Kevés a történelmi adat arról, hogy pontosan mikor vált Magyarmedves szabályos tele­püléssé, annyi bizonyos, hogy Mária Terézia uralkodásának második felében, miután 1778-ban visszacsatolták a Temesi Bánságot Magyarországhoz, és megszervezték Torontál, Temes, Krassó megyéket a Temesvár melletti erdőség Temes-parti részén, tehát jó száz évvel Újmosnica, a mai községközpont, telepítése előtt már lakott helység volt. A Szent Vendel napján felszentelt mai templomuk előtt, a nagyrészt Csongrád megyéből idekerült római katolikus lakosság, először fatemplomot épített. A Szent Vendel-napi templombúcsút fenn­állása óta  mindig megünnepelte a falu lakossága. Erre idén az elmúlt vasárnap került sor. 

A temesvári Millenniumi temp­lom plébániájához tartozó kis falu csinos templomában az ünnepi szentmisén szolgáló ft. Kapor János elmondta:

Sokat jelent e kis falu lakosai számára Isten háza, és az is, hogy legnagyobb ünnepüket meg­­tisztelte jelenlétével Molnár Zsolt parlamenti képviselő, Új­mos­nica polgármestere Florin Octavian Bucur és Kádár György alpolgármester. Jelen­lé­tük az együttünneplésen a gon­dos­kodást is tükrözte, hiszen az újmosnicai önkormányzat hoz­zá­járulásával sikerült ezt a temp­lomot úgy külsőleg, mint belső­leg felújítani. Persze nem az épü­let az igazi érték, hanem azoknak a léte, akik élettel betöltik. A na­gyobb testvér támogatásaként nyil­vá­nult meg a Gazdáné Mátyus Melinda, újmosnicai re­formátus tiszteletes asszony ve­zényletével fellépő férfikórus elő­adása.

Példaértékű a két tele­pü­lés egyházainak és lakóinak együtt­működése, akik kölcsönö­sen részt vesznek egymás ünne­pe­in. Örömmel említem meg, hogy a közeljövőben Újmosnicán katolikus imaházat szentelhe­tünk, amelynek védnöke egy­ház­megyénk első püspöke, Szent Gellért lesz. Excellenciás Roos Márton megyés püspökünk ra­gasz­kodott ahhoz, hogy annak a Szent Gellértnek a tiszteletére épül­jön az újmosnicai kápolna, akit I. István királyunk nevezett ki az első csanádi püspöknek, és aki elhozta erre a vidékre a hitet.

Kihasználva Florin Octavian Bucur, Újmosnica község idén megválasztott pol­gármesterének jelenlétét, az egész községre vonatkozó ter­veikről is kérdeztük. Elmond­ta, nagy örömére szolgált a le­he­tőség, hogy községüknek it­teni közösségével együtt le­he­tett jelen ezen az egyházi ün­nep­­ségen, amelyen érezte Isten jelenlétét a szentmise idején. „Fontosnak tartom, hogy a köz­ség elöljárói bekapcsolódjanak min­den olyan eseménybe, amely­re településeiken sor kerül.” Mint mondotta, folytatják az ut­cák korszerűsítését, az utak, csa­tor­nahálózat építését, és készül­nek a télre, a hóeltakarításra is. A jövő év feladatai közül említette az infrastruktúra további fejlesz­té­sét, parkosításokat, játszóterek építését. Arról is tájékoztatott, hogy a Temes megyei Tanácsnál folytatott legutóbbi meg­beszé­lé­sen értesült a sokat vitatott Te­mes­vár-Újmosnica közötti út­sza­kasz négysávosra történő bőví­té­séről, amelyhez a megyei költ­ség­vetésből elkülönítették az er­re fordítandó befektetési össze­get, s ígéret szerint a jövő év ta­vaszán elkezdődhetnek a kivite­lezési munkálatok. Hasonló ígé­retet kapott Temesvár Polgár­mes­teri Hivatalától az Ómos­ni­cát Temesvárral összekötő, még befejezetlen, szintén életbe­vá­gó­an fontos, úgynevezett Ökrök útja munkálatainak befejezésére.

