Ki hitte volna, talán még maga

NÉMEDI IMRE sem, hogy – üzemmérnöki okle­vél­lel a zsebében, miután éveken át a temesvári színházak műszaki ve­zetője­ként tevé­keny­kedett – valaha állatte­nyész­tésre adja a fejét. A rendszer­váltás utáni útkeresés időszakában eleinte, a ma már legendaként emlegetett Újszentesi Keresztyén Gazdaköri privatizálásban vállalt, Kiss Károly mellett, oroszlánrészt.
Te­mesvár szom­széd­ságában min­dig meg lehetett élni a fejőstehenekből, ő ennek ellenére a Bega-völgyi tájakon húsmarha te­nyész­tés mellett döntött – mondja az újszentesi gazda, aki – miután a rend­szer­- váltást követően a család visszakapta a földjeiket – a vis­sza a természethez rousseaui hitvallással szarvasmarha farmot létesített, fel­váltva a színházi alakítások vi­lágát a valódi termé­szettel.

Élet a szarvasmarha farmon
Édesanyámnak volt egy mondása: amíg hátul – mármint az istállóban – ott vol­tak a tehenek, minden zse­- bében pénz volt. Talán ez is ösztönzött arra, hogy vi­szony­lag fiatalon, a rend­szer­váltás után, ponto­sab- ban 2000-ben Újszentesen 20 tehénből álló tejmarha-farmot létesítsek. Akkor még nem kezdődött el a köz­sé­günk arculatát mára szinte teljesen megváltoztató te­lek­vásárlási roham, így a ké­sőb­bi telekárakhoz képest olcsón értékesítettem a csa­ládi szántóföldeinket, ami annyira volt elegendő, hogy Facsád mellett megvásároljam a volt állami mezőgazdaság istállóit. Ha 2000-től semmit sem tettem volna, csak kivárom a telkek árának már-már a csillagos égig való emelkedését, ma több pénzem lenne a bank­ban, mint amit azóta és napjainkban is küzdelmes munkával érek el. Persze, nem sajnálom, mert nagyobb az elégtétel a saját erőmből elért eredmény láttán. Tehát belevágtam a húsmarha-faj­ták tenyésztésébe, pedig ak­kor, 2004-ben, már Újszen­tesen 50 Holstein-fajta tejmarhából álló gazdaságom volt.

A tej alacsony felvásárlási ára sokakat elriasztott a tejelő tehenek tartásától. Ma mégis akadnak gaz­dák, akik bízva a tejfeldolgozás, következésképpen az értékesítés kedvezőbb alakulásában kitartanak a tejmarha-tartás mellett.
Amióta elterjedtek a tej­automaták, főleg a város közelében tíz tejmarha szám felett már meg lehet élni eb­ből az ágazatból is, hiszen ma egy kétsajtáros fejőgép berendezése – ami mind­össze másfélezer euróért meg­vásárolható – lényegesen megkönnyíti a tehéntartó gazdák dolgát, de még így is nagyon nagy odaadást, ke­mény munkát igényel ez a tevékenység. Aki erre vállalkozik, annak nincs sem éjjele sem nappala, sem va­sárnapja vagy ünnepe, mert a fejéssel nem szabad késni. Egy óra késés 20 százalékos veszteséget jelent egy fejésnél, ami a következő fejé­seknél is érződik.

A fejőstehén-tartás ja­vuló körülményeit azonban Némedi Imre nem vár­ta meg. Miután Újszentesről a község korsze­rű­södése miatt a jelentős be­fektetések árán már ala­kulóban lévő tejmarha farm­ja kiszorult, más le­hetőséget keresett a sikeres gazdálkodáshoz. Megfordult külföldön nagy hagyo­mányú szarvasmar­ha-te­nyésztő országokban, s a szerzett tapasztalatok alap­ján döntött a húsmar­ha fajták tenyésztése mellett. Ezek között a fajták között szerepel a hagyo­má­nyos magyar szürke szarvasmarha is.
Először a nyugaton elterjedt Aberdeen Angus fajtával kezdtem 50 marhával. Meg­le­pett, amikor egy magyar­országi farmon láttam, hogy az angusok között tartanak szürkemarhákat is. A gazda elmondta, ennek az az elő­nye, hogy ez utóbbi fajta szí­vóssága mellett megél olyan legelőn is, amelyet már az angusok vagy más fajták lelegeltek. Így az 50 angus mellé vettem 30 szürkét is. Ez volt a kezdet. Ma a Fa­csád melletti farmomon van 200 angus és 50 szürkemarha (minden 30 marhára van egy bika), plusz az idén született 100-150 borjú egé­szíti ki az állományt.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Aki talán irigységgel gondol Némedi Imre mintegy 600 hektárnyi területen gazdálkodó farmjára, fogal­ma nincs arról a mindennapi küzdelemről, ami egy ilyen gazdaság fenntartásával, sikeres működtetésével jár.
A legnagyobb gond a mun­kaerő-hiány. A románok általában a nyelvük hasonlósága miatt inkább latin országokban vállalnak mun­kát. Például egy spanyolor­szá­gi farmer, tekintettel a ro­mániai olcsó vendégmunkások oda­özönlésére, háromszo­rosára nö­velte szarvasmar­hái­nak a számát. Itthon vi­szont nincs ember, aki munkát vállalna, hiszen ott, vagy pél­dául Dá­niában az itteni 400 eurós fizetéssel szemben 1000-1500 eurót is fizetnek. Másik nagy előnye a kinti – Magyarországot is beleértve – húsmarha tartásnak, hogy ta­vasszal kihajtanak, és csak ősszel kerülnek vissza a mar­hák az istál­lókba. Ezzel szemben ná­lunk reggel kihajtunk, este pedig be kell terelni a csordát, már azért is, mert nem tudjuk az őrzést biztosítani, ugyanis a tolvajlás ezen a téren is sa­játos romániai szokás maradt. A szocializmusból örökölt men­talitás sze­rint, ma is úgy gondolkoz­nak, hogy „minden a miénk” mint az akkori kö­zösben, ahonnan, aki csak te­hette, elvitt valamit. A mi pász­to­ra­ink, ha egyáltalán annak lehet nevezni azokat, akik csak a botot támasztják, de a tehe­né­szethez, ami va­la­mikor szakmának számított, semmit sem értenek. Ezek kö­zött van olyan is, aki egy üveg pálinkáért összejátszik a tol­vajokkal. A nyugati farmokon nem kell őröket alkalmazni, mert ott régen megtanulták, hogy napnyugta után csak a fő­ösvé­nyen szabad bemenni egy bir­tokra. Már Magyar­országon is kedvezőbb a far­mokon dolgozók helyzete, hi­szen rendes munkaidő szerint dolgoznak, ha lejárt a 8-10 óra, beülnek az autójukba, és hazamennek.

