16 Aug 2022
Írta admin 
0 Hozzászólás 
Amint a gyümölcs… mely nem esik messze a fájától
Három évtizedet tudhat maga mögött Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes a magyar közösség nemes ügyének szolgálatában kifejtett sokrétű tevékenységében. Kezdő tanárként eltöltött évek után a rendszerváltás hozta meg számára a lehetőséget – mind a pedagógusi pályán, mind pedig a közéletben – a bánsági magyar közösség szolgálatához. És tette ezt évtizedeken keresztül mindig tekintélyt kiváltó komolysággal. Az 1989-es fordulat után, békés attitűdje ellenére harcias kiállással foglalt állást a magyar tannyelvű oktatás érdekei mellett és rendületlenül kereste az eszközöket az előző rendszer asszimilálási törekvései utáni magyar tannyelvű oktatás megerősítéséhez, aminek érdekében a politikai szerepvállalástól sem zárkózott el.
Származás miatti pályaferdülés
Halász Ferenc édesapja, a Brassó melletti Hídvégről származó id. Halász Ferenc a kuláküldözés éveiben érkezett el a pályaválasztás idejéhez. Orvosi pályára készült, de osztályidegen káderlapja miatt, jó vizsgaeredményei ellenére, az orvosi egyetem helyett a kolozsvári Bolyai Egyetem biológia szakán folytathatta tanulmányait. Egyetemi tanulmányai elvégzése után Újszentesen majd Óteleken kapott tanári katedrát. Itt ismerkedett meg jövendőbeli feleségével, a temesvári kereskedőcsaládban született, Mészáros Magda tanítónővel. Pályája végül szerencsésen alakult, ugyanis az óteleki két év után Temesvárra helyezték az akkor alakult Ifjú Természetbarátok Kertjének nevezett oktatási intézménybe, ahova olyan diákok jártak, akiket kimondottan a biológia érdekelt. Később a Bartók Béla Líceumban tanított egészen nyugdíjazásáig.
A „Pipos akadémia” nebulója voltam
Kétéves koromig laktunk Óteleken, de ebből az időszakból semmire sem emlékszem. Édesapám Temesvárra helyezése után Édesanyám még hosszú évekig csak különböző Temesvár közelében lévő helységek iskoláiban taníthatott. Temesváron eleinte a Kárpát utcai szülői házban laktunk, majd tömbházlakásba költöztünk. Iskolai tanulmányaimat a „Pipos Akadémia” néven ismert 1-es számú általános iskolában kezdtem, majd 1978-ban a 2-es számú Matematika-Fizika Líceumban érettségiztem. Sikeres felvételi után Kolozsváron a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen Történelem-Filozófia szakon folytattam tanulmányaimat. Az ókor és az őskor volt a kedvenc tantárgyam, de a jelenkor 20. századának a történelme is vonzott. A történelem diákkoromtól érdekelt, amit Balogh Benjámin kiváló történelemszakos tanárom szerettetett meg velem még ötödik osztályos koromban. Különben az egzakt tudományok sohasem vonzottak. Egyetemi diákként részt vettem régészeti táborokban, ekkor még arról álmodoztam, hogy tanulmányaim elvégzése után múzeumban, vagy levéltárban tevékenykedhetek, ám az akkori körülmények között egyre világosabbá vált, hogy pedagógus szüleim nyomdokába lépve, az egyetemről történelemtanárként fogok kikerülni. Ma már nem sajnálom, hogy így alakult a pályafutásom.
A nemzetállami homogenizáció cselei
A nemzetiségek beolvasztására irányuló intézkedések keretében több ördögi eszközt talált ki a szocializmusnak nevezett Ceaușescu korszak. Ennek a törekvésnek egyik fő célpontja az oktatás volt. Erre irányult az a leplezett módszer, is, hogy a végzős pedagógust a kihelyezésekor nem tájékoztatták arról, hogy milyen tannyelvű iskolában kap katedrát. Így jutottak teljesen román régiókba, leginkább Moldvába, magyar és más nemzetiségű káderek, Székelyföldre pedig a magyar nyelvet nem ismerő román nemzetiségű végzősöket helyeztek, ezzel kezdődött el a székelyföldi iskolák elrománosítása.
