Kiss Zsolt végvári állatorvos neve két szempontból is tekintélyt sugall. Országosan, sőt az egész Kárpát-medencében a díszbaromfi tenyésztésben elért sikerei révén vált ismertté, szűkebb pátriája területén pedig kiváló szakemberként, a mindig szolgálatkész körzeti állatorvost tisztelik Végvár, Sebed (Şipet) és Kádár helységeinek lakói. Mostani beszélgetésünk apropóját azonban az RMDSZ Temes megyei Állandó Tanácsának döntése adta, miszerint – Csáki Károly, a helyi RMDSZ elnök lemondását követően – ideiglenes jelleggel Kiss Zsolt önkormányzati tanácsost nevezték ki az érdekvédelmi szervezet végvári elnökévé.
Kinevezésem időszakára fő feladatomnak tartom a soron következő tisztújító találkozó megszervezését, amelyre május 17-én kerül sor. A rendelkezésre álló, meglehetősen rövid idő alatt szeretném a helyi tanácsban szereplő RMDSZ-es kollégáimmal, nevezetesen a helyi református gyülekezet lelkipásztorával nt. Bódis Ferenc esperessel és Szabó László gazdaköri elnökkel közösen mozgósítani Végvár magyar közösségét a találkozón való részvételre. Ugyanis a felálló új vezetés sikeres tevékenységének feltétele a minél szélesebb körű támogatottság. Ezért gondoljuk úgy, hogy a, szerencsére szép számban létező, civil szervezetek képviselői, valamint az egyház, az oktatás, az ifjúság és nőszervezet, feltétlenül szerephez kell jusson szervezetünk vezetőségében. Tudatosítani szeretnénk, hogy a végvári magyar közösség hagyományos értékeinek, tekintélyes kultúrájának megtartásához és, nem utolsósorban a község gazdasági felemelkedéséhez, a helyi tanácsban sajnos kisebbségbe került magyar képviselők csak erős közösségi támogatással tudnak érvényt szerezni elképzeléseiknek.
Kiss Zsolt tanácsosként immár második ciklusban kifejtett közéleti, valamint az elhivatott szakmai tevékenységével és Végvárhoz való ragaszkodásával egyre szilárdabban erősíti tekintélyét felmenőinek szülőfalujában.
Miután apai nagyszüleim, majd szüleim is Temesvárra költöztek, én Temesváron születtem. Anyai részről a Balogh, született Krausz nagyanyám él még ma is Végváron. Iskoláimat tehát Temesváron a gyárvárosi Piposként ismert 1-es számú általános iskolában, illetve a Bartók Béla Elméleti Líceumban végeztem, majd a Temesvári Agrártudományi Egyetem Állatorvosi szakán szereztem oklevet, ugyanitt mesteriztem, majd 2018-ban főállatorvosi oklevelet is szereztem. Számomra azonban mindvégig Végvár maradt a világ közepe. Gyermekkoromban a hétvégeket és a vakációkat szinte kivétel nélkül Végváron töltöttem anyai nagyszüleimnél. Már 10 éves koromban volt saját kotlóm, voltak csirkéim, alig vártam a hétvégeket, hogy lássam, kikeltek-e kiscsibéim a tojásból, és hogy hétről hétre mennyit fejlődtek. Talán ez lett az elindítója a dísztyúk és általában a díszbaromfi tenyésztés iránti érdeklődésemnek. Jelenleg több díszbaromfi egyesületnek vagyok tagja, a megyei egyesületnek, a Magyarországi Brahma fajta Klubnak és alelnöke vagyok a Romániai Brahma fajta Klubnak. Szép eredményeket értem el eddig itthon és külföldön is, hazai és nemzetközi kiállításokon számos első díjat nyertek szárnyasaim. Mintegy 100 egyedből áll a Brahma állományom, de az utánpótlással együtt megvan a 300-400 is. A Brahmákon kívül vannak ludaim, kacsáim, páváim, fácánjaim.
A körzeti állatorvosi teendők és a rendelő működtetése mellett, hogyan sikerül a – gondolom időigényes – hobbira is időt szakítani?
Egyszerűen úgy, hogy rendszerint korán reggel kezdődik és este későn fejeződik be a munkanapom. Ugyanis a rendelői programom mellett, nem kevés munka hárul rám az Állategészségügyi Hivatallal kötött szerződésem feladatköréből, merthogy három település körzeti állatorvosa vagyok.
Kiss Zsolt pályaválasztását és pályafutását tehát erősen meghatározta a nagyszülők községéhez való kötődése. Ahhoz a helységhez, amely még a két világháború között is, a fejlett mezőgazdaságával, állattenyésztésével, kiterjedt tanyavilágával és erős kisiparával a térség központja volt. A felmenői között voltak telepes leszármazottak, dédnagyszülei pedig a kisiparosság és a gazdálkodás terén szereztek tekintélyt a falu közössége előtt.
A Végváron termesztett gabonát és állatokat vagonszámra szállították a felvásárlók még külföldre is. Ugyanakkor a kiterjedt kisipar minden szakmában biztosított lehetőséget a fiatalok számára legkülönbözőbb mesterségek kitanulásához. A községben a kisipar és a mezőgazdaság megélhetést biztosított az itt általában sokgyermekes családok tagjainak. Alig volt olyan család, amelyben ne lett volna mesterember, kisiparos. Jelesül Tóth Zsigmond dédnagyapáméknak volt cséplőgépük, kovácsműhelyük, sőt kocsmájuk is. A másik ági Krausz dédnagyszüleimnek pedig a legszebb lovaik voltak a faluban. zs Kiss József dédnagyapám földműveléssel foglalkozott, neki is szép lovai, tehenei voltak, de méhészettel is foglalkozott.
