A “temesvári polgár” elnevezés tipikus jellemvonást, polgári erényt jelent…Ezt a hagyományt, ezt a hivatást átérzi minden te­mesvári polgár vallásra és nemzetiségre való különbség nélkül.
Ez a közös czél elnémított minden vallási torzsalkodást, minden nem­ze­tiségi különtörekvést, ez egyesítette mindenkor egy táborba a temes­vári polgárságot.
Geml József, Temesvár polgármestere: 1914-1919 között

Ezzel, a jó száz évvel ezelőtt megfogalmazott jellemzésre gondolva kezdtem a beszélgetést Farkas Imrével, Temesvár alpolgármesteré­vel, aki a soronkövetkező önkor­mány­zati vá­lasz­tásokon a Temes me­gyei RMDSZ javaslatára immár polgár­mester-jelöltként indul. Már az sem jelentett kis meglepetést, amikor négy évvel ezelőtt, több mint 80 év után Farkas Imre személyében magyar alpolgármestere lett Temesvárnak. Persze ezen főleg azok lepődtek meg, akik nem is hallottak Geml József, Telbisz Károly, Török János, Küttel Károly polgármesterekről, hogy csak néhányat említsünk a nagy elődök közül.
Igazság szerint – az elmúlt évszázad asszimilációs törekvéseit ismerve – bennünket is, főleg engem váratlanul ért ez a lehetőség, amely megtisztelő, de rendkívüli felelősséggel jár. Korábban, keve­sebb közéleti szerepet vállaltam ugyanis a műszaki egyetem távközlési karán sze­reztem mérnöki oklevelet Inkább közép­iskolás koromban, a Bartók Béla Elmé­leti Líceum diákjaként tevékenykedtem közösségi téren, a Máltai Szeretetszolgálatban, az iskolai műkedvelői csoportokban. Egy adott pillanatban fel is me­rült, hogy a színészi pályával próbálkozom, de nem szívesen mentem volna el Temesvárról.

Amikor a rendszerváltás utáni években az akkori fiatalok közül so­kan, élve az adott lehetőséggel kül­föld­re távoztak, Farkas Imre esetében a szülővároshoz való ragaszkodás győzött a kalandvágy fölött.
Mindig jól éreztem magam itthon Temesváron, a Bánságban, ezért döntöttem úgy, hogy céget alapítok, majd édesapámmal közösen kereskedelmi társa­ságban tevékenykedtem. 2016-ban kért fel az RMDSZ akkori vezetősége, Halász Ferenc elnök és Molnár Zsolt parlamenti képviselő, hogy vállaljam a jelölést a városi tanácsba az önkormányzati választáson, hát így kezdődött. A szerb és a bolgár kollégákkal közösen indulva jutottam be a városi tanácsba, s amikor a helyzet úgy alakult, hogy alpolgár­mes­tert kellett kinevezni – akkor mint első helyen szereplő tanácsos, rám esett a vá­lasztás. Tehát 2016 júliusától alpolgár­mesterként tevékenykedem Temesvár pol­gármesteri hivatalában.

Tehát egyből a mélyvízben.
Igen, és ráadásul senki sem kérdezte meg, hogy tudok-e úszni, hogy a rámakasztott súlyokkal képes vagyok-e felszínen maradni? Nos, hát az első rémület után sikerült beilleszkednem. Igyekeztem gyorsan tanulni és a feladatokat úgy el­végezni, hogy eloszlassam azoknak a gyanakvását, akik talán azért tekintettek bizalmatlanul rám, mivel Farkas Imrének hívnak. Ezen már túl vagyunk, és úgy érzem, hogy mind a kollégák, mind a választók köztiszteletének örvendhe­tek, tekintélyt szerezve annak a közös­ség­nek is, amelynek köszönhetően ebben a megtiszteltetésben részesülhettem.

