Amint a behirdetett Bánsági Magyar Napok műsorában is szerepelt kedden este a te­mesvári Adam Müller Guttenbrunn Házban emlékeztető beszélgetést moderált Lehőcz László rá­dió­riporter a rendszerváltás előtti temesvári egyetemista szervezetek, csoportosulások, nevezetesen a Látóhatár önképzőkör, a Thália színjátszó kör, az M-Stúdió diákrádió – amelynek egyik vezetője maga Lehőcz László, akkori diák volt -, a Rezeda néptáncegyüttes működéséről. Ebből az alka­lom­ból került sor a Garabonciás diák-rockegyüttes dokumentumfilmjének bemutatása és a Garabon­ciás – Wandering Magicians illetve az Aszalos Géza színművész által vezetett Még öt perc, mai te­mesvári együttes közös jubileumi hangversenyére.
A beszélgetések háttereként vetített dokumentumfilm az egyre inkább feledésbe me­rült rend­szer­váltás előtti romániai állapotokat elevenítette fel. A jelenlévők, az akkori te­mesvári diákok felemelő lelkesedéssel folytatott közösségmegtartó tevékenységének meg­csodálása mellett újra átélhették a sorbanállások, a megfigyelések és megfé­lem­lí­té­sek, a sötétség, a teljes gazdasági le­épülés szomorú légkörét. Az egykori szervezetekben te­vékenykedő diákok, az együttesek vezetői nek nevezetesen: Bakk Miklós, Bálintfi Ottó, Szekernyés János, Czum­bil Alfréd és Marika, Toró László, Csulak Ferenc, Szász Enikő (Re­zedáról), Bálint József, Albert Ferenc, Graur János, Bartha Csaba, Tamás Péter, Csutak István és Boros Zoltán visszaemlékezése hiteles és felemelő képet nyújtott a korlátozások ellenére, bizonyos te­kin­tetben ma is irigylésre méltó lendületes ma­gyar kulturális életről. Az emlékezők a köszönet és hála jeléül említették a fiatalok védelmezésében koc­ká­zatot vállaló Bárányi Ferenc, Albert Ferenc, Csiz­marik László, Petru Andea személyiségek nevét.

Mára elfelejtettük, a fia­tal­ab­bak pedig el sem tudják kép­zelni, hogy mit jelentett a Ro­mán Tele­vízió magyar nyelvű adá­sa, ak­kor, amikor a bukaresti tévé egy-két órás adásán kívül sem­milyen más állomást nem fog­hattak az országban. A mi adásunkat mil­liók követték és kapcsódott össze általa az or­szág legkülönbözőbb vi­dékén élő romániai magyar nem­zetisé­gű lakosság – emlékez­tette Boros Zoltán a temesvári kö­zönséget. Boros Zoltán, a temesvári Ga­rabonciás rock­együttes fény­korában a Román Tele­ví­zió magyar adásának volt a ze­nei szerkesztője és felka­rolója a temesvári kezdemé­nye­zés­nek azzal is, hogy a dik­tatúra viszonyai között a tévé ma­gyar adásának Ifjúsági Ze­nei Hétvége című műsorát eb­ben a szabadabb gondolkodású vá­ros­ban szervezte meg. A te­mes­vári diákok együtteséhez fűződő emlékeiről Boros Zol­tán lapunknak nyilatkozott.
Amikor Csutak István diák­ként Temesvárra került, és meg­alakította a Garabonciás rock­együttest, erről értesített engem is, én meghallgattam őket és az­után együtt építettük az együt­test abból a szempontból, hogy Bu­ka­restben a zenei stúdióban dolgoz­tunk azért, hogy olyan mi­nőségű zenei felvételek jöhes­senek létre, amelyeknek egy ré­sze azután le­mezeken is meg­je­lenhetett. Na­gyon szerettem azt a sorozatot is, amit Csutak és Csortány össze­állított, például a József Attila Medvetánc című ver­sére írt dalt. Azután rend­sze­resen készültek fel­vételek velük a zenei studiónk­ban. A hetvenes évek végén egyre szűkítették a té­vé magyar adását, amit az­u­tán 1985-ben meg is szün­­tettek, így az a mozgalom, ami a het­venes években létrejött a rock- és folkzene, a régizene és a tánc­ház muzsika bizony hát­tér­be szorult. Annak idején gondol­tam, hogy Te­mesváron hozok lét­re egy nem bevallott könnyűzenei fesztivált, amit jobbnak láttunk If­júsági Ze­nei Hétvégének nevez­ni. De még így sem kerülte el a “szervek” fi­gyelmét, és különbö­ző eszközök­kel igyekeztek meg­aka­­dá­lyoz­ni a megvalósítását, sze­rencsére nem teljes sikerrel.
Csutak István lapunknak nyilatkozva sajnálatát fe­jez­te ki a hajdani Garabonciás tag­jainak a távolmaradásáért, ugyanakkor bemutatta az új­já­szü­letett együttes tagjait: Szabó Zsolt, Darvas László, Dósa László, Székely Csaba, Kosztándiesz Kinga. Az új e­gyüttes műsorával eddig fel­léptek Bukarestben, Kolozs­vá­ron, Zsombolyán és most Te­mesváron.
A turné folytatódik Kolozs­vá­ron a könyvhét alkalmával, a Szi­lágy­ságban, Nagyváradon, Bras­sóban, Nagyszebenben, Nagy­bányán, jövőre pedig új or­szágos körutat tervezünk. A re­pertoár is megváltozott, ugyanis nemcsak nosztalgiát akartunk ébreszteni, van mondanivalónk a mai kö­zönség számára is új dol­gokról, a kortárs irodalomból is merítve, persze örök tartalék Kin­de Anna­mária által ránk­tes­tált kiváló szövegei. Annak kü­lön örvendek, hogy Temesváron a Még öt perc együttes a helyi folytatást jelenti, ugyanis mi most már erdélyi együttes va­gyunk, de nagyon jó dolog, hogy együtt is muzsi­kál­ha­tunk, amit úgy látom a közönség is értékelt.
A temesvári visszatérésről rendkívül meghatódottan tu­dott csak nyilatkozni Csutak István, az egy­ko­ri Bega-parti garabonciás.
Amit érzek, azt szavakban nem tudom elmondani, viszont állítom, hogy mindabban, ami jó és szép volt az életemben, ab­ban mindig benne szerepelt az, amit a temesvári akkori vezető sze­mé­lyiségek példáiból tanul­tam, a­zokat a mintákat követtem és követem ma is.
A Lehőcz László műsorve­ze­tésével megtartott temesvári visszaemlékezés valamint a Garabonciás – Wanderlig és a Még öt perc együttesek kon­cert­je egyik kiemelkedő ese­ménye volt a Szász Enikő által szervezett Bánsági Magyar Na­pok idei rendezvényének. Kö­szönet érte!