Szőlősi József a falu kép­vi­selője maradt, még akkor is, ha a legutóbbi önkormányzati vá­lasztáson az arányok úgy ala­kultak, hogy nem került be új­ra Újmosnica község önkor­mányzati testületébe, ugyanis Magyarmedvesen, a szülőfalu­jában, amelyhez hű maradt, ma is sokan fordulnak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal.
Kis közösség vagyunk, össze kell tartanunk. A katolikus hívek száma 150 főre tehető, és van né­hány református vallású család is a falunkban. Jól megvagyunk együtt és az újmosnicai társa­ink­kal is, akikkel közösen ünnepe­lünk a mi búcsúnkon, akárcsak az ál­ta­luk Újmosnicán szervezett kö­zösségi napokon, bálokon, és együtt járunk kirándulásokra is. Honfitársaimnak és az önkor­mányzat támogatásának kö­szön­hetően hoztuk rendbe temp­lo­munkat, amelynek udva­rán en­nek az együttműködésnek kö­szönhetően, egy ravatalozót is épí­tünk. Természetesen sajnál­juk, hogy 16 szavazaton múlott, hogy Magyarmedvesnek képvi­se­lője legyen. Reméljük, hogy a kö­vetkező választáson sikerül majd valamelyik magyarmedvesi hon­fi­társamat bejuttatni a községi ön­kormányzatba.

Kádár György alpolgár­mester is megerősítette, hogy évek óta kiválóan együtt­mű­köd­nek Magyarmedves közös­ségével, és nemcsak a templom, de más létesítmény is bizo­nyít­ja ennek a közös erőfeszítésnek az eredményét.
Nemcsak a két település la­kos­sága tartozik egyre szo­ro­sab­ban együvé, hanem területeik föld­rajzilag is összenőnek. A mos­tani templombúcsún a ma­gyarmedvesi lakosok mellett je­lenlévő nagyszámú újmosnicai, közöttük a református egyház ki­váló férfikórusának tagjai szin­tén erről a közösségi együtt­gon­dolkodásról tanúskodik, s a templombúcsú ünnepségéhez pe­dig, a részvevők mellett, a köz­ségi önkormányzat is hozzájá­rult. Így az ünnepi mulatságot, Szabó Ferenc közreműködésével a testvére Szabó Béla vezette igazfalvi Angelis’96 zenekarnak köszönhetően, még kellemeseb­ben tölthettük a Iorgovanul pan­zió elegáns termében. Hason­ló­kép­pen az Újmosnicán februárra tervezett farsangi mulatságra, mint mindig, ezúttal is szeretettel várjuk községünk második ma­gyar településéből a barátainkat.

A magyarmedvesi tős­gyö­ke­res lakosok közül az ün­nepségen családjával résztvevő 70 éves Csőke György felidézte azokat az időket, amikor falu­jukban még magyar iskola is működött, és élénk kulturális élet résztvevői lehettek a fia­ta­lok.
Az őseim a Csongrád megyei Kovácsházáról kerültek ide, ta­lán még Mária Terézia ide­jében. Ak­kor itt még erdő volt. Az én gyer­mekkoromban állt még a régi fa­templom, s itt, ahol ma ez a vendéglátó helyiség van, volt az iskolánk. Emlékszem a kiváló Tóth Endre, Kása valamint Mester Emma és Mester Ferenc tanítóinkra. Ők irányították a szín­játszó- és tánccsoportot. Egyik emlékezetes színdarabbal, a Fehér László cíművel bejártuk a megye magyar falvait. Akkor még évente több bál és rend­sze­res filmvetítés volt, tehát meg­annyi alkalom szórakozásra. Saj­nos ma kevés a fiatal, s iga­zán csak a templombúcsúnk alkal­má­val jövünk össze egy kis mulat­ságra is.

Végezetül az ünnepség há­zi­gazdája, a Iorgovanul Panzió vezetője, Cornel Tiriteu, aki szintén a falu szülötte, félig-meddig magyarul mondta el, hogy a magyarmedvesi magyar gyerekektől, akik közül ma is sokakkal szoros barátságot ápol, tanulta meg a nyelvüket. Szeretettel emlékezik a magyar játszótársaira és azokra a fia­talkori évekre, amikor a szü­reti és batyus bálokon együtt énekelték a szép magyar nó­tá­kat, és ropták a csárdást kivi­lágos-kivirradtig. Ő is sajná­la­tát fejezte ki, hogy ebben a szép Temes-menti faluban egy­re kevesebb a fiatal, de lokál­pat­rióta büszkeséggel mondta, hogy elégtételt érez, hogy há­zigazdája lehet a magyar kö­zös­ség templombúcsúja alkal­má­val szervezett mulatságnak, akárcsak más alkalmak ünnepi összejöveteleinek.