Örök igazság, hogy születésünk pillanata egyben az öregedés kezdete is, akárcsak az, hogy minden idős ember volt egyszer fiatal is. Jól tudják ezt Ötvösdön azok a fia­ta­lok, akik évről évre gondoskodnak arról, hogy lehetőséget teremtsenek az idősebb kor­osz­tály számára olyan ünnepi összejövetelre, ame­lyen feleleveníthetik megszépült fia­talkori emlékeiket. A fiatalok élén Patik Izabella, az ízig-vérig ötvösdi magyar lány, aki már elemista korában, amikor a négy osztály elvégzése után kikerült kedves ta­nítónője, Kulcsár Ilona szárnyai alól, eldöntötte, hogy nem a közeli Törökszákos román tan­nyel­vű iskolájában, hanem a távo­labbi, végvári iskola magyar tagozatán folytatja tanul­má­nyát, és ezt kö­vetően is az anyanyelvű iskolát, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líce­u­mot választotta. Meg­győ­ződéssel vallja, hogy magyar nyelven folytatott tanulmányai nem hátrányára, hanem sok szem­pontból sikeresen járult hozzá, hogy mérnöki oklevelet szerezzen a temesvári Műszaki Egyetem számí­tás­technikai fakultásán. 

Patik Izabell szülőfaluja vá­lasztó­polgá­rainak köszön­hetően, idéntől a Török­szá­kosi Önkormányzat tanácsosa­ként hivata­losan is közéleti szol­gá­latot is teljesít.
Egyelőre tanulom ezt a szá­momra új munkát. Örömmel lá­tom, hogy az emberek ügyes-ba­jos dolgaikkal bizalommal for­dul­nak hozzám. A községi ta­nácsban főleg az ötvösdi em­berek gondjainak a megoldását, településünk fejlesztést tartom szem előtt. Eddig inkább ismer­kedtem azokkal a lehetőségekkel, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy eleget tegyek az elvá­rá­sok­nak. Sok a törleszteni való adós­ság kis falunk fejlesztését ille­tően. Itt van, a mondhatni félig kész kultúrotthonunk, amelyhez továbbra sincs meg a beígért kerítés, és az utak is javításra szorulnak, keresem a lehetőséget, hogy testvértelepülési kapcsolatot hozzunk létre ma­gyarországi vagy vajda­sági magyar tele­pü­léssel. Egye­lőre örülök, hogy sikerült kihar­colnom a Szépkorúak találko­zó­jának a hivatal általi támo­ga­tását és ígéret van arra, hogy a közadakozásból elkezdett kápolna (virrasztóház) építéséhez a községi önkor­mányzat is hozzájárul. Szerencsére a ren­dezvények szervezésében mellettem vannak a fiatalok, a Haág család Tibor, Attila és Laura, Sirovicza István, aki saját trak­tor­ával hozta az asztalokat, és szállította a nehe­zeb­ben járó idős embereket. Sokan hozzá­já­rul­tak a mai ünnepséghez, bekopogtak édes­anyám­hoz – aki mellesleg szívvel-lélekkel be­segített az előkészületek során is –, hogy mivel járulhatnak hozzá az ünnepséghez, hozták a hozzávalót a sütikhez. Kovács Zozó, Bálint István több fiatallal együtt a termet rendezte, Rácz István adta a kenyeret, de so­kan mások is besegítettek. Idén meg­lepe­tés­ként levetítettük Keresztes Péter, falunk éle­téről készült riportfilmjét, amelynek látha­tólag nagy sikere van a jelenlévők sorában.

Ebben az évben sokan eljöttek az elszár­ma­zottak közül Temesvárról, Buziásról és más helységekből. Külön köszönöm a 85 éves Bálint István Temesváron élő, de ötvösdi gyö­kerű tanító bácsinak, aki az ünnepeltek nevében virágcsokorral köszönte meg a gondoskodásunkat (felvételünkön).

A találkozó résztvevőivel beszélgetve, Patik Izabella önkormányzati képviselő iránti bizalmukról, tiszteletükről győződ­hettünk meg. Egyöntetű elégtétellel nyug­tázták, hogy Izabella révén újra van, aki képviselje érdekeiket a községi fórumban. Persze az őszinte dicséretek mellett ki-ki hangot adott a községhez való ragasz­ko­dá­sának: fiatalok, akik nem tudnak elsza­kad­ni a falujuktól, és távolabbi munka­helyük ellenére, ha csak tehetik, „haza­jön­nek”, és az idősek, akiknek életét oly erő­sen magához kötötte szülőföld, hogy a legnehezebb időkben is helyben­maradá­sukkal hűek maradtak hozzá.

