Két évtized
az együttműködés jegyében

A Lugos és Szekszárd között 1993-ban megkötött testvérvárosi együttműködés huszadik évfordulóját ünnepelhették a Temes-parti városban. Az ünnepi alkalomból Szekszárd polgármestere, Horváth István Lugos legrangosabb kitüntetését, a város kulcsát vehette át. Az ünnepségen fellépett a szekszárdi Bartina néptánccsoport és népes anya­országi küldöttség ünnepelt együtt a lugosi testvérekkel. Horváth István polgármesterrel az elmúlt két évtized eseményeit vettük számba, illetve megkíséreltük a jövőbe tekintést is.

– Szekszárd városa számára a Lugos­sal való testvérvárosi kapcsolat az egyik leg­je­len­tősebb és legtartlamasabb. Mi, lugosi köz­ponttal ugyan, de testvéreinknek tekintjük nemcsak a lugosi közösséget, hanem Facsád, Igazfalva és a többi települést is, ahol a kisebb-nagyobb magyar közösségek jelentik az összekötő kapcsot. Össszeköt bennünket a múltunk, hiszen több mint egy évszázaddal ezelőtt szekszárdi, illetve Tolna megye más településeiről származó magyar telepesek alapították meg Bunyaszekszárdot, a kis falu megszüntével leszármazottaik e Felső-Bega­menti falvakban ma is élnek. Közös múltunk alapozta meg a húsz évvel ezelőtt megkötött testvérvárosi kapcsolatot.
– A gyakorlatban, mit jelentett e test­vértelepülési kapcsolat a két közösség számára?
– A kölcsönösség jegyében számtalan alkalommal került sor találkozókra, Lugosi­ak ismerkedtek Szekszárd város és környé­ké­nek nevezetességeivel, illetve anyaországi cso­portok látogattak e térségbe. Mindkét ol­da­lon az ünnepnapokat közösen ünnepeltük meg, és kiemelten fontosnak tartottuk az el­múlt két évtized alatt a lugosi szórványma­gyar közösség számára segítséget nyújtani. A lugosi magyar iskola számára a többrendbéli eszköztámogatás mellett, egy autóbuszt aján­dékoztunk, mellyel a környező falvakból a lu­gosi magyar iskolába szállították a hely­bé­liek a gyermekeket. Különösen jó kapcsolatot ápolunk a helyi RMDSZ-szel együttműködve a lugosi magyar közösség megerősödése ér­de­­kében. Támogattuk a helyi kórházat, kultu­rá­lis egyesületeket, a hagyományápolási tevé­kenységet, szekszárdi tánccsoportunk több­ször lépett fel Lugoson, közös sporttevé­keny­ségeket is szerveztünk, és létrehoztuk a Lu­gos-Szekszárd Baráti Társaságot, ezzel a ci­vil szférát is bevonva a testvéri kapcsolat ki­szélesítésébe és kisugározva a két város­vezetés közötti jó kapcsolatot a lakosság és a családok irányába is. Sőt e kapcsolat mentén újabb együttműködések alakultak ki, hiszen Igazfalva és Nagydorog testvértelepülési kap­­cso­la­tot ápol. Bunyaszekszárd közös zarán­dokhelyünkké vált, amiben Facsád vezető­sé­gének és Dorel Covaci polgármes­ternek óri­ási szerepe volt. Természetesen a hajdani te­lepülés helyén felállított emlékjelek megvaló­sításában is segédkeztünk.
– A múlt eseményeire, megvalósításaira büszkék lehetnek Szekszárdon és Lugoson is. Hogyan tekint a jövőre Szekszárd pol­gármestere?
– Természetesen, az eddig megteremtett értékeinket kívánjuk megtartani, illetve több elképzelés is megfogalmazódott a lugosi ma­gyar közösséggel való tanácskozás során, pél­dául egy gyermekcsere program beindítá­sa tűnik célszerűnek az anyanyelv gyakorlá­sa érde­kében a lugosi gyermekek számára, il­letve a szekszárdi gyermekek számára megmutatni az itteni magyar közösség ér­té­keit. Mi érzé­keljük, hogy a tömbmagyarság hely­zetétől eltérően, itt a bánsági szórvány­ban sokkal nehezebb magyarként megmarad­ni, őrizni és átadni a magyar kultúrát, és meg­­tar­tani kö­zös kincsünket, az anyanyel­vün­ket. Továbbra is segítségünket ajánljuk fel a lugosi és a Felső-Begamenti magyar kö­zösségeknek. Azt szeretnénk, ha Lugoson és térségében erő­teljesebb lenne az összlakos­ság mintegy tíz százalékát alkotó magyar kö­zösség tevé­keny­sége. Nyilván nem úgy gon­doljuk, hogy mi Szekszárdon mindent kitalá­lunk és áthozzuk Lugosra, hanem egyenlő partnerekként közös ötletek, elképzelések megvalósítására nyúj­tunk segítséget az itteni közösségeknek.
– A települések vezetésével hogyan ala­kult a kapcsolatuk az évek folyamán?
– Teljes nyitottságot, együttműködési kész­sé­get tapasztaltam úgy Lugoson, mint Facsádon. De nemcsak intézményi szinten jellemző ez, hanem a gazdasági kapcso­la­tokban is. Magyar cégeknek volt lehetőségük részt vállalni a lugosi közműépítésben, és ezek vezetői a helyi intézményekkel való ki­váló együttműködést értékelték. A húsz éve fennálló testvérvárosi kapcsolat során, ti­zen­hat éve tevékeny részese vagyok és elmond­hatom, hogy mindkét városvezetés részéről azt tapasztaltuk, hogy teljes mértékben tá­mogatták és támogatják a magyar-magyar kapcsolatok megerősödését és kibonta­ko­zását is.
– Mit kínál Szekszárd a Bánságból odalátogatónak?
– Meggyőződésem, hogy Szekszárd szám­talan területen lehet támasza az itteni ma­gyar közösségeknek. Otthoni értékeink meg­ismertetését tartom kiemelten fontosnak az it­teni fiatalok számára, akik ezzel elérhető kö­z­elségben érezhetik ezeket, és magyarsá­guk itteni megélésében jelenthet segítséget nekik. A már említett kapcsolatok mellett úgy gon­dol­juk, hogy további, például szakmai együtt­működésekre is sor kerülhet a két tér­ség oktatási intézményei között. Szá­munkra az jelentené az igazi elégtételt, ha hozzá­já­rul­hatunk az itteni magyarság megerő­sö­dé­sé­hez. Ebben kívánunk társak lenni.
Makkai Zoltán