A Temes megyei magyarok számára is meg­változott politikai körülményt teremtett az új év­re, sőt az elkövetkező négy esztendőre a de­cember 11-i parlamenti választás eredménye. Az RMDSZ Temes megyei szervezetének el­nö­kével legutóbbi beszélgetésünkkor már nem fért kétség ahhoz, hogy az erdélyi magyar közösség által le­adott szavazatok aránya biztosítja a be­jutást a törvényhozás legmagasabb fórumaiba, de akkor már azt is sejteni lehetett, hogy a bánsági ma­gyarok szavazata kevésnek bizonyul a kép­viselői mandátum megtartásához. 

­Milyen reményekkel, netán aggo­dal­makkal tekint az új évre Halász Ferenc elnök a kialakult új körül­mé­nyek kö­zött?
Az elkövetkező esztendőre természe­te­sen meghatározzák a feladatainkat az el­múlt esztendei események is, ha ezeket po­litikai szempontból vizsgáljuk, akkor fi­gye­lembe kell venni a választási ered­mé­nyeinket is. Mint ismeretes, az ön­kor­mány­­zati választásokon nem sikerült be­jutnunk a Megyei Tanácsba, és háromról kettőre csök­kent a polgármestereink szá­ma, u­gyanis Óteleken, az Erdélyi Ma­gyar Nép­párt is indított jelöltet, így ott az RMDSZ nem tudta megtartani a pol­gár­mes­teri tiszt­séget, viszont a vá­lasz­tások után a pár­tokkal folytatott megbe­szé­lések eredmé­nye­ként minden koráb­bi­nál több, összesen hét településen ju­tott a helyi magyar kö­zösség alpolgár­mesteri szinten is képvise­let­hez a helyi ta­nácsban. Te­mes­váron pe­dig 83 év után Farkas Imre sze­mélyében újra van ma­gyar alpolgármes­ter. Az el­múlt hat hó­napban már észlel­het­tük ennek a jó­té­kony hatását, a követ­ke­zők­ben is szá­­­mítunk arra, hogy általa nö­ve­kedni fog a bizalom, a magyar közös­sé­gi élet iránt. Összesen 18 településen va­gyunk jelen az ön­kormányzatokban, ami fel­­jo­gosít a re­ményre, hogy képviselőink ál­tal sikeresen teljesíthetjük közösségeink elvárásait.
Aggodalomra ad okot, hogy remé­nye­ink ellenére elveszítettük a négy év­vel ez­előtt megszerzett parlamenti kép­vi­se­le­tünket, ami annál is sajnálatosabb, mivel Molnár Zsolt parlamenti képvise­lő­ként ha­tékonyan tevékenykedett az egész me­gye területén, megfordult min­den olyan te­lepülésen, ahol magyarok él­nek, s tette ezt nemcsak a választási kampány idősza­ká­ban. Ennek ellenére több mint 3000 sza­va­zat kellett volna még ahhoz, hogy – miután a Băsescu pártja teljesítette az 5%-os vá­lasztási kü­szöböt – a mi jelöltünk bejusson a parlamentbe. Ehhez a kudarchoz főleg a vidéki településeink magyar közösségei­nek a választásokon való alacsony rész­vé­tele vezetett (tisztelet a kivételeknek), míg a temesvári magyar lakosok a jú­niusi vá­lasztásokhoz hasonló számban járultak az urnákhoz.

Mivel magyarázható, hogy a ma­gyar polgármesterrel vagy alpolgár­mes­terrel rendelkező helységek, szemben a ta­va­szi önkormányzati választásokon muta­tott ered­mények­kel a parlamenti vá­lasz­tá­son a vá­ra­kozás alatt teljesítet­tek?
Egyre inkább bebizonyosodik, hogy az emberek kevésbé tekintik fontosnak az or­szágos választást, az érdekeik kép­vi­seletét inkább a helyi fórumokban tart­ják hatéko­nyabbnak. Lehet, hogy a mozgósításban is kereshetők az okok, gon­dolhatunk arra is, hogy a vegyes há­zasságban élők a helyi választáson a mi je­löltünkre, de a par­la­menti választáson esetleg más pártra sza­vaznak. A par­la­menti képviselő hiányában az elnökség tag­jaira hárul a feladat, hogy fo­ko­zot­tabban tartsa a kapcsolatot szö­vet­sé­­günk bukaresti képviselőivel. Bízom ben­­ne, hogy Kelemen Hunor szövetségi el­nök, illetve az RMDSZ-frakció tagjai fo­ko­zottabb figyelmet fordítanak majd a­zokra a megyékre, amelyek nem ren­del­keznek kép­viselővel a parlamentben.