Haág Tibor (bal oldalon), egyik sza­kácsa az ünnepségnek, elmondta, hogy minden szombaton, de sokszor hét­közben is hazamegy, és kamionsofőrként, bár­mer­re jár, a szülőfalujára gondol.
Sirovicza István (jobb oldalon) nevével, a néhai ÚJ SZÓ Kupa labdarúgó­baj­nok­ság ötvösdi csapatának oszlopos tagjaként gyakran találkoztak lapunk olvasói, most őt is szakácsi mi­nő­ségében találtuk a sertéscomb-pörkölt készítése közben. Ő sem tud elszakadni a szülőfalujától.
Az ÚJ SZÓ Kupát sajnáljuk, sok szép emlék köt ahhoz a bánsági magyar falvak lakói számára éveken át élményt nyújtó sporteseményhez, persze a sportról nem tudok lemondani, van egy nagy fiam, Krisztián és egy Alexandra nevű leányom. Ha időnk engedi, eljárunk a nagykövéresi sportcsarnokba focizgatni.
Az én korosztályom vagy itthon él, vagy rendszeresen hazajáró ötvösdi maradt, leg­többünknek itt vannak még a szüleik, itt van a szülői ház, a gyermekeink Végváron, illetve a Bartók Béla Líceumban tanulnak általá­ban, magyar iskolában. Én sofőrként a Du­co­dan cégnél a Temesvár-Buziás közötti in­gá­zókat szállítom, és közben itthon gazdál­kodom. Sikerült felszerelnem a kis gazda­sá­gomat mezőgépekkel, főleg kukoricát, napra­forgót termesztek, és sertéseket tenyésztek, de má­sok meg, például Varga Vencel, a húsmarha-tenyésztésben, vagy Virág Anti, juhá­szatban találja meg a számítását. Itt még viszonylag alacsonyak a telekárak, sokan vesznek házat, de általában nem magyarok.

Az idős emberek számára készült finom bográcsost nagy szeretettel szolgálják fel a szervezők

Nagy Vencel mérnök, aki Temesváron egy forgalomtechnikai cég vezetője, a ki­vételek közé tartozik. Néhány éve döntött úgy, hogy a Pogányos-parti falucskát vá­lasztja lakhelyéül, még akkor is, ha mun­kahelye továbbra is Temesváron van.
Székelyföldiként csak hallomásból tudtam arról, hogy van itt egy csinos kis magyar falu nem túl távol Temesvártól. Eljöttem falu­nézőbe, megtetszett. Találtam egy kis házat szép kerttel, új házat építettem. Nagyon jó döntés volt, egészségi szempontból is, a munkám után itt a kerti teendőkkel kiváló lehetőség nyílik a kikapcsolódásra. Megsze­rettem az itteni embereket, befogadtak, lám meghívtak erre az ünnepségre is, szívesen kapcsolódok be e közösség életébe, úgy ér­zem egyre inkább hozzájuk is tartozom.

Domsik János bácsi egyike az ünne­peltek rangidősek tagjának, feleségével együtt jött el, aki éppen Ötvösd búcsú­nap­ján született.
Szép és jó dolog ez a talákozó, amelyen mi öregek elbeszélgethetünk a régi szép idők­ről. A fiunk és az unokánk Temesváron lakik, de minden vasárnap hazajönnek, a lányom Spanyolországban, a Kanári-szigeteken él, már kétszer voltam nála, télen mentem, mert ott nincsen tél. Vízkeresztkor fürödtem az óceánban. Izabella a mi szomszédlányunk, nagyon szeretjük, és örülünk, hogy felvállalta a falu képviseletetét is. Ő tartja össze most itt a népet, pedig dolgozik és tanul is, nagyon elfoglalt. Idén sokan eljöttek a találkozóra, pedig mind kevesebben maradunk, ebben az esztendőben már öten távoztak az idősek kö­zül és nincs utánpótlás. Nekünk jó vissza­emlékezni a fiatalkorunkra, a búcsúkra a vasárnapi templombajárásokra, hej de régen volt: engem még Pacha Ágoston bérmált Niczkyfalván együtt a végvári fiatalokkal. Nekem az édesanyám volt ötvösdi lány, apai felmenőim Izgárról származnak, Sósdon volt 60 lánc földjük, tanyájuk is, Végvárhoz tartozott, ott 160 tanya volt, több mint amennyi ház Ötvösdön a faluban. Domsik János öregapám sokszor elvitt magával, egyszer otthagyott a szekéren, ő meg a kocsmában mulatott, én elaludtam, a lovak meg szépen hazavittek Izgárra, mesélték, hogy otthon mekkora volt a rémület, hogy nincs a gyerek, de nincs tata sem, ugyanis én a kocsiderékban, a szénában aludtam.

Az ötvösdi találkozó megszervezése főleg a fiatalok érdeme, ezt hangsúlyozta Oláh Gábor, a TEIS ifjúsági szervezet elnöke, aki Molnár Zsolt parlamenti kép­viselő megbízásából tisztelte meg és kö­szöntötte az ünnepelőket. Gratulált a helyi közösségnek az önkormányzati választá­son elért eredményükhöz, aminek köszön­hetően újra van Ötvösdöt képviselő ma­gyar tanácsos a Törökszákosi Önkor­mányzati testületben, ugyanakkor felhívta a figyelmet a decemberi parlamenti vá­lasztás jelentőségére, ami az itteni ma­gyarok számára is fontos esemény, hiszen részvételüktől is függ, hogy a Bánság meg­tartja-e a magyar képviselőjét az országos törvényhozási fórumban.