A Garabonciás visszatérése

Boros Zoltán, a Csutak István nevétől elválasztha­tat­lan Garabonciás rock együttes történetét idéző Játsszuk újra című filmje – amelyet de­cem­ber 28-án a TVR 1 bukaresti magyar nyelvű adásában láthattunk – a korabeli temes­váriakban a hetvenes évek végi temesvári magyar művelődési élet iránti nosztalgiát ébresz­tett. Talán az ‘56-os magyar­országi események, majd a csehszlovákiai tavasz is közre­játszhatott abban, hogy Romá­niában átmenetileg enyhült a diktatoriális nyomás, lehetővé téve a nemzetiségek kulturális tevékenységének szabadabb moz­gását. Ez volt az a gyep­lő­eresztésként emlegetett né­hány éves időszak, amikor az or­szág­ban, így Temes megyé­ben, Temesváron is, nagyobb teret élvezhetett a kultúra. A ma­gyar tannyelvű egyetemek hi­á­nya és a viszonylag jó nevű és sokrétű temesvári felső­ok­tatás Erdélyből is sok fiatalt vonzott ide. A Béga-parti ve­gyes lakos­ságú, de nyílt szel­lemiségű vá­rosban a magyar fiatalok ter­mészetszerűen ke­res­ték egy­mással a kapcsolatot, kihasz­nálva a szép számban tevé­keny­kedő kulturális ala­ku­la­tok által nyújtott lehetősé­geket az önkifejezéshez és egymással való kommunikáláshoz olyan időkben, amikor az őszinte ér­zelmek, vélemények kifejezése is korlátokba ütközött. Sokan vettek részt a Szekernyés János vezetésével szervezett Temes­vári sétákon, amely nem­csak a magyar közösséget je­len­tette, hanem lehetőséget a nagy múl­tú város törté­nelmé­nek a meg­is­meréséhez is. Ha­son­ló sze­re­pet töltött be a Di­ák­művelődési Ház égisze alatt Bálintfi Ottó, maga is fiatal filozófia segéd­tanár által veze­tett Látóhatár Önkép­ző­kör, amelynek műso­raira neves elő­adó­kat hívták meg, vagy az Ady Endre – ké­sőbb Franyó Zol­tán – Irodalmi Kör. Hason­ló­képpen kedvelt műkedvelői le­hetőséget nyúj­tott a Temes­vá­ron tanuló ma­gyar diákok­nak a Mátray László színmű­vész irányítá­sá­val tevékeny­kedő Thália diák­színjátszó cso­port, vagy az If­júsági Házban Fall Ilona és Péterfy Lajos szín­művészek ve­zette Csiky Ger­gely szín­játszó csoport (Em­lékezetes előadásuk: Sütő András Vidám sirató egy bo­lyongó por­sze­mért), továbbá a lugosi Nép­színház magyar ta­gozata és a Szakszervezetek Művelődési Há­zában a Szép Szó Együttes, kezdetben Berinde György és Gergely Kálmán tanárok, majd Rappert Károly szín­művész, illetve alulírott irányí­tásával). A temesvári Diákház­ban Tüzes Ferenc, Burián Felician, Csutak Ferenc, Lehőcz László által szerkesz­tett, a magyar di­ákságot össze­fogó „M” Stúdió műsorának csütörtöki és pén­te­ki adását a kollégiumokban hallgathatták az egyetemista diákok. Ennek kapcsán írta Boér Jenő a Szabad Szó 1981. márciusi szá­mában megjelent „M” Stúdió című cikkében: “A Látóhatár, a Thália, a Táncház, a Liszt Ferenc zenekör, s a Garabonciás együttes közösen itt, Temesváron lüktető kulturális diákéletet kí­ván teremteni.”