Közvetlenül a parlamenti válasz­tá­sok előtt mentette fel a Ciolos-kormány Marossy Zoltánt az alpre­fek­tusi tiszt­ség­ből, ez a váratlan in­tézkedés sem je­lentett biztatást a bánsági magyarok szá­mára.
A magyar alprefektus, később pedig a parlamenti képviselő elvesztése nyilván rossz hangulatot idézett elő a bánsági ma­gyarok körében. Sajnos a megyei dekon­cent­rált intézmények élén is már csak a Me­gyei Nyugdíjhivatalban, Szőke Me­lin­da aligazgató személyében, illetve jóma­gam által mint Megyei Főtanfelügyelő-he­lyettes van vezető állású magyar tisztség­viselő Temes megyében.

Magyar szempontból milyen irányú változás remélhető az új parlamenttől, illetve az RMDSZ által támogatott Grindeanu-kormánytól?
Noha az RMDSZ nem lett kormányzati tényező, fontos szerepet tölthet be olyan ál­lamtitkári tisztségek által, amelyek hoz­zájárulhatnak a magyar közösség nemzeti identitásának megőrzéséhez (oktatás, mű­ve­lődés). Helyi szinten pedig azon le­szünk, hogy megvalósítsuk az elkezdett ter­veinket, gondolok mindenekelőtt a bel­városi református egyházközség által kez­de­ményezett magyar bölcsődére, a ma­gyar egyetemisták szórványkollégiumára, amelynek kivitelezésére a Bánsági Kö­zös­ségért Egyesület megkapta az anyaország pénzügyi támogatását, és hatékony részt szeretnénk vállalni az elmúlt év egyik si­keres rendezvényének, a Temesvári Ma­gyar Napok idei megszervezésében. Re­mél­hetőleg a Polgármesteri Hivatalban is erőteljesebben hallatjuk szavunkat, akár­csak az elmúlt hónapokban, amikor Te­mes­vár elnyerte az Európa Kulturális Fő­vá­rosa címet 2021-re, amelynek támo­ga­tá­sához, Farkas Imre alpogármester ré­vén sikerült magyarországi kapcsolatokat is mozgósítani. Ennek a státusnak az elő­nyei az itt élő kisebbségeknek is előnyére szolgálhatnak, ha megfelelő módon ki tudjuk aknázni a vele járó lehetőségeket. Jó esé­lyek vannak arra, hogy a temesvári ma­gyarság két legfontosabb intézménye, a Bartók Líceum és a színház számára ko­moly fejlesztésekre tudunk pénzügyi tá­mo­gatást szerezni, anyaországi és önkor­mányzati forrásokból.

Európa Kulturális Fővárosa címmel rendelkező városnak nem válik di­csé­retére, hogy illetéktelenek bitorolják azt a hajlékot, amelyet az itteni magyarság „a magyar kultúra váraként” hozott létre 1930-ban.
Sajnos a Magyar Házért folyó immár ne­gyedszázados küzdelmünk további foly­tatásra szorul, olyan körülmények között, amikor a Cristescu testvérek, mint újabb ko­ri főrészvényesek, beleszólhatnak az ot­tani jelenlétünkbe, ami természetesen nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy fenntartsuk igényünket a magyar közös­ség közadakozásából megteremtett kultu­rá­lis öröksége iránt. Következésképpen, miután ügyvédjeinknek legutóbb sikerült pert nyerni a Magyar Ház RT státusát il­letően, újabb visszaigénylési per indításá­nak a formáján kell dolgozni.