Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke

A magyar közösség érdekvédelmi szövetségének életében is sajátos hangsúlyt kapott a temesvári forradalom óta eltelt negyedszázados idő­szakot lezáró 2014-es esztendő. Temesváron pedig annál is inkább, mivel ez a BMDSZ létrejöttének is a jubileumi éve. Elkerülhetetlen tehát a visszautalás a hagyományos évbúcsúztató alkalmával az egész idő­szakra.
Halász Ferenc évértékelő gondolataiban is természetszerűen jelen vannak a huszonöt évvel ezelőtti és a rákövetkező időszak élményei.

Temes megyei szinten kiemel­kedő tartalommal volt jelen a 25. esztendő, mind politikai, mind kö­zösségi vonatkozásában. De­cem­ber 21-én az Adam Müller Gut­ten­brunn Házban a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség megala­ku­lási ünnepségével csat­lakoztunk a temesvári forra­dalom 25. évfor­dulója alkal­mával szervezett meg­em­lékezé­sek­hez. Ezzel is méltó em­léket állítottunk annak, hogy Te­mes­vár volt a csírája a romániai ma­­gyarok képviseleti szövetsé­gé­nek, mert itt alakult meg Bárányi Ferenc orvos házában a BMDSZ, amely azután beolvadt a később létrejött országos RMDSZ-be.
A mögöttünk hagyott esztendő­ben két választás is volt, az európai parlamenti- és a köztár­sasági elnökválasztás. Az RMDSZ EP-képviseletének biztosításához a Temes megyei magyar választók becsülettel hozzájárultak, ugyanis nagyságrendben ugyanannyi sza­vazatot gyűjtöttünk össze, mint a parlamenti választásokon, bizto­sít­va a Szövetség számára kötelező bejutási küszöböt. Az őszi vá­lasz­táson, mint sokszor elmondtuk, azt kellett bizonyítanunk, hogy az RMDSZ az elkövetkező időszakban is politikai tényező marad Romá­niában. A Temes megyei eredmény feljogosít bennünket arra, hogy de­rűlátással tekintsünk a jövőbe, ugyanakkor körvonalazni kell azo­kat a feladatokat, amelyek a szer­vezetépítésben 2015-ben és 2016-ban is várnak ránk.
Az elmúlt esztendő a kor­mány­zás szempontjából is mozgalmas volt, az RMDSZ belépett a kor­mányba, ami helyi szempontból azt jelentette, hogy Temes megyében Marossy Zoltán személyében újra magyar alprefektusunk lett. Saj­nos, ezenkívül más babért ez a lé­pés nem termett a szervezetünk szá­mára. Annak a következményei pedig, hogy most, decemberben az RMDSZ kilépett a kormányból, csak később fog eldőlni.

Helyi szinten mit hozott a Szövetség számára a mögöttünk hagyott esztendő?
Amire különösen büszke va­gyok: javaslatunkra a temesvári pol­gármesteri hivatal és az ön­kor­mányzata mellett létrejött a Ki­sebb­ségi Konzultatív Tanács, mely­nek első esztendejében az RMDSZ-nek jut a vezetési man­dá­tum. Ebben a munkában kie­mel­kedő érdeme van dr. Udvari-Sütő Magda elnökségi tagunknak. Na­gyon remélem, hogy sikerül majd bevinni a tanácsi határozatok közé elvárásainkat, illetve ráirányítani a polgármesteri hivatal figyelmét a kisebbségi és kiemelten a ma­gyar ügyekre. Most fog eldőlni, hogy a polgármesteri hivatal csak kirakatnak tekinti-e ezt a fórumot, vagy valóban hajlandó odafigyelni a javaslataira, és felvállalni a meg­valósításait. Gondolok példá­ul olyan esetre is, amely a 2014-es esztendőben a vita tárgyát képezte, neveztesen a szégyenszobornak ne­vezett osztrák emlékmű áthe­lyezése egy köztérre, amit tilta­ko­zásunkkal eddig sikerült meg­aka­dályozni. Ezért is ragaszkodtunk ah­hoz, hogy az első évben mi gya­korolhassuk az elnökségi szerepet.

