szórakoztató vetélkedő, táncház, a könyvtárban pedig Lábadi Éva bábszínháza nyújtott örömöket a gyermekeknek.
Nagy érdeklődésnek örvendett a Mátyás Erzsébet, Păştean Erika és Czudar Julianna pedagógusok több évtizedes gyűjtésének eredményeként létrejött helytörténeti múzeum, amely az itteni emberek több mint 220 év alatti életének mindennapjait tükrözi.
A kiállítás megtekintői között elragadtatással nyilatkozott lapunknak az ünnepi alkalomra Aradról hazalátogató 91 éves Balogh Rozália, akinek édesapjának, néhai Balogh Mihálynak köszönhetően, már a múlt század negyvenes éveiben Végváron utcai világítás létezett, és a házakban is a petróleumlámpák helyett, felkapcsolhatták a villanyt. Sajnos, 1948-ban ezt az akkori rendszer azzal „hálálta” meg, hogy elkobozta a kiváló szakember által létrehozott villanytelepi üzemet.
A fent említett hajdanvolt villanytelep csarnokában csodálhattuk meg Bán György nyugalmazott elektromérnök által összegyűjtött régi rádiókat, amelyek között ott volt az iskolás korában maga készítette kis készülék, valamint a szülei által az ötvenes években vásárolt rádió is, amelyen a magyarországi ‘56-os eseményeket hallgatták, de van olyan rádiókülönlegesség is a szépszámú gyűjteményében, amit a háború alatt a németek használtak, majd eljutott Kelet-Ázsiába, ahonnan visszakerült a tájainkra. A kiállításon Lehőcz László, a Temesvári Rádió magyar adásának rádióriportere tartott előadást a rádiózás történetéről, illetve temesvári rádió működéséről különböző időszakokban, beleértve a magyar nyelvű adás korábbi és jelenlegi tevékenységét. Itt került sor Fehér László tárogatóművész és öccse Fehér Kálmán kitüntetésére is. Lévén, hogy Bán György a rádiók mellett régi hangszereket is összegyűjtött – többek között Végváron készült citerákat – Fehér László ismertette a tárogató izgalmas történetét, amely, mint elmondta, jó félezer évvel ezelőtt, Rákóczi Zsigmond korában a magyar lélek hangszerévé vált, átkísérve nemzetünket a történelem olyan korszakain is, amikor használatát, mint a lázadásokra, ribilliókra serkető eszközt tilos volt használni.
A nagyszabású hagyományápoló végvári rendezvény folytatásában Fehér László a református templom tornyának sétálóján is megszólaltatta ezt a csodálatos hangszer-hungaricumot, amelynek hangja ezúttal is biztatóan kitartást üzent az itteni magyar közösségnek.
A végvári Őszköszöntő rendezvény szombati műsora a tűzoltó testület által szintén a hagyományok ápolása jegyében szervezett szüreti bállal folytatódott, amelyen az igazfalvi ANGELIS ’96 zenekar biztosította a talpalávaló muzsikát. A vasárnapi istentisztelet után, Viorel Ciurtin orgonakoncertje tette fel a koronát a kétnapos rendezvény gazdag műsorára.
Graur János