Némedi Imrének viszont sohasem jár le a mun­ka­ideje, mert a régi gazdák mondásában hisz: a gazda szeme hizlalja az állatot.
Öröm, amikor látja az em­ber, ahogy fejlődnek, nőnek a borjúk, híznak a marhák, akár­csak az, hogy mindazt, amit elértünk a saját erőknek köszönhetjük, mi soha nem folyamodtunk pályázati pén­zekért. Arra törekszünk, hogy minél jobb minőséget forgalmazhassunk, hiszen a mi marháink külföldi piacokra jutnak, bár még mindig köz­vetett felvásárlók útján, akik könnyebben jutnak nyere­ség­hez, mint a gazdálkodók. Sze­rencsére elég szépen ala­kul- nak a húsmarha árak, például idén eddig megkaptuk az 5 eurót kilónként. Bár ezen a területen is hátrányban va­gyunk a nyugati gazdákhoz képest, ugyanis ők olcsóbban jutnak mindenhez, gépekhez, felszerelésekhez, miközben na­­gyobb támogatásban ré­sze­sülnek.

A legmegfelelőbb szarvas­marha fajta kivá­lasz­tására külön figyelmet szentel az immár két évti­zedes tapasztalattal rendel­kező gazda.
A fajta kiválasztása és szaporítása egyik fontos ténye­zője a sikeres gazdálkodás­nak. A külföldről behozott igen drága bikák ára meg­térül a szép borjúk révén. Mellesleg, mi a borjúkat nem adjuk el néhány hetes korukban, általában 8 hónapos korukig neveljük őket, ugyanis semmivel sem kerül többe, ha az anyatehén borjúval együtt megy a legelőre, viszont az ér­téke napról napra nő. Arra is ügyelünk, hogy ne kerüljön fertőzés a farmunk állo­má­nyába, ezért nem vállaljuk, hogy kívülről teheneket hozzanak a farmunkon lévő bi­kákhoz, mert annak is megvan a kockázata. Folyton figye­lemmel követjük a járvá­nyo­kat, odafigyelünk például a veszélyes kéknyelvűséggel kap­csolatos hírekre, és betartjuk az egészségügyi elő­írásokat, nem mulasztjuk el a kötelező oltásokat, a rend­sze­res féregtelenítéseket. Szeren­csére az általunk tartott szarvasmarhafajták könnyen ellenek, ha kell segédkezünk az ellésnél, de orvosi beavat­kozásra ritkán van szükség.

Némedi Imrét, a Bega-völgyi ismert szarvasmarha farmert ritkán látják új­szen­tesi szülőfalujában, de, aki Facsád határában, akár az autópályán haladva egy pillantást vet a festői tájra, azt gondolhatja, hogy né­met, dán, belga vagy éppen holland tájkon jár. Angus és magyar szürke szarvasmar­hák gyönyörű borjaikkal le­gelésznek a kiterjedt lege­- lőn. Persze ez az idilli lát­vány eltakarja azokat a gondokat, amelyek megoldása napi feladatként nehezedik a gazda vállára. Ennek elle­nére – amikor éppen nem a té­li takarmány silózásával, vagy más, gazdaság körüli teendőkkel van elfoglalva – a felújított farmi otthoná­ban szeretettel látja vendé­gül ba­rátait, kedves isme­rőseit, akikkel megosztja örömeit.