Milyennek értékeli az elmúlt esztendei közösségépítési mun­kát?
Elsősorban itt azokat a rendez­vényeket emelném ki, amelyek egy­részt a történelmi évfordulóinkat, következésképpen az identitásunk erősítését célozták meg. Minden nemzeti ünnepünket méltó módon ünnepeltük meg. Akik részt vettek ezeken, érezhették, hogy ennek a közösségnek a léte nemcsak meg­emlékezésekre korlátozódik, ha­nem, hogy jövője is van. Em­lít­hetem itt az 1848-as forradalomra, a nemzeti összetartozás nap­jára, az 1956-os október 23-i nem­zeti ünnepünkre, a Dózsa-féle fel­kelés 500. évfordulójára szervezett meg­emlékezéseket. Hathatósan hoz­zájárultunk a Szász Enikő ve­zette Nőszövetség által kezdemé­nyezett Ormós Zsigmond-szobor köztérre kerülésében a Szemé­lyi­ségek sé­tányán, a megrongált Ady- em­léktábla helyreállításához. Eze­ken a rendezvényeken, hívó sza­vunkra több százan jelentek meg. Se­gítettük a magyar állampol­gár­ságot kérelmezőket, mintegy 213 személynek a honosításához já­rultunk hozzá, nyolc konzuli fo­gadóórán többen jutottak bizonyos szolgáltatáshoz.
A közösségi rendezvényeink szá­ma és tartalma, hála Fazakas Csaba művelődési alelnökünk öt­leteinek és kitartó szervező mun­kájának, minden korábbi évnél na­gyobb részvételnek örvendett.
Idén új fázisba került a Ma­gyar Ház visszaszerzésére fordított erőfeszítésünk is, amelybe két éve egy új csapat kapcsolódott be, mert a strasbourgi bíróság szerint még nem merítettünk ki minden ha­zai jogi lehetőséget.

Milyen külkapcsolati célkitű­zések szerepeltek az elmúlt esz­tendőben munkájukban?
A magyarországi helyhatósági választások után felvettük a kap­csolatot a Csongrád megyében újra felállt önkormányzatokkal, így Szeged város polgármesterével is, ugyanis ragaszkodunk hozzá, hogy ezeknek a testvértelepülési kap­csolatoknak legyen itteni ma­gyar összetevője is. Ma már kör­vonalazódnak azok a közös együtt­működési programok, ame­lyek a Te­mes megyei magyar kö­zösség javára válhatnak. Foly­tat­tuk Marossy Zoltán 2013. évi kez­de­ményezését a temesi és szerbiai vajdasági Bánság magyar telepü­lései közötti kapcsolatépítést, kü­lönböző munkacsoportok dolgoz­nak azon, hogy milyen területeken lehet közös fejlesztési projekteket kezdeményezni. A Hargita me­gyével megindult Összetartozunk program keretében sajnos a Har­gita megyei tanács elnökének hely­zete miatt idén csak egy rendez­vényt tartottunk, de szándékunk­ban áll újra elindítani és új tarta­lom­mal kibővíteni ezt a kapcso­la­tot is. Itt csupán néhányat emeltem ki az évközben többször ismertetett mun­kánk lényegéből, de úgy ér­zem, hogy ezekre a megvaló­sí­tá­sok­ra lehet építeni úgy, hogy az el­következő esztendőben további ered­ményeket érjünk el a bánsági magyar közösség javára.
Kiemelném még Molnár Zsolt parlamenti képviselőnk tevé­keny­ségét, aki azon túl, hogy cselek­vően részt vett a rendezvényeken, munkájával, ötleteivel színesítette a Temes megyei szervezetünk tevé­kenységét és a RMDSZ Temes me­gyei szervezetének támogatására ala­kult Bánsági Magyar Közös­ségért Egyesület elnökeként pénz­for­rásokat mozgósított a rendez­vények sikeres lebonyolításához.