Ezt a cseles módszert 1984-től, gyakorolta a rendszer, 1985-ben viszont már az iskolák vegyesítésével leplezetlenül folyt az oktatás elrománosítása. Ekkor jelentek meg a román osztályok a temesvári nemzetiségi iskolákban, így az akkori 2-es számú Matematika-Fizika Líceumban is. Én szerencsésnek mondhattam magam még akkor is, ha a kihelyezéskor Temesvárra, a zárt városba nem juthattam be, de a Bihar megyei Érmihályfalván, magyar iskolában taníthattam az első két évben, ezután pedig Temesváron helyettes tanárként a magyar tannyelvű Matematika-Fizika Líceumban. Éva, a feleségem – aki utánam végzett Kolozsváron – Arad megyében, a szentannai német tannyelvű iskolában kapott katedrát. Arról, hogy német tannyelvű iskolába helyezték, csak akkor szerzett tudomást, amikor megérkezésekor az iskola igazgatója megkérdezte, hogy tud-e németül. A német nyelvet csak a három évi ottani tanítás során sikerült úgy, ahogy elsajátítania. Abban az időben senkit sem érdekelt, hogy az a tanár, akit nemzetiségi tannyelvű iskolába helyeznek, tud-e azon a nyelven, amelyen a tanítás folyik. Három év után végül, neki is sikerült Temesvárra jönni, s a 2-es számú Matematika-Fizika Líceumban tanítani.
Az erősödő asszimilációs törekvés évei
Temesvárra érkezésem előtt, az 1985/1986-os tanévben történt a egyesítés, de akkor még Tácsi Erika volt az igazgatója a jó közösségű, felkészült és elhivatott tanári karral rendelkező 2-es számú Matematika-Fizika Líceumnak. Az első évben egy, majd a következő két évben újabb román osztályokat helyeztek az addig önálló magyar líceumba, 1987-ben pedig már leváltották a magyar igazgatókat is. Fokozatosan erősödött a külső nyomás, romlott a hangulat az iskolánkban is, betiltották a Juventus diáklapot, megtiltották a színjátszó csoport turnézását a megyében, nem néztek jószemmel semmiféle tanórákon kívüli, közösséget erősítő tevékenységet. A jó alapokon álló iskolánkban, az önérzetes tanári gárdának köszönhetően, még kevésbé érződött a hanyatlás. A magyar osztályok száma nem változott. 1989-ben három párhuzamos kilencedik, összesen pedig 57 osztállyal kezdtük a tanévet, az odahelyezett román osztályok következtében rettenetesen zsúfolt körülmények között, három műszakban ment a tanítás. Akkor még a körzeti és a vidéki iskolákból is jelentősebb számú diák érkezett.
A nagy fordulat ígérete
A nemzetiségi oktatás területén is az 1989-es fordulat állította meg a Ceaușescu-éra utolsó éveiben a megszüntetés irányába mutató, pokolian felgyorsult leépülési folyamatot. De, mint számos más területen, a rövid eufóriás időszak után gyorsan érkezett a túlzott remények utáni kijózanító csalódás is.
Tombolt a demokrácia, amikor az 1989-es események után 1990 januárjában az első demokratikus választáson új vezetőség került az iskola élére. Az akkor még fele-fele arányú magyar és román tanerők a köztiszteletnek örvendő Dima Ionel kollégánkat választották igazgatónak, a két aligazgatói tisztségre pedig Benedek Istvánt és engem. Röviddel ezután megtörtént a tagozatok különválása is. A román kollégák részéről az volt a kérés, hogy az itteni osztályok tanulóit ne szórják szét a város különböző iskoláiba, hanem kerüljenek egyetlen külön iskolába.
A forradalmi napokban megalakult Bánsági Magyar Demokrata Szövetség aktívan működött közre a magyar közösség érdekeinek érvényesítésében. A “romos” vagy javarészt már megszüntetett magyar közösségi intézmények újraszervezését, közöttük a kiemelkedően fontos anyanyelvű oktatást igyekeztek jobb működőképes állapotba hozni a rövid ideig tartó magyar befolyás lehetőségeit kihasználva.
A néhai Bárányi Ferenc orvos, Bodó Barna, a BMDSZ elnöke és én – akit Ion Dima távozása után az aligazgatói tisztségből előléptettek igazgatónak – vettünk részt a város akkori vezetésével folytatott tárgyaláson az iskolák szétválasztására irányuló tárgyaláson. Ennek eredményeként jött létre a Pestalozzi utcai pártiskola helyén a német Lenau és a magyar 2-es számú Matematika-Fizika Líceum román tagozatos osztályaiból a Jean Louis Calderon nevet viselő elméleti líceum és igy 1990 március 1-jétől alakulhatott újjá az önálló magyar líceum.
