Egykori munkatársak, kollégák, kiterjedt munkássága előtt fejet hajtó tisztelői és a temesvári magyar közösség számos személyiségének részvételével köszöntötték nyolc­vanadik születésnapján „a hely tudósát”, Szekernyés János hely- és kultúrtör­té­nészt. Az ünneplés megnyi­tójában nt. Gazda István az Ige üze­ne­teit tolmácsolta, majd a József Attila költőnk által megfogalmazott gondo­lat­ra építve hang­súlyozta, hogy Szekernyés János által a bánsági/temesközi magyar kö­zösség maradandó értékei váltak közkinccsé az utókor számára. A lelkipásztor ki­emelte, hogy a legalább húsz kötet, számos tanulmány és sokezer publikált anyag (lapunk, a HETI ÚJ SZÓ néhány napja közölte a Temesvár kö­vei sorozat 700. részét! – a szer­ző megjegyzése.) szerző­jére jellemző tudás és alaposság, a pontos és kitartó munka egysége értékteremtő mun­ká­vá nemesült. A ünnepi rendez­vény keretében mutatták be A hely tudósa. Emlékkönyv Sze­ker­nyés János nyolcva­nadik születésnapjára című könyvet, amelyet Szabó Zsolt iroda­lom­történész, Borsi-Kálmán Béla történész és Bodó Barna egye­temi docens szerkesztettek. Rö­vid méltatásában dr. Bodó Barna ismertette az ünnepelt életpályáját, hangsú­lyoz­va a mindenben segítő társ, Szekernyés Irén nyugalmazott ma­gyar szakos tanárnő hozzájárulását a rendkívül termékeny életpálya kitel­jesedéséhez. „Szerencséje van Te­mes­­várnak, a Bánságnak, a ma­gyar irodalomnak, a hely­történetnek, a magyar kultúrának mindenképpen, hogy a sors megajándékozta Szeker­nyés Jánossal. Idestova hat évtizede kutatja kitartó buzga­lommal, elszánt konoksággal és hangyaszorgalommal a Kalotaszeg peremvidékéről, Kajántóról a kolozsvári egye­tem elvégzése után a Temes­közbe keveredett fiatalember az irodalmi, művelődés­törté­neti, történelmi és művészeti értékeket, amelyeket a szá­za­dok folyamán az itt élő emberek létrehoztak” – mondta méltatásában az igényes kivi­te­lezésű, tartalmas emlékkö­tetet bemutató Szabó Zsolt, aki arra is kitért, hogy Szekernyés János és számos kortársa, mára az egyetemes magyar kultúra elismert sze­mélyiségei, a kitűnő tanár és publiciszta, a Temesváron szü­letett Balogh Edgár jótékony hatására és kalauzolásával indultak el pályájukon.

A fenti gondolatot erősí­tette meg az ünnepelt, aki elmondta, hogy Balogh Edgár professzor hatására és buz­dí­tására lett újságíró, majd ké­sőbb kutató helytörténész, majd egykori tanára kérésére kapcsolódott be a Románai Magyar Irodalmi Lexikon szer­­kesztésébe, így annak bánsági anyagát jómaga írta meg és a régi újságkollekciók la­pozgatása közben „fertőződött meg a helytörténeti kutatás vírusával”. Szekernyés János köszönetet mondott azoknak, akik írásaikkal hozzájárultak a kötet megjelentetéséhez, majd édesanyjára emlékezett, aki „az uralkodó nemzetből pártolt át magyarrá és római ka­tolikus­sá, és egyszerű paraszt­asszony létére egyedül felne­velt úgy, hogy minden iskolámat, az egyetemet is magyarul végeztem” – mondta Szekernyés János. Az ünnepi rendezvényen mutatkozott be dr. Bodó Mária zongoratanár mindössze kilenc éves növen­déke, Milan Ilici, aki rendkí­vül precíz zongorajátékával káp­ráztatta el a közönséget.

A rendezvény zárómozzanata­ként mutatták be az Új Ez­redév központ alagsori kiál­lítótermében Wagner Péter budapesti építész-grafikus Erdélyi szigetvilág. Utazások Dél-Erdélyben című grafikai kiállítását, amely egyben mementó is arra nézve „ami ma­radt, mi volt a miénk, milyen állapotban van.”
Wagner Péter Erdélyi szi­get­világ című grafikai kiállítása két hétig, munka­napokon 9.30–15.30 óra között látogatható az Új Ezredév Református Központ alagsori ki­állítótermében.
Makkai Zoltán