Lassan mögöttünk hagyjuk a 2014-es esztendőt, milyen kihív­á­sokra készül választ adni az el­következő időszakban az RMDSZ Temes megyei szervezete?
A 2015-ös esztendővel kezdő­dően már a 2016-os kihívásokra összpontosítunk, amikor önkor­mány­zati és parlamenti választá­sok lesznek. Ahhoz, hogy ezeken jól szerepeljünk, át kell gondoljuk a teendőinket. A 2015-ös esztendő első két hónapja még a helyi illetve megyei tisztújítások jegyében zaj­lik, ugyanis február 28-án lejár a jelenlegi mandátumunk, és újabb három évre kell vezetőséget vá­lasz­tani. Ugyanakkor reméljük, hogy az említett városháza melletti Konzultatív Tanács munkájának is meglesznek az első eredményei, a Hargita megyei kapcsolatot és a szerbiai helységek ígéretesnek in­dult kapcsolataink tovább fej­lesz­tésére is komoly hangsúlyt he­lye­zünk. November 15-ére pedig Szór­vány Napok megszervezését tűztük ki. És szeretnénk hasonló szinten folytatni megemléke­zéseinket, ün­nepléseinket, hogy a magyar kö­zösség itthon érezze magát a Bánságban.

A magyar közösség politikai ve­zet­é­se szorosan összefügg Halász Ferenc ta­nár szakmai munkájával, amelyet Te­mes megyei főtanfelőgyelő­-helyettes­ként folytat. Ezen a téren mi­lyennek ér­tékeli az óévet, s mi­lyennek látja a magyar tan­nyel­vű oktatás jövőjét tér­sé­günk­ben?
A fentiekben tudatosan nem beszéltem az oktatásról, hisz ezen a területen a fő­tan­felügyelő-­he­lyet­tesi tisztségben és a Temes megyei Pedagógus Szövetség tag­ja­ként is felelősséget vállalok. Ugyanis, ha az RMDSZ 2014-ben biztosította a nyu­godt hátteret a magyar intéz­mények működéséhez, ez hatványo­zottan érvényes az oktatásban. A 2014-es esztendőben si­került meg­őrizni az iskolahálózatunkat, s a gyermeklétszámot is szinten tarta­ni, sőt az, hogy szeptemberben 87 gyermeket írat­tak be az előkészítő osztályokba, az utóbbi tíz eszten­dőnek a legjobb ered­ménye, és talán egy kis optimizmusra is okot ad. Idén 826 gyermek tanul ma­gyar tannyelvű iskolában illetve osztályokban, ehhez most hozzájön még mintegy 500 óvodás és 18 településen 392 gyermek vesz részt fakultatív magyar oktatásban. Új­szentesen, Óteleken egy-egy tan­erővel az előbbinél több tevékeny­kedik, a te­mes­vári Gerhardinum Katolikus Líceumban pedig egy óvodai csoporttal bővült az anya­nyelvű oktatás. Óteleken az év ele­jén Böjte Csaba atyának köszön­hetően meg­kezdte működését a Szent Kereszt Gyer­mek­otthon, amely­től azt reméljük, hogy újabb gyermekek odairányításával meg­erősödhet a helyi magyar tan­nyelvű ok­tatás. A Bartók Béla Elméleti Líceumot hat­hatós támo­gatásban részesítettük, tavaly egy óvodát is mellérendeltünk en­nek az iskolának, amelynek továbbfejlesz­tését tervezzük. De a többi tanin­tézmé­nye­inkben is rendkívül jó körülmények kö­zött folyik az ok­tatás. A Pedagógus Szö­vetség és a Bartók Béla Líceum veze­tőségével 12 olyan településen találkoz­tunk a pedagógusokkal, önkormányzati kép­­viselőkkel, civil szervezetekel, és ter­mészetesen a gyermekkel és a szülőkkel, ahol valamilyen szinten folyik magyar tannyelvű oktatás. Ez arra szolgált, hogy feltérké­pez­zük ezeknek a településeknek a je­lenlegi helyzetét a magyar oktatás szem­pontjából, ugyanis a 2015. eszten­dő­ben akarjuk kialakítani azt a hosszú távú stratégiát, amely­re a Temes megyei ma­gyar nyelvű oktatást építeni lehet.
