Amikor márciusban a koronavírus-járvány miatt le­zárták a határokat, Tamás Péter Magyarország temes­vári tiszteletbeli konzulja, a városunkban működő TIFEL Festékgyár igazgatója Stutt­gartban rekedt, ahonnan csak jó három hónap után volt le­he­tősége újra hazautazni szü­lővárosába. A kialakult hely­zet még azokat a gazdasági vezetőket is alaposan próba­tétel elé állította, akik a hely­színen intézkedhettek a vá­ratlanul bekövetkezett nehéz­ségek leküzdésére.
Nyilván, a TIFEL céget is kellemetlenül érintette a jár­vány, szerencsére alkalmazottaim dicséretre méltó hoz­záállásának köszönhetően, akikkel naponta kapcsolatban voltam, idejében átszer­veztük a tevékenységünket, kihasználtuk a kormány nyúj­totta munkanélküli se­gély lehetőségeit, s így nem kellett egyetlen munkatársunkat sem elbocsájtani, meg­maradt mind a 25 alkal­mazottunk. Cégünknek ápri­lisban és má­jusban öt szá­zalékos visszaesése volt, ami ahhoz képest, hogy a jár­ványnak milyen hatása volt a gazdaságra, tűrhetőnek ne­vez­hető. Láttuk a gondokat a partnereinken keresztül, hi­szen azok a kisvállalatok, amelyek lak­kot, festéket vá­sároltak tő­lünk exportra, azok egyik napról a másikra leálltak, s csak lassan indulnak újra. Nagyobb vállalatoknál ész­lelhető a súlyosabb helyzet. Cégünket illetően, minden optimizmusom mellett látni kell, hogy hosszú távú gazdasági kihatásai lesz­nek en­nek az egészségügyi válságnak, például a nyers­anyag beszállítás terén le­hetnek nehézségek, főleg, ha ú­jabb hulláma is lesz a jár­ványnak.

A kényszerből online működésre való átállás is új helyzetet teremtett.
Őszintén szólva, ezen a téren inkább negatív tapasztalataim vannak. Még Né­met­országban is bonyolul­tabb volt bizonyos ügyinté­zés, és drágább is.

Milyen állami támoga­tásra számíthatnak nehézsé­geik leküzdésében a tevé­keny­ségükben megingott kis- és középvállalatok?
Mivel mi hitelkerettel dolgozunk, örvendünk annak a döntésnek, hogy fél évre kamatmentesítik a hiteleket, ami esetünkben több ezer eurót jelent.

Visszatérve a vesztegzár időszakára, amit Németor­szágban kellett átélnie, milyen volt a légkör, a hangulat azokban a hónapokban Nyugat-Európában és hogy le­hetett mindezt összehangolni az itteni viszonyokkal?
A bizonytalanság volt leg­inkább nyomasztó: nem le­hetett átlátni, hogy mi tör­ténik valójában és vajon med­dig tart a járvány, milye­nek lesznek a következmé­nyei, mikor tudok Romá­niába jönni, s egyáltalán mi lesz ennek az egésznek a vége, megmarad-e a cégem? Né­met­országban sem lehetett át­látni a helyzetet. Aggódtunk a megbetegedések ve­szélye miatt, nyilván féltettük idősebb hozzátartozóinkat. Nem volt könnyű Stuttgartból kapcsolatot tartani, megtartani a céget, amikor a be­vé­telek csökkentek, a kiadások pedig inkább nőttek. Én azért voltam optimista, mert láttam a Nyugat korábbi gazdasági hanyatlását, aminek megaka­dá­lyozására most új szerve­zésbe, új támogatási rendszer létrehozásába kezdtek az államok.

Milyen érzés volt a vesz­teg­zár után hazajönni?
Májusban Németországban már megkezdődtek a la­zí­tások, az éttermek is sorra megnyíltak. Júniusban haza­felé jövet, az első döbbenet Bu­dapesten a Bazilika kör­nyé­kén ért, hiszen életemben nem láttam ilyen kihalt ut­cá­kat, tereket a magyar fővá­ros­ban. Azután Temesváron még lehangolóbb állapotokat találtam.