Csalódás utáni útkeresés
A személyi kultuszon alapuló egypárt rendszerű romániai társadalom tagjai rövid ideig élhettek abban a naiv hitben, hogy a gyűlölt diktátortól való megszabadulással, egyik napról a másikra minden gondjuk megoldódik. Az önállóságát visszanyert nemzetiségi oktatás, akárcsak a függetlennek kikiáltott magyar sajtó, az eufóriás pillanatok után, a hatalmi és gazdasági fejetlenség körülményei között néhány hét alatt légüres térben találta magát.
Az önállóvá vált magyar tannyelvű líceumunk közössége számára egyre világosabbá vált, hogy az adott gazdasági helyzetben kevésbé számíthat a tanintézet megfelelő működéséhez szükséges állami támogatásra. Az elképzelésünk szerinti, teljesen új perspektívákhoz anyagi háttérre volt szükség. Így született meg egy alapítvány létrehozásának a gondolata. Alakuló ülésére a magyar iskolák volt diákjai és tanárai kezdeményezésére 1991. december 12-én került sor az iskola dísztermében. Az alapítványt 1992 februárjában jegyeztük be – 21 taggal és 5 tagú vezetőséggel, nevezetesen dr. Toró László, Baranyi László, Joó Ildikó, Varga Kornélia és alulírott. A Bartók Béla Alapítvány létrehozásának ötletadójaként, no meg, mint az intézet ak- kori igazgatója, én lettem az elnöke és viselem ma is, immár kerek 30 éve ennek a küldetésnek a – nem mindig gond nélküli –, megtisztelő tisztségét. 2021-ben sor került az Alapítvány alapszabályzatának módosítására, valamint új tagok kerültek a kuratóriumba, Valdman Kinga, Fenyvesi Éva, illetve dr.Erdei Ildikó, aki a tanintézet igazgatójaként ügyvezető elnö- ki szerepkört tölt be a kuratóriumban.
A Bartók Béla Alapítvány az elmúlt három évtized alatt olyan fogalommá vált, amely nélkül szinte elképzelhetetlen a bánsági szétszórtságban élő magyar közösség gyermekeinek, korunk elvárásainak megfelelő színvonalú oktatása, következésképpen, a magyar tannyelvű oktatás folyamatának megőrzése.
Alapítványunk célja induláskor Temes megye egyetlen önálló magyar középiskolájának anyagi-pénzügyi támogatása volt. Az évek során a Bartók Béla Alapítvány pénzügyi megerősödése lehetővé tette, hogy támogatását kiterjessze a város, akkor még létező 1-es és 26-os számú általános iskolájára, illetve a megye minden magyar tannyelvű tagozattal rendelkező tanintézetére, iskolára és óvodára. 2001-től az alapítvány a Temes megyei magyar szórványoktatási program koordinátora lett.
A támogatás nem égből pottyanó manna
Kitartó munkát kellett és kell folytatni a források megszerzéséért és évtizedeken keresztül történő megtartásáért. Jóllehet a bánsági magyarság kezdettől megértéssel, a vállalkozók pedig szinte egyemberként álltak a nemes ügy mellé, Halász Ferenc elnök külön hangsúlyt helyezett annak a kapcsolatnak az ápolására, amely az alapítvány és a temesvári magyar üzletemberek, vállalkozók és magánszemélyek között a kezdettől létrejött. Ugyanakkor az alapítvány mindenkori vezetősége igyekezett minden lehetőséget, hazai és magyarországi pályázati kiírást kihasználni, a megye magyar tannyelvű oktatása ügyének támogatása érdekében.
Az alapítvány bevételének legfőbb forrásai: a pályázatokon elnyert támogatás, a római katolikus és református egyház adománya, németországi támogatások – különösképpen a freiburgi és a stuttgarti magyar közösségek részéről –, valamint a tagdíjak, magánszemélyek jövedelemadójából felajánlott százalékok és alkalmi adományok. Újabban a temesvári Polgármesteri Hivatalhoz és a Temes megyei Tanácshoz is lehet pályázni támogatásért, sőt jelentős európai uniós támogatáshoz is sikerült hozzájutnia a tanintézetnek, amelyhez a minimális, de kötelező önrészt az alapítvány biztosította. Programainkról szólva, a Tehetséggondozó, intézményfejlesztés, identitástudat megőrzés, pedagógusok szakmai fejlődése mellett, mindig különös hangsúlyt helyeztünk szociális programokra. Ilyen az 1994/1995-ös tanévben indult szociális ösztöndíjprogram, a líceumban tanuló vidéki, hátrányos anyagi helyzetű diákok ösztöndíjakkal való támogatása. Az elmúlt 30 iskolaévben többszáz tanulónak biztosítottunk lehetőséget a középiskolai tanulmányok anyanyelven való végzéséhez, az Apáczai Közalapítvány támogatásából egy három- és egy egyszobás lakást vásároltunk más vidékről érkezett pedagógusok számára, továbbá igyekeztünk támogatni a diákok ingázási költségeit, tekintettel arra, hogy sok tanulónak nincs lehetősége szülőhelyén anyanyelvén tanulni. Napközis programot biztosítunk I-VIII. osztályos gyermekek olyan családjainak, ahol a szülőknek nincs lehetőségük a gyermekek déli hazavitelére és tanulásuk otthoni felügyeletére, nem utolsósorban a temesvári anyanyelvű oktatási intézménybe való eljutását segíti a létrehozott Iskolabusz-program.