És ezzel el is érkeztünk a bevezetőben említett film által nosztalgiánkat kiváltó Csutak István, akkori diák nevével fémjelzett Garabonciás rock együtteshez, amelyre akkor a Román Televízió magyar nyel­vű adásának zenei szerkesz­tője, Boros Zoltán is felfigyelt, és meghatározóan hozzájárult az együttes népszerűségének országossá válásához.
1981-ben, amikor a Ga­ra­bonciás együttes már komoly babérokat tudhatott maga mö­gött, volt szerencsém Csutak Istvánnal áttekinteni addigi saját és az általa vezetett rock csoport pályafutását (Szabad Szó, 1981. november 26. Társ­ként, az igaz ügyet szolgálva). Idézet a beszélgetésből: “1976. őszén a temesvári Elektro­tech­nikai és Távközlési Fakultás „gólyái” között volt egy pet­ro­zsényi fiatalember is, aki fo­ga­dalmat tett, arra, hogy az első évben nem teszi a kezét gitár­ra. Könnyelmű ígéret volt, ugyanis Csutak Istvánt akkor­ra már olyan előzmények je­gyez­ték el a gitárral, mint együttes alakító a petrozsényi líceumban vagy az Áprily- és József Attila-versek megzené­síté­sével elért sikerek. Szüleim a hegedűművész pályát szánták nekem. Ezért a petrozsényi zenei általános iskola elvégzése után kéthetenként Kolozsvár-Napoká­ra utaztam, hogy szaktanárral gya­koroljak…1976-ban engem is elkapott a folk-hullám. Részt vet­tem a Sepsiszentgyörgyörgyi Ta­virózsa Fesztiválon József Attila Medvetánc című versére írt dal­lal, amelyet Boros Zoltán felvett az első Zenés Karaván című le­mezére… a Szejkefürdőn meg­ren­dezett Zenei karavánon Csortán Mártonnal kuruc-da­lokat énekeltünk…a csíkszeredai Jégpalotában részt vettem a már sláger számba menő Medvetánc­cal… (Itt említhetjük a Sicu­lus táncdalfesztiválon való szerep­lést is) 1977-ben a temesvári Diákművelődési Ház keretében a Thália égisze alatt Antal Imrével és Fogarassy Ildikóval – teljes folk felállásban – létrehoztuk a Vándorok nevű együttesünket, eb­ből lett – Mátray László találó névadó ötletének köszönhetően – az akkor inkább csak kuruc-da­lokat, virágénekeket és népdal­feldolgozásokat előadó Gara­bon­ciás…1978-ban három hang­verseny Temesváron, elkészült az első tévéfelvételünk,1979-ben, Ifjúsági Matiné Máramaros és Szatmár megyében…májusban a temesvári Ifjúsági Zenei Hétvége keretében III. helyezést értünk el a magyar nyelvű beat-együttesek között a Boldogság nyitott könyv című dalunkkal, amely felkerült a második Zenés Karaván le­mez­re, elkészült a 30 perces tévé­fil­münk, amelyen a Noé bárkája – Kányádi Sándor –, és az Éjjeli Zene – Áprily Lajos –, szerepel… Az idei (1980) Ifjúsági Zenei Hét­végén a Metropollal közösen elsők lettünk a sikerlistán, szep­tem­berben pedig elkészült az első önálló 12 dalt tartalmazó nagylemezünk…1978 óta Kinde Annamária …írja számunkra a szöveget” – Ezeket is nyilatkozta Csutak István, az 1980-ban ké­szült interjúban, amelyhez hoz­záfűzte, hogy az állam­vizs­gájuk után is a Garabonciás Te­mesváron szeretné folytatni tevékenységét, mivel itt kiváló feltételeknek örvendhettek. Van mondanivalónk, s úgy érez­zük meg is hallanak bennünket. Nem akarjuk megváltani a vilá­got, csupán állást szeretnénk fog­­lalni az igaz ügyet szolgáló tiszta szándék mellett.

A Játsszuk újra címmel mű­sorra tűzött és az RTV 1 ma­gyar adásában december 28-án sugárzott, Boros Zoltán által szerkesztett film a Garabon­ciás együt­tesnek, veze­tőjének, Csutak Istvánnak és társainak a pályafutását követ­ve idézte fel nemcsak e zenei együttes ragyogó korszakát, hanem a kort is, amelyben – a filmben is megjelenő hajdani fiatalok Csutak István, Antal Imre, Vasiu Tibor, Fogarassy Ildikó – rockzenei hagyományt terem­tettek Temesváron.

Boros Zoltán a Játsszuk újra címmel sugárzott filmje által újra átéltük azt az élményt, ami­ben több mint 30 évvel ez­előtt Csutakék, a Román Tele­vízió magyar nyelvű adásának zenei stúdiója által szervezett Ifjúsági Zenei Hétvége című fesztiválon részesítettek ben­nün­ket, temesváriakat. A taps­tól zúgó emlékezetes zenei ese­mény mellett felidézte a film az autokrata rendszerben átélt keserű emlékeket is, hiszen az úgynevezett biztonsági szervek emberei átláttak a fesztivál címe mögötti szándékon, és ve­szélyt sejtettek a magyar nyel­ven zajló művészeti megnyil­vá­nu­lásban. Ezért 1980-ban a Zene­l­íceumban szervezett má­sodik fesztivált már csak szi­go­rú őri­zet mellett, “válogatott” kö­zön­ség előtt tarthatták meg. Csak néhány olyan szemé­lyiség pártfogásának és köz­benjárá­sának, mint dr. Albert Ferenc, dr. Bárányi Ferenc, Petru Andea, Csizmarik László és Kilyén István kö­szönhették, hogy az együttes, javarészt ötöd­éves, állam­vizsgára készü­lő tagjait nem zárták ki az egyetemről.
A december végén sugár­zott műsorban Csutak István, a Garabonciás-korszak utáni, zenén kívüli pályafutásáról nyi­latkozva elmondta, hogy a későbbi politikai karrierje, az ál­lamtitkári tisztség sem jelen­tett számára még megközelí­tő­en sem annyi elégtételt, mint a muzsika, azok az élmények, amelyekben a Garabonciás-kon­certeken részesült. Ezért is, a Játsszuk újra műsort kezdet­nek tekinti a Garabonciás együt­tes tevékenységének foly­ta­tá­­sához. Engedelmével itt el­áruljuk, hogy tervezik az idei Bán­sági Magyar Napokon az együttes fellépését Temesvá­ron, abban a városban, amely­nek diákéveik és zenei sikereik legszebb élményeit köszön­hetik.