Időszerű-e ma, ami a reformkorban oly égetően igaz volt?

Ilyen kérdés is felmerülhetett azokban, akik jelen voltak Te­mes­váron a Magyar Kultúra Napján, a Kós Károly Est első ta­lálkozóján. Kölcsey Ferenc, himnuszunk író­ja Szatmárcsekén 1823-ban megfogal­mazott gon­dolatai a magyar nemzet ziva­taros szá­za­dai kapcsán bizony sok tekintetben ma, és itt, a nem­zet mostoha sorsra jutott Bán­sá­gában is legalább annyira idő­szerű, mint csaknem két év­századdal ezelőtt.
Az összejövetel kezdemé­nyezőit – az RMDSZ Temes megyei szervezete, a Bán­ságért Egyesület, élén Molnár Zsolt par­lamenti képviselővel – di­cséri, hogy a Kós Károly Est néven útjára indított találkozó-sorozat céljául tűzte ki, hogy fel­térképezze a szórványban élő ma­gyarság nemzeti identi­tása megőrzésének egyik fő ténye­zőjét ké­pező magyar kultúra itteni állapotát, és összehangolni, támogatni azok munkáját, akik erőfeszítéseket tesznek érte.
Molnár Zsolt a találkozó kezdemé­nye­zője – amint azt a múlt heti lapszámunkban a vele folytatott beszélgetésben részle­tesen kifejtette – felvázolta a hallgatóság előtt is a Kós Károly Esttel kapcsolatos elkép­ze­lé­seket.
Fazakas Csaba esperes, az RMDSZ Te­mes megyei szerve­zetének művelődési al­el­nöke a Himnusz sorainak felidézésével, a né­hai legendás színművész Latinovits Zoltán szavalatával valamint Kós Károly 1921-ben megfogalmazott Kiáltó Szó fi­gyelmeztető­jé­vel megteremtette a Magyar Kultúra Napjá­nak megünnepléséhez illő méltó hangulatot.
Temesvár magyar műve­lődési életében cselekvő szerepet vállaló jelenlévők előtt Fazakas Csaba esperes, az RMDSZ mű­ve­lődési alelnöke, Szekernyés János kultúrtör­ténész a Képző­művészek Egyesülete Temes­vári fiókjának elnöke, Tamási Emese, ta­ní­tónő, az Eszterlánc Egyesület egyik vezetője, Balázs Attila, a Temesvári Csiky Ger­gely Állami Magyar Színház igaz­gatója, Szabó Ferenc tanító, a Bokréta Együttes vezetője fel­vázolták a bánsági művelődési életben vállalt munkájuk ered­ményét, és megfogal­maztak szá­mos javaslatot, amely hozzá­járul­hat az itteni magyar kö­zösség megmaradá­sához. Töb­bek között Szekernyés János a temesvári műveszeti élet olyan egykori sze­mé­lyiségeinek ha­gya­tékára irányította rá a figyel­met, mint Ormós Zsigmond, vagy a 150 éve született temes­vári festőművészre, Ferenczy Józsefre. Dicséretes példaként em­lítette a kulturális öröksé­ge­ink ápolása terén Tamás Sándor, nagyszentmiklósi gyógy­sze­rész, a Bartók Egyesület elnöke te­vékeny­ségét a Bartók Béla örök­ségének ápolását illetően, a Szász Enikő színművésznő által, évről évre megszervezett Bán­sági Magyar Napokat.
Az előadásokból és a vi­ták­ból igen gazdag temesvári kul­tu­rális élet kör­vona­la­zódott, ugyan­akkor számtalan javaslat hang­zott el ennek kiszé­lesí­té­sére. Ezek között élénk érdek­lődést váltott ki a Szabó Ferenc által felvetett gondolat, hogy az igen sokrétű népi tánc és nép­zenei tevékenység mellett igény mutatkozik arra, hogy önálló magyar zeneiskolai intézmény létesüljön, valamint a javaslat, hogy, amennyiben megvaló­sít­ható, a színház tűzne műsorára operettdarabokat is. Szekernyés János célszerűnek tartaná egy olyan könyvtár létesítését, ahol megmenthető lenne az elkalló­dástól egyre több családban ve­szendőbe menő értékes magyar könyv. A magyar kulturális tevékenységek számára ott­hont adhatna az a Magyar Ház, amelyet a magyar kultúra vára­ként avattak fel 1930-ban. Molnár András ügyvéd a magyar kö­zös­ség összefogásával felépí­tett, majd eltu­laj­­donított ingatlan helyzetéről elmondta, hogy to­vábbra is folyamatban van, és a jelek szerint jó úton halad a Magyar Ház vissza­szerzéséért Alexandra Mihalcea ügyvéd­nő­vel közösen felvállalt per kimenetele.
A Kós Károly Est első talál­kozóján ta­pasz­talt érdeklődés biztató jel arra, hogy a követ­kező, esetleg tematikus össze­jö­vetelek hozzájárulnak a kezde­mé­nyezők által kitű­zött cél valóra váltáshoz.
A Magyar Kultúra Napjának temesvári megünneplésére idő­zített Kós Károly Est el­ső ta­lálkozóját a jelenlévők nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével zárták.