Amikor legtöbben a vakáció, a nyári szabadság örömeit élvezik, a gazdák ilyenkor az év legjelentősebb munkájára összpontosítanak. Az aratás tájainkon minden korban elsősorban a család évi kenyerének biztosítását jelentette, ezért is tulajdonítottak elődeink megkülönböztetett figyelmet a sokszor hetekig tartó kemény munkának. Napjainkra az aratási idény tartama, hála a műszaki fejlődésnek, sokszorosan meg­rövi­dült, s a munkák sem annyira megterhelőek, mint hajdanában a sarlóval, kaszával történt aratás, illetve az utána következő lónyomtatásos cséplés, vagy később cséplőgépek melletti embert próbáló munka. A gazdák génjeiben azonban rögzült az aratás ünnepélyessége, szentsége is, a mindennapi kenyérhez fűződő szakralitás érzelme.
Dr. CSŐSZ JÁNOS, a Temes Megyei Gazdák és Vállalkozók elnöke természetesen maga is figyelemmel követi a temesi tájakon folyó aratás menetét.

A hagyománynak megfelelően június 29-én, Péter-Pálkor gazdáink idén is megkezdhették a gabona betakarítását. Az árpát már szinte mindenütt learatták, és a búza aratása is javában folyik. Már tudjuk, hogy az árpa hektáronkénti ho­zama 4000-5000 kilogramm, az olaj repcéje 3000-4000 kg, és látjuk, hogy a búza igencsak kitesz magáért 60 mázsa, azaz 6000 kilogramm hektáronkénti hozamra van kilátás. Persze ez nem minden térségre vonatkozik, hiszen a dombvidéken és más gyengébb minőségű szántóföldek esetében alacsonyabb a termés. Elsőszámú feltétel a föld minősége, de fontos a technológiák alkalmazása – műtrágyázás, növényápolás – és nem utol­sósorban az időjárási feltételek. Sze­rencsére száraz volt az ősz, nyugodtan lehetett vetni, a tél is elég csapadékos volt, és tavasszal is esett elég eső ahhoz, hogy meginduljon a növekedés. A búza minősége szempontjából nagyon fontos, hogy száraz időben érett és az aratásra is – legalább eddig – jó időjárás köszöntött a gazdákra. Ugyanígy a kapások is szépen fejlődnek. Esős aratás esetében sokat károsodhat a búza: kicsírázik, gom­bás, penészes lesz. Érdekes módon idén a gyümölcsök, a zöldségfélék jó egy-két hét késésben vannak, de a gabona rendes időben érett, legalábbis itt Bánságban, mert az ország nagyobb részén a sok eső, jégverés alaposan gyengíti a termést. Ez az itteni gazdáknak az árak alakulása szempontjából kedvező lehet.

Most tehát, július első hetében hogyan állnak az aratással a megye magyar gazdái?
Az árpát és a repcét már mindenütt learatták, és a búza aratásával is jól halad­nak a gazdák, főleg Óbéb, Puszta­keresztúr, Zsombolya környékén. Végvár egy kicsit később van, de az árpát és repcét itt teljes egészében betakarították, a búzát itt még egy kis ideig tartják, nincs teljesen megérve, de nem sok idő kell, hogy Végváron is teljes gőzzel kezdjék a kenyérgabona vágását. Valószínűleg mire ez a beszélgetés megjelenik, már a végvári gazdák is javában aratnak.

Pusztakeresztúri aratás. Bőséges búzatermés Tóth Ede és fia, Emil farmján

Az aratás nyomon követése mellett, milyen tervek szerepelnek a bánsági magyar gazdaszervezet idei napló­já­ban?
A járvány miatti kétéves szünet után ezen a nyáron és őszön valamennyi korábbi, azaz mintegy nyolc rendezvényünk folytatására készülünk Nevezetesen, szep­tember 18-án Végváron gazdaköri találkozót szervezünk a bánsági magyar gazdák számára, majd Nagybodófalván szüreti bálra, Szapáryfalván pedig bog­rácsosfőző versenyre hívjuk a gazdákat. A Hódmezővásárhelyen szeptember 23-25. között megszervezett Szent György-napi mezőgazdasági vásárt sem hagyjuk ki, ami szintén két évet szünetelt. Ezen a háromnapos rendezvényen mindig fontos tapasztalatokkal gazdagodhatunk a me­ző­gazdaságban tevékenykedő bánsági gazdák is.

A Bánsági Magyar Gazdák és Vállal­kozók Egyesülete karitatív tevékenységet is felvállal.
A Kárpát-medencei Magyarok Ke­nye­re rendezvény mellett – amire augusztus 2-án idén Ópusztaszeren kerül sor – immár hagyományosan itthon Zsombolyán, illetve idén Temesváron szeptember 2-án, az adományozás napján szer­vezzük meg a jótékonysági ünnepségünket, amelyen a rászorulóknak, a zsombolyai gyermekotthonnak, a Máltai Sze­retetszolgálat öregotthonnak a gazdák által összeadott búzából lisztet, eseten­ként pénzt juttatunk.

A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete nagy fába vágta a fejszét, azzal a tervével, hogy méltó emléket állítson egy kiemelkedő bánsági személyiségnek.
Az 1838-ban Temesgyarmatán szüle­tett báró Ambrózy Béla, a legnagyobb magyar méhész halálának 120. évfordulója alkalmából szervezetünk mara­dandó emléket szándékszik állítani azzal, hogy Báró Ambrózy Béla Méhész Egyesület néven létrehozza a bánsági ma­gyar méhészek szervezetét. Ebbe sze­- retnénk bekapcsolni az összes bánsági magyar méhészeket, függetlenül attól, hogy a méhésznek hány méhcsaládja van. A megyében a magyar méhészek mintegy 2500 méhcsaládot tartanak. Mellesleg Ambrózy bárónak egyedül ugyanennyi méhcsaládja volt. Jelenleg Pusztakeresztúron két méhésznek van 500 méhcsaládja, ami óriási szám, és reméljük, hogy az új egyesülethez csatlakozó méhészek méhcsalád száma összesen újra eléri az Ambrózy báró méhcsaládjainak szenzációs számát. Hoz­zá­fűzném még, hogy a Magyar Mező­gazdasági és Vidékfejlesztési Mi­nisz­térium támogatásával tervezzük a nagy méhész előd temesgyarmatai síremlé­kének a felújítását is.