Jó hír, hogy rendeződni látszik a zoldi tábor jogi helyzete, remél­jük, hogy a fer­dei /Fârdea/ önkor­mányzattal sikerül o­lyan szerző­dést kötni, amely után lehe­tőség nyí­lik majd pályázati pénzhez jutni ahhoz, hogy megfelelő feltételeket ala­kít­sunk ki itt különböző rendez­vények szer­vezéséhez, tanulóink üdültetéséhez.
Jövőre ünnepelhetjük a Bartók Béla El­méleti Líceum névadásá­nak évfordu­ló­ját és azt az ese­ményt, hogy 25 évvel ez­előtt újra önálló magyar taninté­zetünk lett Temesváron illetve, hogy ma­gyar­or­szági testvériskolai kapcsolatok jöttek létre.
A Bartók Béla Elméleti Lí­ceumtól, sőt az egész Temes me­gyei oktatástól ma már elvá­laszt­hatatlan a Bartók Alapít­vány, amely hasonlóképpen te­kin­télyes múlttal rendelkezik, és jelentősen hozzájárul a megye magyar tannyelvű oktatásának megtartásához. Ennek az elnöke is Halász Ferenc.
1992-ben hoztuk létre a Bartók Béla Alapítványt, mely eredetileg csak a líceum támogatását célozta meg, de mára kinőtte magát, és az egész Temes megyei magyar ok­tatás támogatója lett. A működését elsősorban a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítványhoz be­nyújtott pályázatok valamint a kitartó helyi támogatók hozzá­já­rulása biztosítja. Sikeres pályá­za­taink az iskola keretében létre­ho­zott pályázatíró csapatnak köszön­hető, élükön Erdei Ildikó igzga­tó­nővel. Az alapítvány költségveté­sének mintegy 85 százaléka szár­mazik a pályázatokból.
Az alapítvány biztosítja az ösz­tön­dí­jakat, az iskolabusz, a nap­közi ott­honok, a pedagógusok szol­gálati lakásai költsé­gei­nek fedezé­séhez szükséges pénzt. Fon­tos szerepet kapott a te­hetséggondozás, rend­szeresen dí­jazzuk a rendkívüli ered­ményeket elérő diákokat. De számos más tevékenységet is támogatunkt, mint a te­hetségnap megszervezését, iskolai kiad­vá­nyokat, a diákszín­pad tevékenységét, anyanyelvi táborokat – amelyeket a ve­gyes há­zasságban született gyermekek illet­ve a fakultatív oktatásban részt­vevők láto­gatnak, az utóbbi években a peda­gógusok szakmai fejlesztése is szerepet kapott, szoros együttműködésben az RMPSZ-szel a továbbképző tanfolyamok meg­szer­ve­zésében a Temes megyei ma­gyar peda­gógusok részére. Új progra­munk a tér­ségi hálózat­épí­tés, aminek a lé­nyege, hogy a Bartók Béla Líceum diákjai felvál­lalják a vidéki iskolákkal a kap­cso­lattartás, olyan találkozókat szer­veznek közösen, amely bizto­sítja számuk­ra azt a magyar érzést és élményt, amit környe­zetükben nem biztos, hogy meg­kapnak. Ez a 2015. évi tevékenységünk­nek is prio­ritása, ugyanis a vidéki I-VIII. osztá­lyokból kikerülő gyermekek biztosít­hatják a líceumi tovább­ta­nulásban a létszámot. Egyre in­kább érezteti a szük­sé­gességét az, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy az elméleti oktatásban részt­vevők valamilyen szakmához is jussanak.
Év végi visszatekintő beszélge­té­sünket kihasználva megkö­szö­nöm min­denkinek a munkáját úgy az RMDSZ-en belüli kollégáknak, mint a Temes megyei pedagó­gu­soknak és a Bartók Alapítvány támogatóinak a hozzájárulását. Kívánok számukra és természete­sen a HETI ÚJ SZÓ Olvasóinak és a Munkatársainak – akiknek kö­szön­hetően üzeneteink eljutnak hozzá­juk -, hogy sok sikert érjenek el mun­kájukban, és váljék a mö­göttünk ha­gyott esztendeinél bol­dogabbá, jobbá a sorsuk!