A történelemtanár pályájának “útvesztői”
A rendszerváltás utáni első tíz esztendő – magyar iskolaigazgatóként – Halász Ferenc nevéhez fűződik. Megállapítása szerint, 1999-ig tíz szép, de nehéz éve volt az önállóvá vált temesvári magyar tannyelvű líceumnak.
Kezdve azzal, hogy nevet adtunk az addig jellegtelen elnevezésű 2-es számú Matematika- Fizika Líceumnak, új tanári kart kellett építeni az immár Bartók Béla Elméleti Líceumnak nevezett tanintézetünkben, ugyanis a rendszerváltás után 20 pedagógus nyugdíjba ment, vagy külföldre távozott. Hála a tanárok önérzetes munkájának, ebben a tanárkeresési időszakban sem csökkent az oktatás színvonala, noha megindult a magyarság elvándorlása is, aminek következménye, hogy a még 1990-ben kb.1000 tanulót számláló iskolánkban, ma csupán mintegy 629 óvodás és diák tanul. Ez akkor is szomorú, ha az elmúlt 5-6 évben megállt a tanulói létszám csökkenése, sőt idén már bizonyos növekedés észlelhető, ami főleg a vegyes házasságban élő szülők döntésének köszönhető, nevezetesen, hogy magyar tannyelvű iskolát választanak gyermekük számára. A megyében magyar tannyelven tanuló gyermekeknek mintegy 75 százaléka a Bartók Béla Elméleti Líceum hallgatója. A vidéki iskolák nagy leépülése következtében ma már csak Végvárról, Ótelekről, Lugosról jönnek tanulók a kettőre zsugorodott líceumi osztályokba. Szerencsére a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceumban is beindult a gimnáziumi és egy osztállyal a líceumi oktatás, és biztató, hogy óvoda is működik ebben a tanintézetben is.
A fenti címben használt útvesztő kifejezés Halász Ferenc esetében egyáltalán nem tekinthető negatív értelemben, hiszen 2004-ig, miközben foglalkozott a Bartók Alapítvány ügyeivel, címzetes tanárként tanított, és helyi elnöke volt a Romániai Magyar Pedagógus Szövetségnek, majd 2005-től, immár 17 éve megyei főtanfelügyelő-helyettesként tevékenykedik, és Kiss Ferenc nemzetiségi tanfelügyelővel maga is hozzájárul a magyar tannyelvű oktatás érdekeinek érvényesítéséhez. Elégtétel számára, hogy az iskola- vezetésben őt követő Virginás Tar Judit, illetve a mai igazgató, dr. Erdei Ildikó ambíciós irányításának köszönhetően számos előremutató, a tanintézet további épülését szolgáló program fut ma is a Bartók Béla Líceumban. Az oktatás érdekeitől nem választható el az RMDSZ-es politikai szerepvállalása sem, legyen az temesvári tanácsosi, vagy az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöki tisztsége, amelyben 17 éven keresztül tevékenykedett – mint mondja – több-kevesebb sikerrel. Nem rajta múlott, hogy ebben az időszakban bizonyos politikai intézkedéseknek kedvezőtlen hatásai voltak akár az oktatás, akár általában a magyar közösség érdekeinek érvényesítésére, nevezetesen a megváltoztatott választási törvény, amely a választási küszöböt öt százalékra emelte, mint ahogy az sem kedvezett a bánsági magyar közösség épülésének, hogy nemzettársaink száma, 1991 és 2011 között 62 ezerről 36 ezerre csökkent. Ami viszont Halász Ferenc tanár úron múlott, a Bartók Béla Alapítvány három évtizedes gyümölcsöző működése a Temes megyei magyar tannyelvű oktatásnak olyan elválaszthatatlan tényezője lett, amely hosszú időre meghatározza az itteni magyar tannyelvű oktatás létét.