Pedig a feladatkörét tekintve nem a legkönnyebb, mondjuk úgy, hogy nem a legszerencsésebb területet osztották ki Farkas Imre számára.
A szociális ügyek és a városhoz tartozó közvagyon kezelése rengeteg bo­nyo­dalommal járó terület. A város tu­lajdonában lévő ingatlanok tatarozása nagyvonalakban megvalósult, de a ma­gán tulajdonú épületek karbantartására sajnos nem sikerült minden esetben a tulajdonosokat rávenni. A várost behálózó sok vitát kiváltó, levegőben lógó kábelek eltüntetése is nehéz örökség volt. Mind­ezeken túl a városháza mellett működő Kisebbségek Konzultatív Tanácsának az elnökeként hozzám tartozik az itt élő kilenc nemzetiség sajátos gondjainak az ügyintézése is. Ezen belül megkülönböz­tetett felelősséggel hárul rám a magyar közösség ügyeinek a támogatása. Persze szép és elégtételt nyújtó szolgálat, amikor az elesetteken sikerül segíteni, az öregek otthonában élő idős embereken, a bántalmazott nők, az utcagyerekek, hajléktalanok nehéz sorsán enyhíteni. Elégtételt jelent látva, hogy közreműködésünk nyomán gyarapodnak a magyar létesítményeink, gondolok itt több magyarországi támogatásban is részesülő intézményünkre így a magyar színházunk számára kiutalt volt mozi helyiségre, amely ha elkészül, kulturális központként működhet, újabb teret biztosítva a színházi előadások számára is. Jelentős megvalósításként könyvelhetjük el a polgármesteri hivatal és a magyar kor­mány hozzájárulásával kiteljesített 10-es számú óvodát, valamint a józsefvárosi római katolikus parókia régi épületének átalakítását. Ezek a Bartók Béla Elméleti Líceumhoz tartozva kiváló feltételeket biztosítanak az óvodás gyer­me­kek számára, illetve a líceum diákjai számára ahhoz, hogy ez utóbbi kereté­ben a kialakított menzán főtt ételt kapjon az előkészítő osztályosoktól kezd­ve a líceumi osztályok tanulóiig minden gyer­mek. De folytathatnám a megvalósítások sorát a Bolyai Szakkolégiummal, amely Temesvárra vonzza Erdély ma­gyar egyetemista fiataljait, vagy a Gerhardinum Római Katoligus Teológiai Líceumban, szintén helyi és magyarországi támogatással megvalósult korsze­rűsítésekkel. Jó érzéssel gondolok arra – hála Tamás Péter magyarország temesvári tiszteletbeli konzulja ötletének – , hogy a mandátumom idején került sor a Temesvári Magyar Napok nagyszabású seregszemléjére, amelynek idei megrendezését négy sikeres év után csu­pán a világot sújtó koronavírus-járvány teszi kétségessé. Persze a munkánknak csak egy kis része látszik, sok kevésbé látványos teendő kötött és köt le bennünket.

Mandátumának végéhez közeled­ve a megvalósítások számbavétele mellett mi az, amivel még úgy érzi, hogy adósa maradt a temesvári polgároknak, a választóinak? És mi az ami felbátorította arra, hogy a követ­kező ciklusra polgármesteri tisztségre is vállalja a jelölést?
Az elkezdett, de be nem fejezett mun­kák mind a törlesztendő rovatban szerepelnek: folytatni szeretnénk az oktatási és a kulturális intézményeink felújítását, a város jelentős személyiségei sírhelyeinek a felkutatását és felújítását, és természetesen szereténk, a választások után mi magyarok is továbbra szerephez jutni a 2023-ra halasztott Temesvár Európa Kulturális Fővárosa felkészü­lésé­ben. Ezen a téren nagyon sok még a tennivaló. És ha nem tűnik nagyképűségnek, igen, Temesvár polgármestereként, az eddigi tapasztalataim, a kia­- lakult helyi és nemzetközi kapcsolataim alapján bőven van elképzelésem arról, hogy milyen arculata legyen a Bánság főváro­sának 2023-ban, amikor a világ szeme is rajtunk lesz. Szeretném, hogy valamennyien, akik ebben a városban élünk, hovatartozástól függetlenül büsz­kén vallhassuk temesvári polgárnak ma­gunkat. Addig is most az a legfonto­sabb, hogy a magyar közösség vala­mennyi tagja aláírásával járuljon hozzá ahhoz, hogy érdekvédelmi szervezetünk jogosuljon a választásokon való részvételre, majd azután pedig a választásokon minél nagyobb számban támogas­- sák szavazataikkal az RMDSZ jelöltjeit, hogy biztos legyen képviseletünk a helyi önkormányzatban, ugyanis csakis a ta­nácsosok közül kerülhet ki városvezetői tisztséget betöltő személy.

A temesvári magyar közösség ne­vében ehhez is sok sikert kívánunk.