A háború utáni „népi demokráciában” – mint tudjuk – ezeket a megélhetési lehetőségeket fokozatosan leépítették, így a szakma tanulás hagyományának folytatására a fiatalok a városok felé tájékozódtak.
Így lett nagyapám a temesvári Elektromotor Vállalatban tekercselő mester, nagyanyám a kesztyűgyárban szakmunkás, édesapám villanyszerelő volt, édeasanyám pedig tervezőirodában dolgozott. A szakmaválasztásomban rám erősebb hatással voltak a helyben maradt Balogh nagyszüleim és a boldogabb kori faluközösség kiváló gazdáinak a példája. Fel sem merült, hogy ne mezőgazdasággal összefüggő pályát válasszak. Miután már az egyetemi éveimben a végvári állatorvosi rendelőben gyakornokoskodtam, az is egyértelművé vált, hogy itt, ebben a még mindig erős magyar közösségben folytassam az életemet, keressem a szakmai és közéleti kiteljesedésemet. Ehhez hozzájárult, hogy miután 2012-től állatorvosként önállósodtam, a szüleim támogatásával a főutcán vásárolt ingatlanban állatorvosi rendelőt rendezhettem be. Innen látom el immár 10 éve állatorvosi munkámat is a községközpontban, valamint a hozzátartozó Kádáron és Sipeten (Sebed). Jóleső érzés, hogy a végvári lakosok mellett, a két román falu polgárainak elismerését és tiszteletét is élvezhetem.
Végvárról, az ismert okok miatt, már 1989-ig is korosztályok egész sora távozott el. Ám a rendszerváltás után eltelt három évtized sem volt elegendő ahhoz, hogy az egykori virágzó község magára találjon. Pedig e korszak fiataljai – többek között – a népitánc együtteseik sikerével bebizonyították, hogy sokan közülük ingázásra kényszerülve is ragaszkodnak szülőfalujukhoz. Tudjuk, hogy voltak próbálkozások, főleg a szerencsésebb összetételű községvezetések időszakaiban, ám egy-két kivételtől eltekintve, munkahelyet teremtő komolyabb vállalkozások a mai napig sem jöttek létre.
Napjainkban a Székely Szilárd tehenészeti farmján és a dán valamint egy magyar mezőgazdasági vállalkozáson, illetve a Smithfield-féle sertésfarmon kívül, csupán kisebb családi vállalkozásokban foglalkoznak mezőgazdasági termeléssel és állattenyésztéssel. Ebből az állóvizes állapotból való kitörésre, bátrabb vállalkozásokra van szükség, amely megszüntethetné azt az áldatlan helyzetet, hogy a végváriak százai ingázásra kényszerüljenek. Gondolok itt többeknek munkahelyet biztosító, jó hagyományokat követő kisipari vállalkozásra, vagy a mezőgazdasági termékeket hasznosító feldolgozó iparra. Például a szemétteleppé vált, kihasználatlan nagygáti térséget alkalmassá lehetne tenni komolyabb beruházásra. Egy Végváron hagyományos kacsafarmhoz kapcsolódó feldolgozó ipar is sokak számára biztosíthatna munkahelyet, főleg, hogy a szükséges takarmányt a helybeli gazdálkodók biztosítanák. Ilyen, vagy hasonló ötleteket várunk a helyi lakosok részéről, amit felkarolhatnánk és előterjeszthetnénk a községi Tanácsba, hogy a költségvetési tervekbe is bekerüljenek. A tavalyi helyhatósági választásokon az RMDSZ színeiben hárman kerültünk be a 11 tagú tanácsba. Mi szorosan együttműködve arra törekszünk, hogy közösségünk sajátos érdekei is érvényre jussanak. Az előző, Csáki Károly polgármester idejében elindított beruházások kivitelezése folytatódik, tételesen: járdák, hidak építése, valamint az orvosi rendelő korszerűsítése szerepel a költségvetésben, ugyanakkor sikerült beiktatni az idei költségvetésbe a hagyományos kulturális rendezvényeink támogatását, többek között a falunap megszervezését. Tudjuk, hogy a szigorú európai uniós szabályok betartása nehezíti a beruházások kivitelezését, de vannak követhető, jó példák, amelyek nálunk is beválhatnának, hiszen számos területen nyílt lehetőség uniós támogatások igénylésére. Meglátásom szerint, a ma ingázó fiatalok közül sokan döntenének, még kisebb fizetésért is, a helyi munkavállalás mellett, hiszen napi mintegy háromórás ingázási idő megtakarítása bőven kárpótolná a különbséget. Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a fiatalok helyben megtalálják számításukat, akkor biztosítható lenne az egyébként kiváló feltételekkel rendelkező oktatás jövője is, következésképpen pedig a község elöregedésének és népességváltozásának a megállítása.
Kiss Zsolt derűlátása talán új korszak kezdetét vetíti előre Végvár újabb kori történetében. Bő három év áll rendelkezésre ahhoz, hogy a közösség egyesített erővel megtalálja az utat és a kellő eszközöket ehhez a változáshoz. Az RMDSZ önkormányzati képviselői első lépésként közös tanácskozásra hívják a közösség tagjait a május 17-re tervezett tisztújító közgyűlés alkalmával. Kiss Zsolt lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy amennyiben a közgyűlés javasolja, elfogadja a jelölését az RMDSZ helyi elnöki tisztségére.


05 May 2021
Írta admin
0 Hozzászólás