A sok álmatlan éjszaka után, mégis jó érzés lehet ha­zajönni, és folytatni azt a fellendült közösségi tevé­keny­sé­get, amelynek Tamás Péter tiszteletbeli konzulként el­kö­telezett motorja lett az elmúlt években. Gondolok itt első­sor­ban a Temesvári Magyar Napokra, amelynek megszer­vezése ötödik alkalommal kö­vetkezne.
Következik?
Igen, következik. Türelmetlenül vártam a pillanatot, hogy utazhassak, márciusban szerettem volna jönni, végül június elején érkeztem, éppen csak a karantén feloldása utáni héten. A tapasztalatom, hogy az online kapcsolat sem a stuttarti magyar kö­zösségben, sem az itteni kö­zösségek esetében nem pó­tolta a közvetlen együttlétek élményét, közösségeink megtartó erejét.

Tamás Péterrel az elmúlt hónapokban többször be­szél­tünk telefonon, hiszen a HETI ÚJ SZÓ társkiadója­ként a lap megsokasodott gondjai, a járvány utáni megmaradása szintén aggoda­lommal töltötték el.
Egyértelműen aggódtam lapunk megmaradásáért, hi­szen láttam, hogy Nyugaton is tönkrementek lapok, folyóiratok. Nagyon örülök, és há­lás vagyok a szerkesztőség tagjainak, hogy kockázatot vállalva folytatták a munkát, és köszönöm a hűséges Olva­sóknak is, hogy kitartottak magyar újságunk mellett. Saj­nos a támogatások leállá­sa is nehezítette a lapkiadás gondjait, hiszen még a Beth­len Gábor Alapnál is támogatási stopot jelentettek be. Ez érvényes a Magyar Napok megszervezésére is, ugyanis már március végén bejelentették, hogy a válságos hely­zet miatt, rendezvények támo­gatására idén nem lesz lehetőség.

…És mégis a Temesvári Magyar Napok megszerve­zése mellett döntött a Várbástya Egyesület.
Elhatározásunkban fon­tos szerepet játszott a Kolozs­vári Magyar Napok szervezői­nek példája, amikor be­jelentették, hogy augusztusban megszervezik a ko­lozs­vári se­regszemlét. Bár náluk egé­szen más a támogatások struk­túrája, hiszen a város a költségek háromnegyed ré­szét felvállalja. Ennek ellenére, ők csak háromnapos­ra tervezik a rendezvényt. A Temesvári Magyar Napok is az előző évekhez viszonyítva más jelleget kap. Kezdve az­zal, hogy az Opera tataro­zása miatt, ott nem tartha­tunk előadást, helyette a Jenő herceg (Libertăţii) té­ren állítunk fel színpadot. Farkas Imre alpolgármes­terrel be­szél­getve kiderült, hogy a ren­dezvények szer­ve­zése szem­pontjából a polgármesteri hivatal teljes bi­zony­ta­lanságban van. Állítólag szeptember 27-én lesz­nek a helyhatósági vá­lasztások, és azt sem lehet tudni, hogyan alakul a jár­ványhelyzet. Nem kaptunk konkrét vá­laszt arra, hogy az előírások betartásával megszervez­het­jük-e a rendezvény nép­szerű gasztro részét. Mi en­nek ellenére megkezdtük a gasztró szer­vezését is, mindenkinek azt mondtuk, hogy szeptember közepéig kössünk felté­teles szer­ződést. Hogy me­lyek lesz­nek azok az utcák, ahol ezt megszervezhetjük, egyelőre nem tudjuk bizto­san. Az Opera téren is fel­újí­tási mun­kálatok kezdőd­nek. Több változatban gondolkozunk: va­lószínűleg idén kevesebb koncert, rendezvény lesz. A sok bizonytalanság és a támoga­tások hiánya ellenére, ha szeré­nyebb keretek között is, mindenképpen meg akarjuk tar­tani az ötödik Temesvári Magyar Napokat. A szep­tem­ber 25-27. közötti idő­ponthoz is ragaszkodnánk, csak abban az esetben halasztanánk október elejére, ha a választások miatt, nem kapnánk le­hetőséget a meg­szervezésre hagyományos időpontban.

Milyen konkrét műsor­számok szerepelnek a terve­zésben?
A nagy együttesek fellépésére idén kevesebb le­he­tőség nyílik. Egyelőre a Hun­gária Együttes szerepel tervünkben, viszont valamennyi helyi együttes fellépésére szá­mítunk, többek között a SHAKE KVAR­TETT, a QUO VADIS és mások, továbbá a népi blokk szereplésére gondolunk, amennyiben erre le­hetőség nyílik, hiszen tavaly több, mint 200 népviseletes gyermek és felnőtt vonult fel Temesvár utcáin.

Tamás Péter derűlátása remélhetőleg ragadós lesz, és a következő hónapokban na­gyobb lendülettel folyta­tódik a napokban elkez­­dő­dött rendezvények szerve­zé­se.